Pirogravírozás technika útmutató:
Variációk egy témára – 5. rész: realista stílus
A pirogravírozás technikáját megismertető sorozatban a kezdők is találhatnak olyan égetési stílusokat, amelyekkel “könnyedén” tudnak mutatós, figyelemfelkeltő, különleges tűzgrafikákat készíteni.
Ugyanazt az alap mintát, egy egyszerű tulipánt készítem el más-más stílusban, más-más faégetési technikával.
A leírások és a cikkek végén található videók segítségével kipróbálhatod magad különböző stílusokban, miközben észrevétlenül egyre bátrabban és magabiztosabban fogod használni a pirográf eszközödet is.
Ebben a pirográfia útmutatóban most a hagyományos faégetési technikát mutatom be, azaz a realista ábrázoláshoz szükséges tónusozást.
Ezzel elérkeztünk a cikksorozat 5. részéhez. A korábbi részekhez itt találod a linkeket.:
– Az 1. részt IDE kattintva tudod elolvasni.
– A 2. részt ITT találod.
– A 3. részt ITT olvashatod el.
– A 4. részhez IDE kattints.
ELSŐ LÉPÉS, az előkészítés
A kiválasztott falapot/tömör fa deszkát meg kell csiszolni. A csiszolásról már korábban írtam részletesen, ITT tudod elolvasni.
MÁSODIK LÉPÉS, a minta felrajzolása
Ha megfelelően előkészítettük a falapot, másoljuk rá a mintát. Ez történhet ceruzával szabadkézzel, vagy grafitpapír segítségével is átrajzolhatjuk a kinyomtatott mintát. Az indigót nem javaslom, mert nehéz égetés után eltávolítani az indigó nyomait a fáról.
A grafitpapírról: ugyanazon az elven működik, mint az indigó, csak tinta helyett grafit van a hátulján, így az égetés végeztével simán le tudjuk a radírozni a felületről a mintarajz vonalait.
Helyezzük a grafitpapírt a falap és a kinyomtatott minta közé. A mintát és a grafitpapírt rögzítsük a fához (pl.: cellux segítségével). Ezután rajzoljuk át a kinyomtatott mintát.
Ha készen vagyunk az átrajzolással, távolítsuk el a mintalapot és a grafitpapírt, és készen is áll a rajzunk az égetésre.
HARMADIK LÉPÉS: „fessük ki” a tulipánt
Hőfokszabályzós pákával készítettem ezt a képet. A kép elkezdése előtt érdemes egy próbafán tesztelni a különböző hőfokra állított eszközt, hogy milyen erősen színezi el a fát az éppen beállított hőfokon.
A felrajzolt mintához igazodva elkezdtem kidolgozni a képet. Érdemes a kép legsötétebb részét elkezdeni, mert ehhez tudjuk majd igazítani a további, világosabb tónusokat, fényeket.
Az árnyalatokat a pákám hegyének lapjával dolgozom ki, lassú, simító mozdulatokkal, vagy éppen picit gyorsabb, körkörös mozgással. Ez attól függ, hogy a fa adott része mikor reagál a legoptimálisabban a hőre.
Ahogy a videóban is látszik, több rétegben is megégetem a felületet, mert így lesz szép egyenletes a kívánt árnyalat. Ha túl nagy hőfokon égetném meg a fát, akkor feketén, foltosan bele-beleégetne a felületbe, ami nem igazán szép látvány a végeredmény tekintetében.
Ahol sötétebb tónust szeretnénk, ott lassan mozgassuk a pákát, ahol világosabbat, ott szinte alig hozzáérve, gyorsabb mozdulatokkal dolgozzunk. A videón mindez gyorsnak tűnik, de valójában a videón az égetési folyamat – nehogy unja halálra magát a néző… – kilencszeres gyorsításban látható.
NEGYEDIK LÉPÉS: a textúra, a finom részletek kidolgozása
Szerettem volna megjeleníteni sőt, kihangsúlyozni a képen a tulipán szirmainak finom redőit is. Ehhez a pákám hegyének az éleit használom, ott egyébként a hő kisebb területen koncentrálódik, így erősebb nyomot hagy a fán, mintha ugyanazon a hőfokon a hegy lapjával értem volna a fához.
A tónusok kialakítása közben figyeljünk, hogy ahol szeretnénk fényesebb, világosabb részt megjeleníteni, azt hagyjuk ki az égetés során, vagy csak nagyon halványan égessük meg.
Igazából a filctollal való színezéshez tudnám hasonlítani az egész folyamatot. Filctollal például ahol szeretnénk, hogy a szín erőteljesebb legyen, ott lassabban színezünk, tovább hagyjuk a toll hegyét a papíron, így arra több tinta kerül. Ahol halványabban szeretnénk a filctollal színezni, ott pedig alig érünk a papírhoz, szinte éppenhogy áthúzzuk a tollat a papír felületén. Körülbelül ilyen az égetés is.
Sziromról sziromra haladva keltjük életre a tulipánt
Részletről részletre haladva dolgozzuk ki a tulipán szirmait, szárát, levelét.
Érdemes élni a fény-árnyék megjelenítésének a lehetőségével, mert ettől fog igazán életre kelni az alkotásunk.
Ne féljünk erős, sötét tónust használni, ahol valóban sötétebb, árnyékos a terület, és ne mulasszuk el a virágunk fényesebb, világosabb részeinek kiemelését sem. Mivel a pirográfiában nem állnak különböző színek a rendelkezésünkre, így muszáj, hogy többféle, változatos árnyalatot használjunk egy-egy képen belül. Így fogjuk elérni a kellően kontrasztos és látványos megjelenést.
A végeredmény:
Készült egy videó is a folyamatról:
Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!
TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!