Kosaras György, famíves

Kosaras György, famíves

Kosaras György, famíves – Fából a non plus ultra

Kosaras Györggyel, a faművészet kiemelkedő alakjával volt lehetőségem interjút készíteni. Ő bizony azon mesterek táborát erősíti, akik nem elégednek meg azzal, hogy képesek az alap, megszokott szakmai munkát magas fokon kivitelezni, hanem folyamatosan magasabbra téve a lécet a végletekig feszegetik a famegmunkálás határait.

Kreativitás, precízség, szakmai alázat. A mesterhármas, ami minden alkotásából sugárzik.

Figyelem! Izgalmas, érdekes és követendő gondolatokkal teli sorok következnek! Tartsatok velem!

Kosaras György

A kihagyhatatlan kérdéssel kezdenék. Honnan ered a fával kialakult bensőséges viszonyod? Mikor volt életedben az a bizonyos, meghatározó pillanat?

A fával való kapcsolatom még öntudatlanul alakult ki, amire már nem is emlékszem, csak az édesanyám elmondásából tudom.

Négyéves koromban vidéken éltünk, játékaim nem voltak, de én szereztem egy kést, és kedvenc játékom volt, hogy egy hatalmas terítővel letakart konyhaasztal alá kuporodtam, és fadarabokból játékokat farigcsáltam magamnak.

Tudatos elkötelezettségem akkor kezdődött, amikor a nyolcadikos osztályfőnököm és édesanyám (talán az előző történet hatására) közös döntésével bútorasztalosnak iskoláztak be. Nagyon tetszett a szakma, és ettől kezdve már fokozatosan egyre szorosabb kapcsolatba kerültem a famegmunkálással.   

Bútorasztalosként végeztél, de munkáid alapján számomra úgy tűnik, hogy nem elégedtél meg az alapdarabok készítésével. Az anyaggal való kísérletezés mindig jelen volt, vagy az évek során alakult ki benned az igény?

Amint mondtam nagyon tetszett az asztalos szakma és minden, ami a fával kapcsolatos. Szerettem volna több fás szakmát is kitanulni, de ezt az iskola elutasította, ezért az iskola mellett saját szakállamra elmentem egy maszek faesztergályoshoz ingyen dolgozni. Ő tanítgatott a szakmai fogásokra, én meg ingyen nagyoltam az ő sorozatgyártásához.

A szakmunkásképzőben részt vettem minden tanfolyamon; megtanultam intarziázni, fa szobrászkodni. Később az első munkahelyemen kicsit beleszagoltam más szakmákba is (pl. üveges, ács, bognár, kádár). Mindig is szerettem más mesterek munkáját figyelni, így sok mindent ellestem tőlük, és alapvető dolgokat tanulhattam meg. Gyerekkoromban a drótostóttól sokat tanultam a lemez megmunkálásról, de alapszinten ismerem a textilszövést, kosárfonást, nádszövést stb., és ezeket igyekszem a munkáimban is alkalmazni.

A kísérletezés, a próbálkozás fokozatos mértékben, de mindig is része volt az életemnek. Ez a tökéletességre való törekedésnek az eredménye (mindig szebbet, jobbat, újat), ez a tanulás, fejlődés alapja. A szakmai életem talán nem elég átlátható, nem eléggé ismert, hogy nyilvánvaló legyen, viszont az esztergályos munkáimon jól nyomon követhető.

A facebook profilom fényképalbumában az esztergályos munkáim I-II albumában időrendi sorrendben láthatóak az alkotásaim. Ott jól látható, hogy ha elértem a saját formavilágom határait, továbbléptem.  Kezdtem az egytengelyes forgástestekkel, aztán a csonkolt forgástestekkel, majd a többtengelyes forgástestek, idegen technológia társítása következtek, és most az idegen természetes anyagok használata. Hogy mi lesz a következő lépés, azt még nem tudom, de rengeteg lehetőség van, csak meg kell találni az utat.

Kosaras György, famíves<br />

Mesélj, kérlek az olvasóknak egy kicsit, hogy miként lesz egy fadarabból egy összetett, bonyolult alkotás. Megelőzi ezt egy gondos tervezési folyamat? Egyáltalán, honnan meríted az ötletet egy-egy ilyen aprólékosan, mérnöki pontossággal kivitelezett formatervezői csodához?

Margaréta, fekete dió
Margaréta, fekete dió

Nehéz dolog egy technológiai folyamatról általánosságban beszélni, minden darab más és más módon készül. Mint elvekről talán azt mondhatom: Kell egy nagy adag alkotási vágy, némi szakmai tudás, egy ötlet, valamiféle terv és jókora kreativitás.

Nem lehet meghatározni, hogy hogyan kell tervezni, mindenki másképpen csinálja. Ennek ellenére az biztos, hogy a terv az nagyon fontos. Lehet az egy egyszerű elképzelés fejben, egy vázlatos terv, vagy egy pontosan kiszerkesztett tervrajz. 

Terv nélkül nem lehet semmit csinálni. A terv alapvetően meghatározza a technológiai sorrendet, mit, mikor és hogyan csináljunk. Van, aki csak feltesz egy tetszetős anyagot a gépre, és elkezdi pörgetni, erre szoktam mondani „improvizál”, de valamilyen elképzelése, terve akkor is van.

Részemről ma már a részletes terv híve vagyok. Régebben elég volt fejben tervezni, manapság nagyon ritkán improvizálok. Nálam a tervezés az ötlettel, ihlettel kezdődik; ez minden esetben más és más. Lehet az egy érdekes forma, egy szép faanyag vagy egy elvont fogalom, szóval bármi. Ezt követi egy igen hosszú folyamat, ahol figyelembe veszek minden adottságot és lehetőséget: méreteket, arányokat, anyagokat, szerszámokat, technikai lehetőségeket. A fontos részleteket pontosan kiszerkesztem, ha kell, megtervezem, és elkészítem a szükséges szerszámokat. Ezután végiggondolom a kivitelezés minden részletét, és csak ezt követően kezdem a kivitelezést.

Háromívű tál, dió
Szédület, fekete dió

Alapító tagja vagy a Magyar Faesztergályos Egyesületnek. Még a hagyományos kézi faesztergályos időszakban volt lehetőséged kitanulni ezt a szakmát, amire ma már sajnos – tudomásom szerint – csak magánoktatás keretein belül van lehetőség. Hogyan lettél faesztergályos?

Amikor még aktívan tanítottam, a hallgatóimmal könnyebb kapcsolattartás érdekében regisztráltam a Facebookra, ott találtam két faesztergályos csoportra, a Hobbi faesztergályosok és a Magyar Faesztergályosok csoportra. A tagságuk igen nagy átfedésben van, mindkét csoportban aktívan részt vettem. Amikor felmerült az ötlet, hogy alakítsunk egyesületet, örömmel támogattam. Szerencsére volt néhány jó szervezési képességű és lehetőségű társunk, Szalai Csaba (elnök), Köpf Jenő (alapító tag) és számos lelkes társunk, így megalakítottuk a Magyar Faesztergályos Egyesületet (MaFaE).

Amit az egyesületünkről tudni kell, hogy tagjaink a szakma teljes spektrumát képviselik, az abszolút kezdőktől a vérprofi, képzett szakemberig. Évente kétszer találkozót szervezünk, és most már tanfolyamokat, bemutatókat is tartunk. Szeretettel várunk mindenkit, kezdőt, profit, érdeklődőt.

Amint említettem már, ipari tanulóként lettem az esztergálás szerelmese. Először fából és egy fúrópisztolyból barkácsoltam egy gépet, és néhány szobrászvésőből átköszörült vésővel kezdtem az önálló munkát. Később egyre komolyabb gépet készítettem, és egyre több szerszámom lett. Tudásomat a fa és az esztergályos alapfogások ismeretéből gyakorlással, próbálkozásokkal, tapasztalatokkal autodidakta módon fejlesztettem. Ugyanakkor nem nevezném „faesztergályosnak” magam. Ők profik, iparosok, akik ismerik a szakmát teljes mélységében, megrendeléseket normaidőben teljesítenek, én meg saját elképzeléseimet időkorlát nélkül készítem, és nagyon ritkán csinálok valamiből több darabot.

MAFAE - Mesterségek Ünnepe 2024

MAFAE – Mesterségek Ünnepe 2024 /A fotó forrása: MAFAE hivatalos facebook oldala/

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója voltál már, amikor „összefutottunk” a facebookon. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon különleges lehetőség lehetett. Bútorasztalos, faesztergályos, egyetemi szakoktató. Számomra az egyike vagy azoknak, akik valóban ismerik a famívesség csínját-bínját. Milyen út vezetett az asztalos szakmától az egyetemig?

MOME, műhely

Király József 13. számú terve alapján készült amarant szék kőris változata

Valóban, 1984. szeptemberétől 2019. novemberéig, a nyugdíjazásomig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) oktatója voltam. Az egyetem folyamatos változáson ment, és megy keresztül a mai napig. ’84-ben Magyar Iparművészeti Főiskola (MIF), majd Magyar Iparművészeti Egyetem (MIE) és ma már Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) címen regnál. Az egyetem fejlődésével párhuzamosan én is fejlődtem, végigjártam a lehetséges ranglétrát, szakmunkás, kiemelt szakmunkás, műhelyvezető, végül műhelyvezető szakoktató lettem.

Eredetileg többször sikertelenül felvételiztem a MIF-re, és amikor felkértek az állás betöltésére elég komikusnak tűnt, hogy „ha nem jutok be az ajtón, akkor bemegyek az ablakon”. De nem volt alaptalan a felkérés, hiszen már akkor széleskörű ismeretekkel, tapasztalatokkal bírtam a faipari szakmákban. Nagy örömmel fogadtam el az állásajánlatot; nem hiúságból, hanem mert egyébként is kedvencem volt az egyedi bútorgyártás, a prototípus készítés.

A szakoktatás mellett feladatkörömhöz tartozott a hallgatói tervezések segítése (kizárólag szakmai szempontokban) és kivitelezése. Ez rettentő izgalmas feladat volt, e mellett én is rengeteget tanultam. Továbbá lehetőségem nyílt az ország legjobb bútortervezőjének, Király József terveinek kivitelezésére. Rengeteget tanultam a Tanár úrtól a kivitelezés közbeni konzultációkból.

Király József tervei alapján készült szék, európai dió, keményolajjal kezelve (Fotó: Bazsó Ferenc).

Ebben a facebook albumban a szék készítésének folyamatát követhetitek végig: Facebook album

Még egy apróság. Valóban a famívesség fejezi ki legpontosabban az ilyen széles skálát átölelő szakmai gyakorlatot, de a „famívesség csínját-bínját” kifejezéssel óvatosabb lennék.

Nagyon szerteágazó a faipari szakma, szerencsére sok kiváló szakember van, egyes területeken kiemelkedő eredményekkel, akik szebbek, jobbak, okosabbak (mindig van jobb), de egy ember nem tudhat mindent. A tudásom növekedésével egyre jobban látom, hogy még mi mindent nem tudok. Úgyhogy van még mit tanulni, és érdemes szerénynek lenni.

Őszinte leszek, örömteli meglepetés volt számomra, hogy az MOME az asztalos szakma oktatására is ekkora hangsúlyt helyez. De mi a véleményed az egyetemen kívüli hazai asztalos, faipari szakmai oktatásról?

Alapvető tévedést kell tisztáznom. A MOME és az elődei sem oktattak szakmát, a műhelyekben folyó szakoktatás eszköze, és nem célja a képzésnek. Az itt végzett hallgatók nem szakemberek lesznek, hanem tervezőművészek. A műhelyekben folyó oktatás feladata: megismertetni a hallgatókkal az anyagok, szerszámok, gépek, használatát a tervezési feladataik kivitelezése érdekében, valamint a tervezés folyamatának szakmai támogatása.

Az oktatási folyamatban a műhelyekre fordított hangsúly mindig is változó volt, most éppen csökkenőben van, az elmélet felé tolódik a hangsúly. Általános elv, hogy a tervezésről le kell választani az anyagokhoz kapcsolódó szakmákat, mert ezek az ismeretek akadályozzák a hallgatók kreatív tervezését, „szűz agy szabadabban szárnyal”.

Én ezzel nagyon nem értek egyet, de nem én határozom meg az oktatás irányát, én csak végrehajtó vagyok, ill. voltam. Azt viszont mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy tudásom és lehetőségemhez képest maximálisan szolgáljam az oktatást és a hallgatókat.

A hazai szakmunkásképzésre nincs rálátásom, ezért mérvadó véleményem sem lehet. Amennyire én tudom ezzel a duális képzéssel sínen van, végül is ez majdnem ugyanaz, mint a ’70-es években, adott időben elméleti, másik időben gyakorlati képzés folyik.

Azt látom, hogy szakmai versenyeken kiváló eredményeket érnek el a szakmunkástanulóink. Rengeteg idős mester sopánkodását hallottam már, ők azt felejtik el, hogy senki sem a szakmunkásképzőben lett mester. Ők sem. És mindig voltak lelkes, jóképességű tanulók, és voltak gyengébbek, érdektelenek. Most is ez van.

Nyugtass meg bennünket, hogy azért az egyetem gondoskodik a kreatív tárgyalkotó tervezők utánpótlásáról. Nyilván mindegyik tanítványodra büszke vagy, de vannak-e esetleg olyanok, akiket kiemelkedőnek tartasz valamilyen szempontból.

Visszatérve az egyetemhez, a faipari műhely valaha a MOME-n belül az Építészeti Intézethez tartozott. Ma már más intézményi keretek között, de most is elsősorban az építészhallgatókat szolgálja ki, ezért elsősorban erről tudok nyilatkozni.

Sok volt hallgatómmal tartom a kapcsolatot, sok pozitív visszajelzést kapok. Jó példa erre, hogy vannak hallgatóim, akik most a MOME-n tanítanak, sokan kaptak különböző díjakat, elismeréseket, nyertek el pályázatokat, szóval van kikre büszkének lennem.

El kell ismernem, nem rajongok az oktatás irányvonalának változásáért, és még csak öt éve jöttem nyugdíjba, ezért még nem láthatom a hosszútávú eredményeket. De folyamatosan figyelemmel kísérem az egyetemi eseményeket, és azt látom, hogy remek terveket, tárgyakat és kiállításokat készítenek/rendeznek.

Mindenkit megnyugtathatok, manapság is remek, lelkes tervezők, dizájnerek kerülnek ki a MOME-ről, sőt a mai diplomások sokkal jobban megtalálják helyüket ebben az iparvesztett, nagyvállalatok nélküli világban.

Emlékszem, annak idején, technika órán kezünkbe került – bizony, nekünk lányoknak is – a fűrész, a kalapács, a szög. Imádtam például, amikor tutajt készíthettünk a rendelkezésre álló faanyagokból. Manapság ez már nem „divat”. A gyermekeim már ilyesmivel nem igazán találkoztak az iskolában, a „technika” a felsőbb éves osztályokban elméleti síkra terelődött. Mit gondolsz erről a tendenciáról?

Hallottam én is erről, bár az unokáimtól nem pontosan ezt hallom. Úgy gondolom ez is iskolánkként változik. Mindenesetre a technika órák jelentőségének csökkenését nagyon rossz iránynak tartom, mert a technika órák számos képességet, készséget fejlesztenek (kézügyesség, kreativitás, feladatmegoldó képesség), megismerkedhetnek anyagokkal, technikákkal, és nem utolsósorban később segíthet a szakmaválasztásban.

Mit tanácsolsz a tétovázó, de a fát, mint alapanyagot favorizáló hobbistáknak? Merre, hogyan, mivel? Mi legyen az első lépcsőfok?

Ezt a kérdést szinte lehetetlen megválaszolni, ill. ha komolyan gondolom, akkor egy regényt kellene írnom, ezért csak néhány irányelvet mondanék.

Első, hogy csinálni kell, el kell kezdeni, le kell vágni, meg kell faragni, összeszögelni, csavarozni vagy ragasztani. Mindegy miből, mivel és hogyan, ami van, azzal kell megoldani. És ha valami nincs, azt be kell szerezni.

A feladat mindig meg fogja határozni, hogy mire van szükségünk. Ha valamit nem tudunk, meg kell kérdezni olyan valakit, aki tudhatja. Lényeg, hogy olyat csináljunk, amihez kedvünk van, ami örömet okoz. Az elején mindegy milyen minőségben, a minőséget, a sikert mindig magunkhoz mérjük. Ha munka közben figyelünk, gondolkodunk, levonjuk a tanulságokat, akkor egyre jobbat, szebbet, sikeresebbet fogunk csinálni.

A tapasztalat, a gyakorlat egyre több ötletet, megoldást, szerszámot és sikert fog szerezni. Fontos, hogy önmagunkhoz képest mindig törekedjünk a tökéletesre, még akkor is, ha tudjuk, hogy a tökéletest soha senki nem érheti el. Ez a tudás, a fejlődés alapja.

Tervezel-e önálló kiállítást az interneten is közzétett művészi tárgyaidból?

Természetesen igen! Minden egészséges alkotó ember szeretné megmutatni magát és az eredményeit a világnak. Egy kiállításhoz sok mindenre szükség van, információ, kapcsolat, pénz, idő, szervezés. Kérdés, hogy ezekből mennyit hajlandó vállalni az ember, mert ezek a dolgok az alkotástól veszik el az időt, az energiát.

További akadályok is vannak. Pl.: Az elismert művészek is foggal-körömmel küzdenek egy-egy kiállítási lehetőségért, nehéz szabad időpontot találni a galériákban.

Aztán ott van az a paradoxon, hogy amíg a művészet fogalmát egyre szélesebben értelmezik, úgy, hogy már abszurd dolgokat is művészetnek tekintenek, aközben új, eddig kevésbé ismert ágakat nem hajlandóak befogadni, és ebben a galéria tulajdonosok is partnerek.

Annak idején azt gondoltam, hogy zsűriztetem a tárgyaimat, és akkor nem lehet kifogás a kiállítás ellen. Ez a lehetőség is megszűnt. A régi szervezetektől elvették a zsűrizés jogát, és az új szervezet meg nem kíván foglalkozni vele, nem ír ki új zsűri lehetőséget.

Végezetül ott van az a filozofikus kérdés, mi a művészet, mit tekintünk művészetnek? A művészet fogalmát rendszeresen használjuk, de még senki nem definiálta, és mindenki másképp értelmezi, fogalmazza meg. Ez olyasmi, mint az „etika”, amit az adott társadalmi elfogadottság határoz meg, de az adott társadalomban mindenki másképp értelmezi.

Összefoglalásként, szeretnék, de kevés esélyt látok rá.

Ui: Mindenkinek boldog és sikeres alkotást kívánok!

György további munkáit ezeken a linkeken találjátok: Kosaras György album 1, Kosaras György album 2.

Pirográf páka – Toolcraft, Parkside

Pirográf páka – Toolcraft, Parkside

A pirográf páka, „hobbi páka”

Toolcraft és Parkside (Lidl-s) pirográf páka 

Szinte minden, a pirográfiát kipróbáló ember életében az első pirográf páka egy „hobbi páka”, azaz a NEM állítható hőfokú pirográf eszköz.

Nálam sem volt ez másképp, és még tisztán emlékszem, hogy mennyire furcsán, idegenül viselkedett a páka először a kezemben. Nyilván, aki forrasztott már korábban, nem így vélekedik, hiszen sok hasonlóság van a forrasztó páka és a pirográf páka között. Akad azonban egy lényeges különbség. A nyél/markolat és a hegy közötti távolság a pirográf páka esetében rövidebb, így könnyebben használható fába égetett alkotások elkészítéséhez, mint a forrasztó páka.

Forrasztó páka

Forrasztó páka

Hobbipáka, pirográf páka

Hobbi páka, Pirográf páka

Azt javaslom, hogy először mindenképp egy ilyen egyszerűbb pirográfot válasszunk a kedvező ára miatt is. Hiszen könnyen lehet, hogy mégsem érezzük majd magunkhoz közel állónak a pirográfiát. Ha pedig rabul ejt a faégetés technikája, ezek a pákák nagyon jók arra, hogy kitapasztaljuk az alapokat. Például, hogyan reagál a fa a páka hőjére; ki tudjuk próbálni a különböző gyorsaságú, erősségű és irányú mozdulatok eredményét, és rá tudunk érezni arra a bizonyos „lelassult” rajzolási módszerre, ami először mindenki számára nagyon fura. Ugyanis majdnem mindenki úgy áll neki a fába égetésnek, mintha ceruzával vagy tollal rajzolna, de ezek a berögzült mozdulatok a fánál egyáltalán nem fognak működni.

Érdemes tehát körbenézni az interneten a következő kulcsszavak alapján: piropáka, pirogravírozó, pirográf, besütő páka; és mindenki a pénztárcájához igazítva ki tudja választani a számára legmegfelelőbbet.

Bármelyik pirográfot választod is, ne feledkezz meg a próbafáról, egy olyan fa”darab”ról, amin ki tudod próbálgatni a különböző hegyeket!

TOOLCRAFT PIROGRÁF PÁKA

Az én legelső pákám egy Toolcraft márkájú, egyszerű, nem állítható hőfokú pirográf páka volt. Én innen vásároltam: Toolcraft 

Ezekkel a hegyekkel érkezett:

Toolcraft pirográf hegyek

Melyik hegy mire használható? Ez a pákához mellékelt leírásból is kiderül. 

Toolcraft pirográf hegyek leírása

PARKSIDE PIROGRÁF PÁKA (LIDL-s PÁKA)

Parkside pirográf

Terveztem, hogy készítek egy videót a nem hőfokszabályzós, egyszerű pirográfok használatáról, de rátaláltam a Barkácsműhely youtube csatornájára, ahol az egyik videóban Walter Reéb pont egy Parkside pirográfot próbál ki.

Ebben a videóban minden benne van, ami kérdésként felmerülhet bennetek: a kicsomagolástól kezdve a különböző hegyek bemutatásán keresztül a pirográf kép készítéséig, ráadásul mindez magyar nyelven.

Engedélyt kértem Waltertől a videó felhasználására, aki örömmel adta hozzájárulását. Én pedig szintén nagy örömmel osztom meg veletek ezt a videót:

NINCS MÁS HÁTRA, KEZDJ BELE AZ ALKOTÁSBA!

Fontosnak tartom, hogy szánd rá az időt a pákád különböző hegyeinek a kipróbálására. Legyen például egy darab rétegelt lemezed, amin először tesztelgeted, hogy hogyan viselkedik a fa a hő hatására, hogyan és mennyi idő alatt színeződik el. Ezután a különböző hegyeket próbálgasd: mozgasd a pákát több irányba, lassan és gyorsabban stb. Próbálj szép egyenes és hullámos vonalakat, sávokat stb. húzni vele. Az egyenletesen égetett felület a te kellően lassú és egyenletes mozdulatod eredménye.

FIGYELJ arra, hogy NE nyomd túl erősen a pákát a felületre. Nyugi, először mindenki így tesz: gyorsan és nagyon erősen, szinte belevési a fába a páka hegyét. De itt nem erre lesz szükséged. Erre pár perc után te is rá fogsz jönni.

Emlékeztetőül négy lépés, a folyamatról:

1. A faalap csiszolása. (Erről itt olvashatsz bővebben: CSISZOLÁS)

2. A minta felvitele a fára. (Ha nincs ötleted, ITT írtam pár hasznos tanácsot ingyenes minták lelőhelyeiről.)

3. A megfelelő hegy kiválasztása.

4. A minta fába égetése. (Íme egy írásom, ami segítségedre lehet: VONALRAJZ-TULIPÁN.)

Ha részletesebb útmutatásra lenne szükséged, EZT mindenképp olvasd el!

+ 1 tipp: HOGYAN LEHET az egyszerű pirográfod is HŐFOKSZABÁLYZÓS?

Az egyik facebook csoportban olvastam régebben ezt a szuper ötletet arra, hogy hogyan lehet szabályozni egy nem hőfokszabályzós páka hőmérsékletét. A megoldás az ún. konnektorba dugható dimmer, másnéven fényerőszabályzó.

Fényerő szabályozó dimmer dugalj

Fényerőszabályzó, dimmer

Dimmer

Dimmer kapcsoló

Hol tudod megvásárolni?

Beszereztem én is egyet, hogy ki tudjam próbálni. Először villanyszerelési üzleteket hívtam fel, de sajnos 5 üzeltből 5 üzletben nem tudták, hogy miről beszélek.

A megoldás a világítástechnikai üzlet lett, ami logikus is, hiszen ez a szerkezet lámpa fényerőszabályzó eredetileg.

Többféle elnevezése is van:

  • konnektorba dugható aljzat fényerőszabályzóval
  • az OBI-ban például így találjátok: dugós csatlakozó LED-es lámpákhoz fényerő-szabályozóval
  • köztes csatlakozóaljzat fényerőszabályzóval
  • dimmer adapter
  • konnektorba dugható dimmer

Lássuk, hogy működik!

A dimmer kapcsoló használatával tulajdonképpen mi határozzuk meg a tekerőgomb segítségével, hogy az áthaladó áram mekkora ellenállásba ütközzön. Ha ebbe csatlakoztatjuk a nem hőfokszabályzós pákát, akkor a tekerőgomb segítségével máris állítani, szabályozni tudjuk a páka hőfokát. 

Szemléltetési céllal három különböző állásban próbáltam ki a hobbi pákát.

  1. Legmagasabb fokozat
  2. Közepes fokozat
  3. Legkisebb fokozat
Dimmer állások

Az eredményt pedig ugyanebben a sorrendben látjátok ezen a rétegelt nyírfalemezen.

  1. Az első a dimmer nélküli teszt.
  2. A második a dimmer legmagasabb fokozatában készült teszt.
  3. A harmadik középső állásban készült.
  4. A negyedik pedig a dimmer legkisebb fokozatában készült teszt. Mint ahogy az látszik is a fotón, ebben a kapcsolóállásban a páka már alig-alig színezte el a fát.
Pákateszt dimmerrel

Örömteli alkotást kívánok! És várlak szeretettel a FACEBOOK oldalamon is!

Égetett fatábla – pirográfia kültérre

Égetett fatábla – pirográfia kültérre

Pirográfia kültéren – kültéri égetett fatábla: házszám-, utcanév-, névtábla

Hogy csináld, hogy tartós is legyen?

Ez a téma mindig megosztó szokott lenni. De szeretném a saját véleményemet leírni a kültéri égetett fatáblák témájában, és egy-két tanácsot adni.

Magam is nagyon sok megkeresést kapok, amiben azt szeretnék, hogy házszámtáblát, névtáblát, céges táblát, figyelmeztető táblát (pl. „Harapós kutya”) stb. készítsek szimplán faégetéssel.

És bizony mindig ugyanazt a választ szoktam adni: A pirográfia önmagában (ezt a későbbiekben ki is fejtem), bár nagyon mutatós, sajnos NEM ELLENÁLLÓ a kültéri viszonyokkal szemben. Nagyon hamar kifakul.

Az UV sugárzás, a csapadék, a hőmérsékletingadozás és a páratartalomváltozás mind-mind rendkívül negatív hatással vannak az égetett felületre.

Égetett fatábla

Sokan készítenek kültéri táblákat kizárólag pirográf technikával és nem mindig a legjobb alapanyagra.  Nekik is szeretnék egy-két tanáccsal szolgálni a következőkben. 

Ha szeretnéd, hogy a szabadba kihelyezve is tartós(abb) maradjon a munkád, akkor olvass tovább. Az alábbiakban leírtam a saját tapasztalataimon alapuló javaslataimat.

Röviden:

ALAPANYAG, ÉGETÉS MÓDJA, FELÜLETKEZELÉS = VÉDELEM.

Először is, a legfontosabb az alapanyagválasztás.

A sokak által használt rétegelt nyírfalemez kiváló beltéri képek készítéséhez, de itt most nem opció, felejtsük el. Ebben az esetben csak tömörfa jöhet szóba.

Tisztában kell lenni azzal, hogy mely fafajták bírják a fent leírt viszontagságokat. Ellenállónak kell lennie  a nedvesség szempontjából, és figyelembe kell venni azt is, hogy milyen vetemedési és zsugorodási tulajdonságai vannak a fának.

Fentiek alapján a hazai hagyományos fajták közül a tölgyfa kiváló választás lehet, hiszen ez a keményfák közé tartozó fafajta nagyon szívós, tartós és kevésbé vetemedik.

Ide sorolhatjuk még az akácfát. Az akácfa szintén keményfa, szabadban akár felületkezelés nélkül is sokáig tartós marad.

Kültéren strapabíró még a vörösfenyő és a borovi fenyő is. Mindkettő nagyon jól bírja az állandó nedvességet.

Tölgyfa

Tölgyfa

Akácfa

Akácfa

Miután kiválasztottuk a megfelelő alapanyagot, a következő módon tehetjük tartóssá/tartósabbá az égetést, nem mindegy ugyanis, hogy hogyan égetjük be a fába a mintát.

Tegyük ezt magas hőfokon, és hagyjuk, hogy jó mélyen égesse meg a felületet a pirográf.

Ezt követően pedig mindenképpen FESSÜK át a beleégetett mintát/szöveget legalább akril festékkel vagy más, kifejezetten fára való UV álló festékkel. Az interneten többféle terméket találunk, melyeket kültéri felhasználásra fejlesztettek ki. Érdemes tájékozódni, hogy melyik festék lesz számodra a legmegfelelőbb. (Ha a google keresőbe beírod: „Időjárásálló festék fára” vagy „UV álló fafesték” stb., rengeteg féle festék közül tudsz válogatni.)

Égetett fatábla

Ezután gondoskodnunk kell a fatábla kültéri védelméről is, ehhez pedig a megfelelő felületkezelési technikát kell kiválasztanunk.

Ugyanis a fát védenünk kell a gomba, a penész, az UV sugárzás és a csapadék behatásai ellen. Ezt többféleképpen tehetjük meg.

Ha a fa natúr kinézetét szeretnénk megtartani, akkor, használhatunk első rétegként gomba- és penész elleni színtelen alapozót. Majd ezt követi az UV és csapadék elleni védelemként szolgáló faápoló olaj vagy viasz. Viszont arra figyeljünk, hogy az olajozást/viaszozást 1-2 évente meg kell ismételni!

Olaj helyett választhatunk UV álló színtelen kültéri lakkot, de akár UV álló színtelen kültéri lazúrt is.

Ha a táblánkat esetleg színezni szeretnénk, akkor a színezett UV álló lazúrfestékek is a rendelkezésünkre állnak. Van sok 3 az 1-ben termék, mely faanyagvédőszer, alapozószer és vékonylazúr is egyben.

Gombás fa
Felületkezelés

Bármelyik anyagot is választod, mindenképpen végezz próbát egy másik fán, mielőtt a kész munkádon alkalmazod. És még egy fontos dolog. A szabadban elhelyezett fatábla sosem lesz gondozásmentes. Még a lakkozott verziót is időről-időre meg kell újítani, akárcsak például egy fa kerítést. 

A különböző felületkezelő anyagokról és felhasználási módjukról egy későbbi cikkben olvashattok.

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán.

 

További bejegyzésekhez kattints IDE!

 

Pirogravírozás technika: Variációk egy témára 5. rész

Pirogravírozás technika: Variációk egy témára 5. rész

Pirogravírozás technika útmutató:

Variációk egy témára – 5. rész: realista stílus

A pirogravírozás technikáját megismertető sorozatban a kezdők is találhatnak olyan égetési stílusokat, amelyekkel “könnyedén” tudnak mutatós, figyelemfelkeltő, különleges tűzgrafikákat készíteni.

Ugyanazt az alap mintát, egy egyszerű tulipánt készítem el más-más stílusban, más-más faégetési technikával.

A leírások és a cikkek végén található videók segítségével kipróbálhatod magad különböző stílusokban, miközben észrevétlenül egyre bátrabban és magabiztosabban fogod használni a pirográf eszközödet is.

Ebben a pirográfia útmutatóban most a hagyományos faégetési technikát mutatom be, azaz a realista ábrázoláshoz szükséges tónusozást.

Ezzel elérkeztünk a cikksorozat 5. részéhez. A korábbi részekhez itt találod a linkeket.:

– Az 1. részt IDE kattintva tudod elolvasni.

– A 2. részt ITT találod. 

– A 3. részt ITT olvashatod el.

– A 4. részhez IDE kattints.

ELSŐ LÉPÉS, az előkészítés

A kiválasztott falapot/tömör fa deszkát meg kell csiszolni. A csiszolásról már korábban írtam részletesen, ITT tudod elolvasni.

MÁSODIK LÉPÉS, a minta felrajzolása

Faégetés technika minta

Ha megfelelően előkészítettük a falapot, másoljuk rá a mintát. Ez történhet ceruzával szabadkézzel, vagy grafitpapír segítségével is átrajzolhatjuk a kinyomtatott mintát. Az indigót nem javaslom, mert nehéz égetés után eltávolítani az indigó nyomait a fáról.

A grafitpapírról: ugyanazon az elven működik, mint az indigó, csak tinta helyett grafit van a hátulján, így az égetés végeztével simán le tudjuk a radírozni a felületről a mintarajz vonalait.

Helyezzük a grafitpapírt a falap és a kinyomtatott minta közé. A mintát és a grafitpapírt rögzítsük a fához (pl.: cellux segítségével). Ezután rajzoljuk át a kinyomtatott mintát.

Ha készen vagyunk az átrajzolással, távolítsuk el a mintalapot és a grafitpapírt, és készen is áll a rajzunk az égetésre.

HARMADIK LÉPÉS: „fessük ki” a tulipánt

Hőfokszabályzós pákával készítettem ezt a képet. A kép elkezdése előtt érdemes egy próbafán tesztelni a különböző hőfokra állított eszközt, hogy milyen erősen színezi el a fát az éppen beállított hőfokon.

A felrajzolt mintához igazodva elkezdtem kidolgozni a képet. Érdemes a kép legsötétebb részét elkezdeni, mert ehhez tudjuk majd igazítani a további, világosabb tónusokat, fényeket.

Az árnyalatokat a pákám hegyének lapjával dolgozom ki, lassú, simító mozdulatokkal, vagy éppen picit gyorsabb, körkörös mozgással. Ez attól függ, hogy a fa adott része mikor reagál a legoptimálisabban a hőre.

Ahogy a videóban is látszik, több rétegben is megégetem a felületet, mert így lesz szép egyenletes a kívánt árnyalat. Ha túl nagy hőfokon égetném meg a fát, akkor feketén, foltosan bele-beleégetne a felületbe, ami nem igazán szép látvány a végeredmény tekintetében.

Ahol sötétebb tónust szeretnénk, ott lassan mozgassuk a pákát, ahol világosabbat, ott szinte alig hozzáérve, gyorsabb mozdulatokkal dolgozzunk. A videón mindez gyorsnak tűnik, de valójában a videón az égetési folyamat – nehogy unja halálra magát a néző… – kilencszeres gyorsításban látható.

Pirogravírozás árnyékolás

NEGYEDIK LÉPÉS: a textúra, a finom részletek kidolgozása

Pirogravírozás

Szerettem volna megjeleníteni sőt, kihangsúlyozni a képen a tulipán szirmainak finom redőit is. Ehhez a pákám hegyének az éleit használom, ott egyébként a hő kisebb területen koncentrálódik, így erősebb nyomot hagy a fán, mintha ugyanazon a hőfokon a hegy lapjával értem volna a fához.

A tónusok kialakítása közben figyeljünk, hogy ahol szeretnénk fényesebb, világosabb részt megjeleníteni, azt hagyjuk ki az égetés során, vagy csak nagyon halványan égessük meg.

Igazából a filctollal való színezéshez tudnám hasonlítani az egész folyamatot. Filctollal például ahol szeretnénk, hogy a szín erőteljesebb legyen, ott lassabban színezünk, tovább hagyjuk a toll hegyét a papíron, így arra több tinta kerül. Ahol halványabban szeretnénk a filctollal színezni, ott pedig alig érünk a papírhoz, szinte éppenhogy áthúzzuk a tollat a papír felületén. Körülbelül ilyen az égetés is.

Sziromról sziromra haladva keltjük életre a tulipánt

Részletről részletre haladva dolgozzuk ki a tulipán szirmait, szárát, levelét.

Érdemes élni a fény-árnyék megjelenítésének a lehetőségével, mert ettől fog igazán életre kelni az alkotásunk.

Ne féljünk erős, sötét tónust használni, ahol valóban sötétebb, árnyékos a terület, és ne mulasszuk el a virágunk fényesebb, világosabb részeinek kiemelését sem. Mivel a pirográfiában nem állnak különböző színek a rendelkezésünkre, így muszáj, hogy többféle, változatos árnyalatot használjunk egy-egy képen belül. Így fogjuk elérni a kellően kontrasztos és látványos megjelenést.

Faégetés, tűzgrafika, pirográfia

A végeredmény:

Pirográfia, pirogravírozás

Készült egy videó is a folyamatról:

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Faégetés technika útmutató: Variációk egy témára 4. rész

Faégetés technika útmutató: Variációk egy témára 4. rész

Faégetés technika útmutató:

Variációk egy témára – 4. rész: pontozásos stílus

Ebben a faégetés technika útmutatóban egy újabb stílust szeretnék bemutatni, amit könnyedén tudtok alkalmazni a pirográfia területén.

Ezzel elérkeztünk a cikksorozat 4. részéhez, melyben a pontozásos stílust próbáljuk ki. A korábbi részekhez itt találod a linkeket.:

– Az 1. részt IDE kattintva tudod elolvasni.

– A 2. részt ITT találod. 

– A 3. részt ITT olvashatod el.

A pirográf technikát megismertető sorozatban a kezdők is találhatnak olyan égetési stílusokat, technikákat, amelyekkel “könnyedén” tudnak mutatós, figyelemfelkeltő, különleges tűzgrafikákat készíteni.

Ugyanazt az alap mintát, egy egyszerű tulipánt készítem el más-más stílusban, más-más faégetési technikával.

A leírások és a cikkek végén található videók segítségével kipróbálhatod magad különböző stílusokban, miközben észrevétlenül egyre bátrabban és magabiztosabban fogod használni a pirográf eszközödet is.

ELSŐ LÉPÉS, az előkészítés

A kiválasztott falapot/tömör fa deszkát meg kell csiszolni. A csiszolásról már korábban írtam részletesen, ITT tudod elolvasni.

MÁSODIK LÉPÉS, a minta felrajzolása

Faégetés technika minta

Ha megfelelően előkészítettük a falapot, másoljuk rá a mintát. Ez történhet ceruzával szabadkézzel, vagy grafitpapír segítségével is átrajzolhatjuk a kinyomtatott mintát. Az indigót nem javaslom, mert nehéz égetés után eltávolítani az indigó nyomait a fáról.

A grafitpapírról: ugyanazon az elven működik, mint az indigó, csak tinta helyett grafit van a hátulján, így az égetés végeztével simán le tudjuk a radírozni a felületről a mintarajz vonalait.

Helyezzük a grafitpapírt a falap és a kinyomtatott minta közé. A mintát és a grafitpapírt rögzítsük a fához (pl.: cellux segítségével). Ezután rajzoljuk át a kinyomtatott mintát.

Ha készen vagyunk az átrajzolással, távolítsuk el a mintalapot és a grafitpapírt, és készen is áll a rajzunk az égetésre.

HARMADIK LÉPÉS: kezdődhet a pontozás

Először is vizsgáljuk meg, hogy hol szeretnénk sötétebb, hol világosabb területeket kialakítani. Ugyanis a pontokat ennek megfelelően fogjuk égetni.

Ahol sötétebb tónust szeretnénk, ott sűrűbben, ahol világos tónusra van szükségünk, ott ritkábban égetjük a pontokat a fába.

Amire figyelni érdemes:

– Viszonylag alacsony legyen a hőfok, ezt érdemes egy próbafán tesztelgetni. Nem jó, ha túl feketén éget, mert akkor nem igazán tudunk apró pöttyöket égetni, illetve „összeégnek” az egymás mellé elhelyezett pontok.

– Ne nyomjuk rá erősen a pákát a fára.

– A tónusokat próbáljuk meg valóban a pöttyök sűrűségével kialakítani.

– Világosabb terület = kevesebb pötty, egész finoman égetve. Sötétebb terület = égessük egymáshoz közelebb, akár szorosan egymás mellé a pontokat.

Faégetés technika útmutató pontozás

KEZDŐK is bátran kipróbálhatják

Faégetés pontozással

Ezzel a pontozásos technikával is nagyon egyedi, különleges hatású tűzgrafikát tudunk készíteni. Megmondom őszintén, hogy nagy méretben én nem biztos, hogy bevállalnám – ez a tulipán 10 x 15 cm-es lapra készült -, mert a szemeimet elég hamar kifárasztotta, valamint azért idő kell, mire egy nagy felületetet végigpontozunk.

De kisebb képeknél – vagy türelmes alkotóknak akár nagyobb méretű alkotásoknál is – bátran bevethető stílus.

Kezdő pirográfusoknak is jó szívvel ajánlom, nagyon-nagyon sokat segít a magabiztos eszközhasználat kialakításában.

Az én tulipánom így sikerült:

Faégetés tulipán pontozás

A folyamatról videót is készítettem feliratozott magyarázattal. Jó szórakozást!

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Pirográf technika útmutató – Variációk egy témára 3. rész

Pirográf technika útmutató – Variációk egy témára 3. rész

Pirográf technika útmutató:

Variációk egy témára – 3. rész: vázlatrajz stílus

Elérkeztünk a cikksorozat 3. részéhez, melyben egy újabb pirográf technika kerül bemutatásra.

Az 1. részt IDE kattintva tudod elolvasni.

A 2. részt ITT találod. 

Ebben a pirográfia, faégetés útmutató sorozatban a kezdők is találhatnak olyan égetési stílusokat, technikákat, amelyekkel “könnyedén” tudnak mutatós, figyelemfelkeltő, különleges tűzgrafikákat készíteni.

Ugyanazt az alap mintát, egy egyszerű tulipánt készítem el más-más stílusban, más-más faégetési technikával.

Tartsatok velem, kísérletezzetek bátran! A cikksorozat végére biztos, hogy sokkal magabiztosabban és bátrabban fogjátok használni a pirográf pákát.

Ezeken a tűzgrafikákon keresztül szeretném nektek megmutatni, hogy mennyire sokoldalú technika a pirográfia, és talán sikerül egy kicsit az alkotói látásmódot, gondolkodásmódot is tágítani.

Vágjunk bele!

ELSŐ LÉPÉS:

A kiválasztott falapot/tömör fa deszkát meg kell csiszolni. A csiszolásról már korábban írtam részletesen, ITT tudod elolvasni.

MÁSODIK LÉPÉS:

Faégetés

Ha megfelelően előkészítettük a falapot, másoljuk rá a mintát. Ez történhet ceruzával szabadkézzel, vagy grafitpapír segítségével is átrajzolhatjuk a kinyomtatott mintát. Az indigót nem javaslom, mert nehéz égetés után eltávolítani az indigó nyomait a fáról.

A grafitpapírról: ugyanazon az elven működik, mint az indigó, csak tinta helyett grafit van a hátulján, így az égetés végeztével simán le tudjuk a radírozni a felületről a mintarajz vonalait.

Helyezzük a grafitpapírt a falap és a kinyomtatott minta közé. A mintát és a grafitpapírt rögzítsük a fához (pl.: cellux segítségével). Ezután rajzoljuk át a kinyomtatott mintát.

Ha készen vagyunk az átrajzolással, távolítsuk el a mintalapot és a grafitpapírt, és készen is áll a rajzunk az égetésre.

HARMADIK LÉPÉS:

Az első részben leírt módon (IDE kattintva találod – „harmadik lépés” bekezdésnél) megégetjük a tulipán körvonalát.

Most nem a lapját, hanem az élét használtam a hegyemnek. Én a kedvenc univerzális hegyemmel dolgoztam, de nem baj, ha nincs ilyened. Keress egy olyan hegyet a tieid között, amivel vékony vonalkákat tudsz húzni.

Ugyanis nincs más dolgunk, mint párhuzamos vonalak égetésével kialakítani a tulipánunk sötétebb részeit, tónusait.

A vázlatrajzokhoz hasonló stílust szerettem volna elérni. Így ugyanúgy próbáltam használni a pákám, ahogy a grafikus használja a ceruzát a rajzának készítése során.

Pirográf technika vázlatrajz

A vázlatrajz-stílus eléréshez az alábbi folyamatot kövesd:

Faégetés tipp

Én „firka-stílusnak” hívom amúgy, mert semmi részletesség nincs benne. A rajztechnikának azt az ányékoló technikáját használom, melynek során egymást keresztező vonalakkal érik el a sötétebb tónusokat.

Tehát egyszerűen ahol szeretném, hogy sötétebb felületet alakítsak ki, ott a már meghúzogatott vonalakat más irányból újabbakkal keresztezem egészen addig, amíg a kellő tónust el nem érem.

Fontos: A pákámat végig a legalacsonyabb hőfokon használtam, és igyekeztem nem a pákám hőjével erősebbé tenni az adott részeket. Arra törekedtem, hogy valóban az egymásra keresztezett vonalkák adják a sötétebb területeket.

És a végeredmény:

Tulipán pirográfia

Tulajdonképpen ez a tulipán egy valódi tűzgrafika. A készítés folyamatáról egy rövid videót is megnézhetsz, melyben feliratoztam a leglényegesebb tudnivalókat. Jó szórakozást! Jó alkotást!

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Faégetés útmutató – Variációk egy témára 2. rész

Faégetés útmutató – Variációk egy témára 2. rész

Faégetés útmutató:

Variációk egy témára – 2. rész: főszerepben a háttér

Több részes cikksorozatot indítottam, melynek ez a 2. része.

Az 1. részt IDE kattintva tudod elolvasni.

Ebben a pirográfia, faégetés útmutató sorozatban a kezdők is találhatnak olyan égetési stílusokat, technikákat, amelyekkel “könnyedén” tudnak mutatós, figyelemfelkeltő, különleges tűzgrafikákat készíteni.

Ugyanazt az alap mintát, egy egyszerű tulipánt készítem el más-más stílusban, más-más faégetési technikával.

Tartsatok velem, kísérletezzetek bátran! A cikksorozat végére biztos, hogy sokkal magabiztosabban és bátrabban fogjátok használni a pirográf pákát.

Ezeken a tűzgrafikákon keresztül szeretném nektek megmutatni, hogy mennyire sokoldalú technika a pirográfia, és talán sikerül egy kicsit az alkotói látásmódot, gondolkodásmódot is tágítani.

Vágjunk bele!

ELSŐ LÉPÉS:

A kiválasztott falapot/tömör fa deszkát meg kell csiszolni. A csiszolásról már korábban írtam részletesen, ITT tudod elolvasni.

MÁSODIK LÉPÉS:

Faégetés

Ha megfelelően előkészítettük a falapot, másoljuk rá a mintát. Ez történhet ceruzával szabadkézzel, vagy grafitpapír segítségével is átrajzolhatjuk a kinyomtatott mintát. Az indigót nem javaslom, mert nehéz égetés után eltávolítani az indigó nyomait a fáról.

A grafitpapírról: ugyanazon az elven működik, mint az indigó, csak tinta helyett grafit van a hátulján, így az égetés végeztével simán le tudjuk a radírozni a felületről a mintarajz vonalait.

Helyezzük a grafitpapírt a falap és a kinyomtatott minta közé. A mintát és a grafitpapírt rögzítsük a fához (pl.: cellux segítségével). Ezután rajzoljuk át a kinyomtatott mintát.

Ha készen vagyunk az átrajzolással, távolítsuk el a mintalapot és a grafitpapírt, és készen is áll a rajzunk az égetésre.

HARMADIK LÉPÉS:

Megfordítjuk a hagyományos ábrázolási módot, és nem a mintát égetjük ki… Hanem a hátteret dolgozzuk ki úgy, hogy kiemelje a felrajzolt mintát.

Ez a technika is nagyszerű azoknak az alkotóknak is, akik még nem használják kellő magabiztossággal a pákát, esetleg még nehezen megy az egyenletes tónusozás.

A hátteret többféleképpen is kitölthetjük. Próbáljuk most meg úgy, hogy simán a pákánk hegye által hagyott „nyomokkal” töltjük ki a hátteret. Kapható kifejezetten olyan hegy is egy-két páka típushoz, aminek egy gömb van a végén. Nekem nincs ilyenem, viszont imádom a pöttyökkel telerakott hátteret. Erre a Brenn Peter Junior pákám „író” hegye is tökéletes.

De nyugodtan lehet kísérletezni egyforma kis vonalkákkal is, kinek, mi tetszik.

Faégetés útmutató

MIRE FIGYELJ?

Faégetés háttér kidolgozás

1. Viszonylag magas legyen a páka hőfoka. Ezt teszteld egy próbafán előbb. A lényeg, hogy annyira legyen forró a pirográfod, hogy már koromfekete nyomot égessen a fába, DE ne égessen „túl” mély lyukat, ne süllyedjen el a páka hegye egy pillanat alatt a fába.

2. Rád van bízva, hogy a pöttyöket milyen rendszer szerint égeted. Én szép sorban szoktam haladni. Fontos, hogy szorosan egymás mellé kerüljenek.

3. Légy türelmes! Próbáld meg egyenletes mozdulatokkal pöttyözni/vonalkázni stb. a felületet. A végén zavarja az összképet, ha az egyik mélyebben, jobban van a fába égetve, a másik pedig csak fele annyira.

Nincs más dolgunk, mint az egész hátteret szépen kitölteni.

A VÉGEREDMÉNY:

A háttér kitöltése után egy nagyon-nagyon picit árnyékoltam a tulipán szárán, levelén és egy hangyányit a szirmok alsó részén.

Az én „negatív” tulipánom ilyen lett:

Talán látszik a fotón is, hogy a sok apró elszenesedett pöttyön hogy csillog a fény. Szinte csillámlik. Ha lelakkozzuk a kész képet, ez a sötét csillogó háttér még intenzívebbé válik.

Sok sikert a képek alkotásához! Remélem, tudtam egy újabb ötletet és pici segítséget adni.

Pirográfia faégetés

A folyamatról készítettem egy videót is, melyben egy-két jó tanácsot feliratoztam. Nem lett túl hosszú, hiszen a monoton pöttyözés nem annyira látványos, de érdemes rászánni azt a 3 és fél percet. Ja! És talán ennél a videónál is elég jól látszik, hogy miért fontos, hogy viselj maszkot, és jól szellőztetett helyiségben alkoss!

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Pirográfia útmutató – Variációk egy témára 1. rész

Pirográfia útmutató – Variációk egy témára 1. rész

Variációk egy témára – 1. rész: egyszerű faégetés

Több részes cikksorozatot indítok Pirográfia útmutató címmel, amiben a kezdők is találhatnak olyan égetési stílusokat, technikákat, amelyekkel „könnyedén” tudnak mutatós, figyelemfelkeltő, különleges tűzgrafikákat készíteni.

Ugyanazt az alap mintát, egy egyszerű tulipánt fogom elkészíteni más-más stílusban, más-más faégetési technikával.

Tartsatok velem, kísérletezzetek bátran! A cikksorozat végére biztos, hogy sokkal magabiztosabban és bátrabban fogjátok használni a pirográf pákát.

Ezeken a tűzgrafikákon keresztül szeretném nektek megmutatni, hogy mennyire sokoldalú technika a pirográfia, és talán sikerül egy kicsit az alkotói látásmódot, gondolkodásmódot is tágítani.

Vágjunk bele!

ELSŐ LÉPÉS: 

A kiválasztott falapot/tömör fa deszkát meg kell csiszolni. A csiszolásról már korábban írtam részletesen, ITT tudod elolvasni.

MÁSODIK LÉPÉS:

Ha megfelelően előkészítettük a falapot, másoljuk rá a mintát. Ez történhet ceruzával szabadkézzel, vagy grafitpapír segítségével is átrajzolhatjuk a kinyomtatott mintát. Az indigót nem javaslom, mert nehéz égetés után eltávolítani az indigós mintát a fáról.

A grafitpapírról: ugyanazon az elven működik, mint az indigó, csak tinta helyett grafit van a hátulján, így az égetés végeztével simán le tudjuk a radírozni a felületről a mintarajz vonalait.

Helyezzük a grafitpapírt a falap és a kinyomtatott minta közé. A mintát és a grafitpapírt rögzítsük a fához (pl.: cellux segítségével). Ezután rajzoljuk át a kinyomtatott mintát.

Ha készen vagyunk az átrajzolással, távolítsuk el a mintalapot és a grafitpapírt, és készen is áll a rajzunk az égetésre.

Pirográfia minta

HARMADIK LÉPÉS:

Faégetés
Faégetés vonalas minta

A mintát a ceruzás vonalon haladva égetjük a fába.

Nem érdemes túl nagy hőfokon dolgozni, mert túl fogjuk égetni a rajzunkat, azaz ún. „udvara” lesz az égetett vonalnak.

Egy-két külföldi alkotónál láttam, hogy ezer fokon égetik a mintát, füstöl a fa, és ez baromira látványos a videókon, de ők utána még újra átcsiszolják a kész munkát – hogy ezeket a túlégetett részeket eltüntessék -, ami szerintem teljesen felesleges.

Ráadásul, ha túlságosan magas hőfokon égetünk egy hibás vonalat a fába, ahova amúgy egyáltalán nem szerettünk volna égetni, annak a nyomát el sem lehet tüntetni.

Sokkal egyszerűbb (szerintem), ha kiválasztjuk azt a hőfokot, amivel szépen, egyenletesen tudunk dolgozni. Az sem baj, ha többször kell áthaladnunk a vonalon.

Ha hobbi pákánk van, itt a mozdulatunk sebessége és erőssége (milyen erősen nyomjuk a felülethez a pákát) fogja meghatározni, hogy mennyire égetjük a fát.

Az olvasók közül, akik úgy érzitek, hogy még nem ismertétek ki az eszközt, és még csak most barátkoztok a pirográfiával, nyugodtan megállhatok itt a kép készítésében, de én mindenkit arra biztatok, hogy tegyen egy próbát, hiszen a  puding próbája az evés, és gyakorlat teszi a mestert.

NEGYEDIK LÉPÉS:

Kezdőként a fa egyenletes elszínezése, azaz a tónusok kialakítása egyáltalán nem könnyű feladat.

Ahhoz, hogy szép, összefüggő és nem foltos felületet tudjunk a fába égetni a páka „lapos” hegyével, már kell egy kialakult, biztos eszközhasználat. Páka típusonként más a hegy neve, formája. Pl.: hobbi pákánál, ha minden igaz ez „levél” formájú, Brenn Peternél „patkó” stb.  A lényeg, hogy a hegynek legyen lapja, amit egyenletesen mozgatva tudjuk a fát a kellő mértékben elszínezni. Ehhez sok gyakorlásra van szükség.

Most egy olyan példát hoztam, amit szerintem a kevésbé gyakorlott alkotók is meg fognak tudni csinálni. A képen láthatjátok, hogy nem az egész mintát színezem el, inkább csak amolyan „díszítésként” használom a tónusokat.

Pirográfia útmutató

A kulcs a mozdulatban van. Ezt érdemes egy próbafán gyakorolni.: A pákát először lassan, majd egy picit gyorsuló mozdulattal húzzuk el úgy, hogy közben egyre kevésbé nyomjuk a fához. Ezt a felszálló repülő mozgásához szokták hasonlítani. A cikk végén van egy videó, érdemes belekukkantani.

A pákám a kép készítése alatt ugyanarra a viszonylag magas hőfokra volt beállítva.

Én a kedvenc hegyemmel dolgoztam, de bármelyik „lapos” tónusozó heggyel meg lehet próbálni, ha szélesebb, akkor az elszínezett sávok szélesebbek lesznek. Így is, úgy is nagyon szép hatást fogunk elérni.

Az én tulipánom ilyen minimalista lett, de szemléltetésnek szerintem kiváló.:

Pirográfia egyszerűen

A kép készítéséről itt egy videó is, amiben talán sikerül bemutatnom a fent leírtakat. Némi magyarázatot is írtam hozzá, az uncsi részeket felgyorsítottam.

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Pete Móni tűzzel festett világa

Pete Móni tűzzel festett világa

Pete Móni, a tűzfestészet hazai képviselője

Pete Móni

Mónit azóta „ismerem”, hogy friss pákatulajdonosként tanácsot kértem az egyik közösségi oldalon egy csoportban. Nemcsak pirográf alkotásaival, de segítőkészségével, odaadó támogatásával is kitűnt a csoport tagjai közül.

Úgy hozta az élet, hogy az elmúlt években több fontos művészi – főként a pirográfiát érintő – kezdeményezés aktív résztvevőjeként volt jelen, így nekem is alkalmam nyílt együtt dolgozni vele.

Azon túl, hogy egy nagyon kedves, nyitott és segítőkész személyt ismertem meg benne, lenyűgöz, ahogy a tűzzel bánik. Igen, Móni a pirográf páka mellett nyílt lánggal is alkot. Tulajdonképpen a pirográf eszközt tekinthetjük úgy, mint egy ceruzát, amivel tűzgrafikákat készítünk. A lánggal pedig valódi, tűzzel festett művek születnek.

Ebben a riportban őt és különleges művészetét szeretném kicsit közelebbről bemutatni nektek.

A már szinte kötelező kérdés feltevésével kezdeném a beszélgetést: Hogyan találtatok egymásra a pirográfiával?

Nyolc évvel ezelőtt kreatív videókat nézegetve futottam bele  Minisa Robinson, amerikai pirográfus videóiba. Azonnal magával ragadott a látvány. Tudtam, hogy mindenképp ki szeretném próbálni ezt a technikát, és miután itthon semmit sem találtam a pirográfiával kapcsolatban, elkezdtem a külföldi videókat keresni.

Miután úgy éreztem talán sikerült megértenem mindazt, amit láttam, megrendeltem az első kis kék besütőpákámat. Emlékszem, mennyire izgatott voltam mikor megérkezett, azt sem tudtam hogyan is álljak neki. A videókat bújva apránként kezdtem el égetni, autodidakta módban, lépésről-lépésre, hegyről-hegyre próbálgatva, ismerkedve a technikával, a falapok tulajdonságaival. Az elején még döcögősen, rengeteg csalódással  égettem, de ez ezzel jár. Minden hibámból tanulva gyakoroltam tovább.

Megtanultam hamar, hogy ez a szerelem kitartást, türelmet és sok-sok gyakorlást igényel. Először csak egyszerű mintákat égettem, azokon tanultam meg, hogy melyik fejjel hogyan lehet égetni, árnyalni. Közben kitapasztaltam milyen fára lehet szebben dolgozni. Melyik fa milyen árnyalatokban ég.  Négy év kellett hozzá, hogy úgy érezzem, portrét szeretnék csinálni.

Ekkor kaptam férjemtől az első hőfokszabályzós gépemet. Teljesen más volt vele égetni, mint a sima pákáimmal. Az addig magamba szívott tudományom a pákával való égetésről tehettem a  polcra, és kezdhettem elölről a hurokkal való égetéssel. Idővel az egyszerű mintákat felváltották a bonyolultabb képek, portrék, melyek készítése alatt mindig tanultam valami újat. Ma már szinte csak lánggal festek, de most is folyamatosan tanulok.

Az utóbbi időben főként nyílt lánggal alkotsz, szó szerinti tűzfestményeket készítesz. Honnan jött az ötlet?

Legelőször az egyik pirográfus barátom, Kroboth Csabi meseszép Buddha munkájánál láttam magát a gázforrasztót. Furdalt a kíváncsiság, hogy hogyan is működik.

Sajnos nem sok mindent találtam a témával kapcsolatban, mígnem kb. három évvel ezelőtt belebotlottam Salvador Sallesbe és a munkáiba. Ámulatba ejtő könnyedséggel égetett a gáz lángjával. Akkor éreztem azt, hogy megtaláltam amit kerestem, gázzal szeretnék festeni.

Előszőr kis flambírozó pisztolyokat vettem, de hamar rájöttem, hogy nem lesznek az igaziak, mert lehetetlen velük szép árnyalatokat, átmeneteket égetni. Ezután váltottam a (Dremel) gázforrasztómra.

Nem volt felhőtlen a viszonyunk az elején, rengeteg képet elrontottam, mire megtanultam kezelni. Amilyen könnyűnek tűnik, pont annyira nehéz használni. Sokkal több türelmet kíván az embertől mint a pirográfok. Illetve a hibázási lehetőség is nagyobb.

A faégetés, a tűzgrafikák készítésének elsajátításához ma már nagyon sok segítséget találunk az interneten, videók, leírások formájában. A nyílt lánggal való grafikák készítésről ez már nem mondható el. Hogyan tanultad meg a tűzfestés mikéntjét?

Eleinte egyszerűbb árnyalásoknál próbáltam használni, kísérleteztem a láng erősséggel illetve a fától levő távolsággal. Ezenkívül a fa fajtája sem volt mindegy, mert a nyílt lánggal égetve teljesen más árnyalatokban ég a felület, mint egy pirográf esetében. Voltak is érdekes, néha bizarr munkák, melyeken jót nevettem, vagy épp sírtam. Miután itthon semmilyen segítséget nem találtam a lángfestést illetően, a saját hibáimból tanultam. Szabad időmben Salva képeit, videóit nézegetve próbáltam rájönni, hogy vajon hogy csinálja. Bevallom őszintén nem volt egyszerű, még most is van mit tanulnom, van hova fejlődnöm. De nem adom fel, ez nem az a szerelem, amit fel lehet adni.

Mi alapján választod ki a képeid témáját?

Változó. Attól is függ, milyen a hangulatom. Van-e a képen olyan, ami megfog. Teljesen mindegy, hogy szobor, portré, állat, esetleg egy virág, ha fantáziát látok benne, akkor felégetem. Amik a gyengéim, azok az árnyjátékok, a sötét hátterek. Gázzal igazi kihívás őket égetni, főleg mivel nem könnyű az egyenletes átmeneteket elérni. Nem is mindig sikerül, de ez nem baj. Ha ránézek egy képre, az agyam átkonvertálja, hogy milyen is lenne égetve… Tudom ez vicces így, de tényleg. Mint ahogyan Totyó fekete-fehérben lát…, na én meg szépiában látok.

Rejt a nyílt láng használata olyan veszélyeket, melyekre mindenféleképpen kiemelt figyelmet kell fordítani?

Igen.
Kezdésnek azt, hogy gázzal tölti az ember. A gáz nem játék, nagyon kell rá figyelni. Közben nyílt láng, meg cigaretta ugye tilos.

Azután figyelni kell, hogy pihentetve legyen használat közben, mert a folyamatos használat alatt tönkre mehet, vagy rosszabb esetben komoly balesetet is okozhat. Sajnos tapasztaltam már milyen, mikor egy zsebsárkány (flambírozó pisztoly) elszáll a kezemben.

A pillanat töredékén múlt, hogy a hangjától megijedve időben eldobtam, és nem durrant el a kezemben. Akkor megtanultam, hogy ugyanúgy ahogy pirográfból, gázosból is többet kell venni, hogy váltásban lehessen használni.

Illetve mindenképp jó szellőzés mellett szabad csak használni, mert komoly fejfájást okozhat, hiszen bármilyen kicsi is, mégiscsak gáz.

Pete Móni

Ha valaki belekóstolna a tűzfestmények készítésébe, mit tanácsolsz neki akár alapanyag, akár eszköz tekintetében?

Először is, legyen önmagával szemben türelmes. A felületet, melyre égetni szeretne, ebben az esetben tényleg tükörsimára kell csiszolni. Vagy még annál is simábbra. Legalább 6mm vastag lapra szabad égetni vele, de jobb, ha 8mm, vagy vastagabb. Sajnos a 6mm-nél vékonyabb lapok nem alkalmasak tűzfestéshez. Eldeformálódnak a hőtől. Mindenképp minőségi forrasztót érdemes venni. Az elmúlt években rengeteg olcsó kategóriás eszközt dobtak piacra, legtöbb esetben bejött az „olcsó húsnak híg a leve” mondás. Nem érdemes rajta spórolni. Egy drágább kategóriás forrasztó hosszútávon jobban megéri, mint pár havonta egy olcsó. De ez nem csak a gázforrasztókra igaz, a pirográfokra is. Fontos a fa minősége is amire dolgozni szeretne, minden esetben osztályozott lapra szabad égetni, legalább B/BB, BB/CP minőségre. Az utóbbi időben rengetegen akarnak gyors hasznot szerezni ipari hulladékfák árusításával, melyet méretre vágva kínálnak. Legfőképp kezdő pirográfusoknak. Csak ezeknek sem a ragasztása, sem a minősége nem alkalmas arra, hogy égetve legyen. Ha lehetőség van rá, inkább lapszabászatban vagy falapok értékesítésével is foglalkozó üzletekben, eladóknál vásároljanak alapanyagot.

Szomód „Arany kezű” díjas alkotója vagy és alkotásaid kiállításon is szerepeltek már. Hogyan tud ma egy művész kitörni az ismeretlenségből?

Nehezen. Főleg a mai gépies világban. Ha a művészi pirográfiát nézem, akkor úgy gondolom, nehezebb amatőr művészként egy olyan technikával, amit itthon nem nagyon ismernek. Amikor kiállítóhelyet kerestem, volt, ahol azt se tudták miről beszélek, és lehetőség helyett tudatlan elutasítást kaptam. Bevallom, nagyon rosszul esett. Mert attól, hogy nincs végzettségem meg „papírom” arról, amit csinálok, még lehet értékes a közönségnek.

De szerencsésnek mondhatom magam, hisz több helyen volt már lehetőségem megmutatni a munkáimat. Több internetes felületen, kiállításokon itt Szomódon, illetve 2019-ben Tatán az első önálló kiállításomon. Tavaly pedig még nyomtatott formában is, a Magyar Asztalos szaklapban, amiért nagyon hálás vagyok. A nem művészi pirográfiát tekintve talán kicsit jobb a helyzet, mivel dekorációs jellegével bátran megállja a helyét bármelyik vásárban. Az elmúlt években nagyon sok pirográfus választotta ezt az utat, innen is kívánok nekik sok megrendelőt és kitartást az akadályok leküzdéséhez. Magam részéről maradok művészlélek, aki a saját örömére alkot.

Az elmúlt időszakban azonban keveset hallhattunk rólad. Szándékos vagy kényszerű a háttérbe vonulás?

Ez is, az is.
Munka és család mellett az utóbbi időben kevesebb időm van égetni. A másik oka lelki. Tavaly év végén elvesztettem szeretett Apukámat, aki nagyon sokat jelentett nekem. A halála után hónapokig nem tudtam leülni égetni. Hálával tartozom a családomnak, legfőképp a férjemnek, aki a legnagyobb támaszom, a barátaimnak és nem utolsó sorban az imádnivaló munkatársaimnak meg a világ legjobb főnökének, hogy segítettek, és segítenek ezen a nehéz időszakon túl lenni. Tudom, hogy Apukám is azt szeretné, ha folytatnám. Velem van idebent legbelül, és támogat lelkileg, ahogyan azt életében tette.

Milyen jövőbeni terveid vannak a művészetedre vonatkozóan?

Elsősorban fejlődni tovább. Ha idén már nem is, de jövőre szeretnék egy újabb kiállítást. Jelenleg kísérletezem, szeretném ötvözni a tűzfestést más technikákkal, anyagok használatával (pl csipke), de ez még egyelőre titok.

Ezenkívül két régi vágyam van, az egyik egy közös nagy kiállítás azokkal a pirográf művész társakkal, akiket szeretek, és tisztelek. A másik pedig egy pirográf alkotótábor lelkes pirográfusoknak, amely már létrejött volna, ha nem szól közbe a járványhelyzet. Aztán ha egyszer valami csoda folytán lehetőségem adódna, nyitnék egy galériát. Mely technikától függetlenül, amatőr művészeknek biztosítana  lehetőséget a bemutatkozásra.

Al Pacino

Búcsúzóul szeretnélek megkérni, hogy oszd meg velünk, számodra mit jelent a pirográfia.

Számomra szerelem.

Az a pár óra, amit égetéssel tölthetek, megnyugvást ad a lelkemnek. Olyankor kikapcsolok. Csak én vagyok meg a kis forrasztóm és a fa, aminek imádom az illatát. Szeretem, ahogy pár grafit vonal mögül apránként életre kel, amit fejben megálmodtam. S mialatt életre kel, kiszakadhatok a hétköznapok mókuskerekéből, elszállnak a gondolatok és minden, ami bánt.

Néhány gondolat…
A pirográfia és a tűzfestés kitartást, türelmet és sok gyakorlást kíván. Ezt a csodálatos technikát nem lehet pár nap alatt megtanulni, elsajátítani. Ha valaki nem érez magában kellő kitartást, csalódni fog. Sokszor látom mikor pár égetés után valaki portrét akar égetni, és nem érti, miért nem sikerül.  A fejlődésre időt kell hagyni, nem lehet siettetni. Az elmúlt években nagyon sok embert volt szerencsém megismerni. Voltak, akik hamar ráéreztek, és hihetetlen tempóban fejlődtek. Voltak, akik kevésbé, és vagy feladták, vagy kitartóan égetnek azóta is a maguk kis tempójában.  Nem vagyunk egyformák, ezáltal nem várhatjuk el magunktól, hogy mi is olyan tempóban fejlődjünk, mint mások. Nekem is van még hova fejlődni, van még mit tanulni. Fényévekre vagyok azoktól a művészektől, akikre felnézek. De ezért jók a példaképek, akik ösztönzik az embert, hogy meg lehet tanulni…, csak akarni kell. Alázattal és türelemmel..

Képek forrása: Pete Móni

Pete Móni munkáit itt tudjátok megtekinteni: facebook

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Pirográfia papíron

Pirográfia papíron

Pirográfia papíron

Hogyan készül a papírra égetett kép?

A pirográf technikát a nagy többség faégetés néven ismeri, azonban ennél sokkal-sokkal széleskörűbb területen alkalmazható.

Alapvetően kísérletezős típus vagyok, nincs ez másként a pirográfiában sem. Így csak idő kérdése volt, hogy kipróbáljak más felületeket is, jelen esetben a papírt. Most sokan biztosan felvonják a szemöldöküket, hogy „Ugyan már, hogyan lehetne egy forró fémheggyel képet rajzolni, égetni egy papírlapra!” – pedig lehet.

Ebben a cikkben minden szükséges tudnivalót megtaláltok a papír-pirográfia elkészítéséről.

Milyen papírra lesz szükséged?

A legmegfelelőbb számunkra az akvarell papír. (Szóba jöhet még a művészkarton, de az akvarell mindenképpen kedvezőbb. Más papírral, mint pl. nyomtatópapír, újságpapír stb. a saját egészségünk érdekében se próbálkozzunk.) Az akvarell papírnak több fajtája van, sokféle szempont szerint osztályozzák.

Ezek a következők:

  • A papír felülete: Megkülönböztetünk hidegen (cold-press) vagy melegen préselt (hot-press) papírt. A különbség köztük az, hogy a hidegen préselt akvarell papír texturált felületű, míg a melegen préselt változat felülete sima. Pirográfiához hidegen préselt, tehát texturált felületű akvarell papírt válasszunk.
  • A papír vastagsága: A vastagságát gramm/m2-ben mérik. Minél magasabb ez a szám, annál vastagabb papírról beszélünk. Számunkra az a jó, ha minél vastagabb a papírunk, ezzel kerüljük el a papír sérülésének lehetőségét az égetés során. Minimum 300 grammos papírt válasszunk (akvarell papírnál 140 – 1200 g/m2 közötti vastagságokkal találkozhatunk).
  • Ha festenénk, más szempontok is fontosak lennének pl. savmentesség (a savmentes papír az idő előrehaladtával sem sárgul meg) és az összetétel. Ehhez a pirográfiához én savmentes, 25%-os pamuttartalmú papírt választottam.
Pirográfia akvarell papír

Csapjunk a lovak közé – első lépések a papírra égetésben: Rajzoljunk

Papír pirográfia minta

Az én akvarell papírom A4 méretű, hidegen préselt – tehát texturált felületű -, 300 grammos, savmentes és 25%-os pamuttartalommal bír.

Első lépésként ceruzával felrajzoltam az égetni kívánt mintát. Mivel számomra ez volt a legelső próbálkozás, ezért egy egyszerűbb témát választottam. (Egész jól sikerült az első próba, úgyhogy legközelebb egy igazán komoly pirográfia készül majd akvarell papírra az asztalomon.)

A megfelelő hőfok – kötelező próba

Szinte az egész folyamat során a legalacsonyabb hőfokon dolgoztam. Mindenféleképpen a legalacsonyabb hőfokot célozzuk meg, és legelőször egy külön papírdarabon próbáljuk ki, hogy hogyan viselkedik a pákánk alatt a papír.

Ezen a próbalapon – ami egy ugyanolyan akvarell papír legyen, mint amire dolgozni fogunk – nyugodtan kísérletezzünk, ugyanúgy, mint amikor a fával ismerkedtünk. Mi történik, ha lassan elhúzom a papíron a hegyet, milyen nyomot hagy a páka éle a papíron, mennyire „nyomjam” rá a papírra a pákát, mi történik, ha tovább hagyom egy helyen stb.

Ezt muszáj EGYÉNILEG! kitapasztalni, mielőtt élesben égetjük a papírra a képet.

Pirográfia papíron hőfok

Vigyázz, kész, tűz – Mire figyelj az égetés során?

Pirográfia papíron, mire figyelj
  1. A kép égetése során elég hamar tapasztaltam, hogy a hő hatására a papír hullámosodni kezdett, ezért papír ragasztószalaggal az asztalhoz/munkafelülethez ragasztottam a papír széleit.
  2. A sötétebb részeknél nyilván jobban megégetjük a papírt, eléggé felforrósodik, így én – mivel a munkaasztalom lapját nem szerettem volna égésnyomokkal dekorálni – egy vékonyabb falapot tettem a papírlapom alá.
  3. Érdemes a kezünk alá legalább egy másik papírlapot tenni, máskülönben össze-vissza fogjuk kenni.

Kijavítható a papíron az égetés? – pici, de lényeges trükk

Míg a fánál árnyalatnyit vissza tudunk csiszolni úgy, hogy a fa felületét nem sértjük meg, addig a papírnál nincs ilyen lehetőségünk.

DE! A cikk végén található videókban, illetve ezen a képen is láthatjátok, hogy én hogyan „javítottam” az égetés során. Mivel a papírom elég vastag volt és texturált, ezért ahol több korom került a papírra, mint szerettem volna, ott a páka hegyével nagyon-nagyon-nagyon finoman végighúzva azt a felületen, vissza tudtam szedni egy-két árnyalatot. Hangsúlyozom! Nagyon óvatosan, hiszen könnyen kiszakíthatjuk a papírt.

Pirográfia papíron hogyan javítsuk ki

+ 1 észrevétel: szép erezetet, textúrát tudtam a szirmoknak kialakítani azzal, hogy a páka hegyével óvatosan megkarcoltam a papírt.

+ még 1 tipp: a pákát egy hangyányit a papírhoz nyomva nagyon szépen ki tudtam alakítani a szirom felüleletének redőit.

A  kép papírra égetése sem egy gyors folyamat

Lassan, nagyon lassan haladtam. Nekem úgy tűnt, hogy a semmivel sem gyorsabb papírra égetni, mint fára.

De a fentieket követve egyszer csak elkészül a képünk… Az én első papír pirográfiám ilyen lett:

Papírra égetés folyamata
Pirográfia papíron, tűzgrafika, égetett kép

Az égetés végeztével radírozzuk le a ceruzanyomokat, és óvatosan húzzuk le a papír ragasztószalagot. Vigyázzunk, mert felszakíthatjuk a ragasztószalaggal a papírt, ezért inkább egy picit távolról hajszárítózzuk meg a ragasztószalagot, és úgy húzzuk le.

A kész művet tetszés szerint keretezhetjük. Ha valakinek van otthon fixatív spray, lakkspray, stb., kezelheti vele a felületet. Én csak üvegezett keretbe tettem.

Két videót is találtok ennek a képnek a készítéséről. Az első egy rövidebb verzió, a másik pedig egy hosszabb, a teljes folyamatot bemutató timelapse a mazochistáknak.

Ez is édekelhet: Pirográfia Alapok

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Fába égetett szöveg

Fába égetett szöveg

Pirográfia – Szöveg fába égetése

Hogyan írjunk szépen fára?

   A fába égetett szöveg rendkívül mutatós, a sötéten bemélyedő betűk tökéletes összhangot alkotnak a különböző fa alapanyagokkal.

Azonban a látszólag egyszerűnek tűnő „írásnak” vannak bizonyos alapszabályai, amiket érdemes követnünk. Ha kellő körültekintéssel járunk el, látványos és tetszetős végeredményt kapunk. Ha viszont nem szánunk rá elegendő odafigyelést, csúnya „macskakaparás” lehet a vége. Ebben a cikkben ehhez szeretnék segítséget nyújtani.

Alapszabály: Csiszolás

A megfelelő előkészítés a feliratos fatáblák esetében is ugyanolyan fontos. Rétegelt lemeznél egy 400-as majd egy 800/1000-es csiszolópapírral, tömör fánál kicsit komolyabb csiszolómunkával  tökéletesen sima felületet alakítsunk ki (a csiszolásról ITT olvashatsz bővebben).

Mielőtt a szöveget felmásolnánk…

Az egyik legfontosabb, hogy nagyon ügyeljünk a helyesírásra. Aki bizonytalan egy-egy szó helyesírásában, annak az MTA (Magyar Tudományos Akadémia, Nyelvtudományi Intézet) helyesírás-ellenőrző oldalát ajánlom figyelmébe, melyet ITT tudtok elérni.

Ha idézetről van szó, az interneten azt is könnyedén le tudjuk ellenőrizni, és javaslom is, hiszen itt is nagyon fontos a tökéletes egyezés az idézet szövegével.

A helyesírás és idézet ellenőrzést még akkor is tegyük meg, ha készen kaptuk az adott szöveget (pl.: megrendelő által), mert egy fára égetett helyesírási hiba pont olyan kényelmetlen és kellemetlen helyzetbe hozhat minket, mint azokat a kültéri plakáthoz/molinókhoz szöveget készítő grafikusokat, akik a „szerviz” vagy „mindig” szavakat simán leírják hosszú „í”-vel…

Válasszunk megfelelő betűtípust

Először is, ha igényes kinézetű szöveges pirográfiát szeretnénk készíteni, és nem vagyunk kalligráfusok, ne kézírásunkkal égessük a betűket a fába. Nagyon-nagyon-nagyon ritka, amikor valaki tökéletesen tudja tartani a sorközöket, betűközöket és a vízszintes vonalvezetést.

E helyett, ha van Word szövegszerkesztőnk vagy vektorgrafikus vagy sima fotószerkesztő programunk, használjuk ezek betűtípus kínálatát. Ezekben a programokban szépen meg tudjuk szerkeszteni a betűméret, sorköz, betűköz és betűtípus beállításával az adott szövegünket a faalapunk méretéhez igazítva.

Ha valakit komolyabban érdekel a feliratok tervezése, akkor „tipográfia” keresőszó alatt rengeteg hasznos tanácsot talál a neten.

Pirográfia betűtípus
Pirográfia felirat

A szöveg felmásolása a fára

Legegyszerűbb, ha grafitpapírt használunk (vagy fekete indigót). /A minták, szövegek fára másolása külön cikket érdemel, így itt most nem részletezem túl bőven./

A lényeg, hogy tűpontosan másoljuk fel a kinyomatott szöveget, ügyelve arra is, hogy pontosan helyezkedjen el a fán – a csálén felmásolt és beégetett felirat nagyon vacakul fog festeni a végén, és azon már utólag semmit nem tudunk javítani.

Kezdődhet a betűk fába égetése

És itt a nagy csavar a dologban. Ugyanis mindenki azt gondolja először, hogy majd most toll helyett a pirográf eszközzel fog írni a fára. Nos, ez valójában egyáltalán nem így van.

   Ugyanis – ez betűvastagság és méret függő – az esetek 95%-ában a betűket rajzoljuk a fába a pirográffal, és nem írjuk! Ez a pirográfunk hegyétől is nagyban függ, de mivel a betűképzés során több irányból haladunk a fa felületén, teljesen különböző szögekben fogunk égetni a fa rostjaihoz képest. Másként égeti meg a hegy a fát rostirányban és másként égeti meg a rostokra merőlegesen. Pont ezért, ha sötét betűkkel égetünk – márpedig majdnem mindig így teszünk – muszáj „rajzolnunk” a betűket, és nem pedig egy mozdulatból „írni” azokat. Így fogjuk tudni elérni, hogy a betűink egyenletes vonalúak legyenek – ne legyen itt-ott vastagabb, ne égjen mélyebben a fába stb.

Természetesen, ha kicsi betűkből áll a szövegünk, akkor valóban író mozdulattal dolgozunk, de ott nagyon figyelni kell, hogy a páka hegyének melyik része éri éppen a fát, nehogy vastagabb vonal kerüljön oda, ahol éppen vékony betűt kell írnunk.

Az alábbi videóban láthatjátok, hogy széles betűk égetésénél a „rajzolást” el sem tudjuk kerülni.

+ 1 tipp

Nem vagyunk gépek, így előfordulhat, hogy picit például az „s” betűt nem sikerült teljesen a minta vonalát követve beégetni. Ha nem lett nagyobb vagy szélesebb, mint a többi betűkarakter, akkor semmi nincs veszve.

Csupán arra figyeljünk, hogy a táblán ugyanabból a betűtípusból előforduló összes „s” betűt ugyanolyanra égessük. Ha nem figyelünk arra, hogy a táblánkon előforduló adott betűink ugyanolyanok legyenek a következő szóban/sorban stb., akkor a végeredmény kesze-kusza hatást kelthet.

Fába égetett szöveg

Befejezés

Az égetés végeztével radírozzuk ki a grafit/indigó nyomokat, „tisztázzuk” munkánkat és igény szerint kezeljük a felületet lakkal, olajjal stb.

Ha kérdésed van, tanácsra lenne szükséged, e-mailen vagy a facebook oldalon keress bátran!

Ez is édekelhet: Pirográfia alapanyag

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Pirográfia – csiszolás

Pirográfia – csiszolás

FAÉGETÉS – Az Alapanyag Előkészítése

A fa csiszolása

A szép pirográfia alapja a tökéletesen sima felület kialakítása. Ezért egy pár szót ejtenék a fa csiszolásának fontosságáról, és mikéntjéről.

Először is vegyük sorra a csiszolóeszközöket. A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás a kézi csiszolás. Személy szerint elég sokáig csiszoltam kézzel még a tömör deszkáimat is. Ehhez csupán a megfelelő szemcseméretű csiszolóvászonra (és kitartásra/megfelelő erőnlétre) van szükség.

A csiszolóvásznakat/papírokat a hátoldalukon számozással jelölik. Ezek a számok a szemcseméretre vonatkoznak. Minél finomabb szemcséjű a csiszolópapír, annál nagyobb számot találunk rajta.

120-ig számozott papírok esetében durva csiszolópapírokról beszélünk, festék/lakk eltávolításhoz, durva csiszolásához való.

150-320-ig simító csiszoláshoz ajánlottak a papírok, és ettől felelé már a finom csiszoláshoz találunk csiszolópapírokat.

pirográfia csiszolópapír

Az, hogy a pirográfiához használatos faanyagot milyen papírral csiszoljuk, némileg eltér a bútorasztalos szokásoktól, mert például én 800-as vagy 1000-es papírral is megcsiszolom a fát a legvégén, hiszen számunkra az a fontos, hogy tükörsima! natúr felületet kapjunk, amin nem tud megakadni a pirográf hegye. (Ahol megakad, ott hajlamos a páka fekete pöttyöket, nem kívánt beleégetéseket is maga után hagyni, ami nem igazán szerencsés.)

Kézi csiszolásnál fontos, hogy szálirányban dolgozzunk, mert így a leghatékonyabb, valamint ha szálirányra merőlegesen csiszolunk, nyomokat fog hagyni a felületen a csiszolóanyag. Lehetőleg a csiszolópapírt ún. csiszolófára rögzítve használjuk, vagy alkalmazzunk csiszolószivacsot.

Mivel csiszoljuk a rétegelt lemezt, és mivel a tömör fát?

Ha rétegelt lemezzel van dolgunk, tapasztalatom szerint elég egy 400-as papírral átcsiszolni, majd a végén egy 800-as, 1000-es papírral. Portalanítás után már felrajzolhatjuk, és égethetjük is a képet.

Pirográfia alapanyag

Tömör fával már nem olyan könnyű, ezen belül a különböző fafajták tulajdonságai is „megnehezítik” a hétköznapi – nem asztalos szerszámokkal felszerelt – ember életét. Ezért én azt javaslom, hogy lehetőség szerint gyalult fát próbáljatok beszerezni.

A puha fákat ezután kézzel is be lehet csiszolni, de a keményebb fajtákhoz már elkel a gépi csiszoló.

Gyalult fához nekem elég a sima kézi rezgőcsiszoló gép, gyalulatlan fához azonban jó, ha van otthon egy szalagcsiszoló vagy excenteres kézi csiszológép.

Nos, nekem szalagcsiszolóm még nincs, viszont van szuper akkumulátoros fúró-csavarozó gépem (nem írok márkát, de bivalyerős kis szerkentyű), amihez vásároltam egy fúróba fogható tépőzáras csiszoló gumitányért (ez a hivatalos neve). Erre tudom a különböző erősségű csiszolókorongokat tépőzárral rögzíteni. Ezzel gyönyörű simára tudom csiszolni a felületet.

Faégetés szerszám
Pirográfia előkészítés szerszám

Ebben a videóban nagyon jól összefoglalták, hogy milyen típusú kézi csiszológépek vannak, és melyiket mire célszerű használni.

/forrás: Youtube, SKIL Magyarország/

+ 1 Csiszolási TIPP

Ha puhafánk van, és vizes páccal szeretnénk színezni a pirográfiánkat, akkor csiszolás előtt a hivatalos eljárás szerint a fát célszerű vizezni. Ezzel a technikával a víz hatására a benyomódott rostok megdagadnak és pácolás után már nem szálasodik fel a faanyagunk. A folyamat a következő:

  • Egy szivaccsal kereszt- és hosszirányban forró vizet viszünk fel a felületre. Óvatosan a vízzel, mert ha túl sok vizet használunk, akkor a fa megvetemedhet.
  • A vizezett fánkat szobahőmérsékleten szárítjuk meg.
  • Száradás után a vizezéssel felhúzott szálakat 180-as, 200-as csiszolópapírral eltávolítjuk, majd igény szerint finomabb csiszolópapírokkal fejezzük be a csiszolást.
  • Csiszolás után portalanítjuk a felületet.

Ez abban az esetben célszerű, ha nem kis felületeket (minták kitöltése), hanem pl. egy teljes hátteret pácolunk. Így nem érhet bennünket az a kellemetlen meglepetés, hogy a kész pirográfiánk páccal történő színezése után a fa felülete szálkás, „szőrös” lesz.

*****

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Rózsa pirográfia – fába égetett szépség

Rózsa pirográfia – fába égetett szépség

Rózsa Pirográfia

Így készült a fába égetett rózsa 

Hogyan készítsünk rózsát rétegelt nyírfára? Az alábbiakban igyekszem lépésről lépésre megmutatni. (A pirográfia készítés alapjairól ITT olvashatsz.)

Az alap egy rétegelt nyírfalemez

Sok dolgunk nincs a rétegelt lemezzel, ezt például csak épphogy átcsiszoltam egy 400-as csiszolópapírral. Azért, hogy teljesen sima legyen, és a páka hegye ne akadjon meg rajta, még egy 1000-es csiszolópapírral is úgymond átpolíroztam a felületet.

Részletesen írtam korábban a rétegelt lemezekkel kapcsolatos tudnivalókról. A cikket IDE KATTINTVA olvashatod el.

Rétegelt nyírfa

Az égetni kívánt minta felvitele a fára

Pirográfia rózsa felrajzolása

A megfelelően előkészített alapunkra ezután felvisszük a mintát, amit szeretnék fába égetni. Erre több lehetőségünk is van:

A kinyomatott képet

  • indigóval (ezt nem annyira javaslom, mert nehezen távolítható el a fáról)
  • grafitpapírral (az indigó elvén működik, csak nem tinta, hanem grafitpor van a hátulján, és szépen leradírozható)
  • szabadkézzel ceruzával

felrajzoljuk a felületre.

Kezdődhet a fába égetés

Hőfokszabályzós pákával (Brenn Peter Junior) készítettem ezt a képet, annak is a legalacsonyabb hőfokán.

A felrajzolt mintához igazodva elkezdtem kidolgozni a képet. Ugyanazzal a hőfokkal dolgoztam végig.

Mint látjátok, nemcsak a hőfok határozza meg, hogy a  páka mennyire sötétíti el a fát, hanem az is, hogy mennyi ideig éri a felületet a páka hegye.

Ahol sötétebb tónust szeretnénk, ott lassan mozgassuk a pákát, ahol világosabbat, ott szinte alig hozzáérve, gyorsabb mozdulatokkal dolgozzunk.

Rózsa pirográfia
Rózsa pirográfia

A textúra kialakítása

Itt a páka hegyének nem a lapját, hanem a hegy szélét/élét használtam ahhoz, hogy a szirmok textúráját kialakítsam.

A szirmok erezetének égetése után folytattam az adott terület tónusainak kialakítását. Ezt már újra a páka hegyének a lapjával.

Szépen lassan részletről részletre

Sziromról sziromra haladva kialakítottam a megfelelő tónusokat, fényesebb/sötétebb részeket a rózsán.

Ezután továbbhaladva a rózsaszirmok árnyékában megbújó levelek következtek. Itt egész sötét árnyalatokat szerettem volna elérni, ezért lassan mozgatva, és alig érezhetően, de picit a felülethez nyomva használtam a pákát. Körkörös és egyenes mozdulatokkal többször haladtam át egy-egy kis területen, így a felületen nem keletkeztek sötéten beégett gödrös nyomok, hanem szép egyenletesen feketedett el a fa.

Rózsa fábaégetése
Rózsa pirográfia

Utolsó simítások

Tulajdonképpen a rózsa elkészült. Kiradíroztam a ceruzanyomokat, és igazítottam még az árnyalatokon, tónusokon.  Kicsit megerősítettem a szirmok visszahajló szélét néhány helyen.

A rózsa készítésének folyamatát ebben a videóban követhetitek végig:

Remélem, segítség volt számotokra a fenti leírás és a videó a fába égetett rózsa elkészítéséről. Ha kérdésed van, tanácsra lenne szükséged, e-mailen vagy a facebook oldalon keress bátran!

Ez is édekelhet: Pirográfia alapanyag

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!