Kosaras György, famíves

Kosaras György, famíves

Kosaras György, famíves – Fából a non plus ultra

Kosaras Györggyel, a faművészet kiemelkedő alakjával volt lehetőségem interjút készíteni. Ő bizony azon mesterek táborát erősíti, akik nem elégednek meg azzal, hogy képesek az alap, megszokott szakmai munkát magas fokon kivitelezni, hanem folyamatosan magasabbra téve a lécet a végletekig feszegetik a famegmunkálás határait.

Kreativitás, precízség, szakmai alázat. A mesterhármas, ami minden alkotásából sugárzik.

Figyelem! Izgalmas, érdekes és követendő gondolatokkal teli sorok következnek! Tartsatok velem!

Kosaras György

A kihagyhatatlan kérdéssel kezdenék. Honnan ered a fával kialakult bensőséges viszonyod? Mikor volt életedben az a bizonyos, meghatározó pillanat?

A fával való kapcsolatom még öntudatlanul alakult ki, amire már nem is emlékszem, csak az édesanyám elmondásából tudom.

Négyéves koromban vidéken éltünk, játékaim nem voltak, de én szereztem egy kést, és kedvenc játékom volt, hogy egy hatalmas terítővel letakart konyhaasztal alá kuporodtam, és fadarabokból játékokat farigcsáltam magamnak.

Tudatos elkötelezettségem akkor kezdődött, amikor a nyolcadikos osztályfőnököm és édesanyám (talán az előző történet hatására) közös döntésével bútorasztalosnak iskoláztak be. Nagyon tetszett a szakma, és ettől kezdve már fokozatosan egyre szorosabb kapcsolatba kerültem a famegmunkálással.   

Bútorasztalosként végeztél, de munkáid alapján számomra úgy tűnik, hogy nem elégedtél meg az alapdarabok készítésével. Az anyaggal való kísérletezés mindig jelen volt, vagy az évek során alakult ki benned az igény?

Amint mondtam nagyon tetszett az asztalos szakma és minden, ami a fával kapcsolatos. Szerettem volna több fás szakmát is kitanulni, de ezt az iskola elutasította, ezért az iskola mellett saját szakállamra elmentem egy maszek faesztergályoshoz ingyen dolgozni. Ő tanítgatott a szakmai fogásokra, én meg ingyen nagyoltam az ő sorozatgyártásához.

A szakmunkásképzőben részt vettem minden tanfolyamon; megtanultam intarziázni, fa szobrászkodni. Később az első munkahelyemen kicsit beleszagoltam más szakmákba is (pl. üveges, ács, bognár, kádár). Mindig is szerettem más mesterek munkáját figyelni, így sok mindent ellestem tőlük, és alapvető dolgokat tanulhattam meg. Gyerekkoromban a drótostóttól sokat tanultam a lemez megmunkálásról, de alapszinten ismerem a textilszövést, kosárfonást, nádszövést stb., és ezeket igyekszem a munkáimban is alkalmazni.

A kísérletezés, a próbálkozás fokozatos mértékben, de mindig is része volt az életemnek. Ez a tökéletességre való törekedésnek az eredménye (mindig szebbet, jobbat, újat), ez a tanulás, fejlődés alapja. A szakmai életem talán nem elég átlátható, nem eléggé ismert, hogy nyilvánvaló legyen, viszont az esztergályos munkáimon jól nyomon követhető.

A facebook profilom fényképalbumában az esztergályos munkáim I-II albumában időrendi sorrendben láthatóak az alkotásaim. Ott jól látható, hogy ha elértem a saját formavilágom határait, továbbléptem.  Kezdtem az egytengelyes forgástestekkel, aztán a csonkolt forgástestekkel, majd a többtengelyes forgástestek, idegen technológia társítása következtek, és most az idegen természetes anyagok használata. Hogy mi lesz a következő lépés, azt még nem tudom, de rengeteg lehetőség van, csak meg kell találni az utat.

Kosaras György, famíves<br />

Mesélj, kérlek az olvasóknak egy kicsit, hogy miként lesz egy fadarabból egy összetett, bonyolult alkotás. Megelőzi ezt egy gondos tervezési folyamat? Egyáltalán, honnan meríted az ötletet egy-egy ilyen aprólékosan, mérnöki pontossággal kivitelezett formatervezői csodához?

Margaréta, fekete dió
Margaréta, fekete dió

Nehéz dolog egy technológiai folyamatról általánosságban beszélni, minden darab más és más módon készül. Mint elvekről talán azt mondhatom: Kell egy nagy adag alkotási vágy, némi szakmai tudás, egy ötlet, valamiféle terv és jókora kreativitás.

Nem lehet meghatározni, hogy hogyan kell tervezni, mindenki másképpen csinálja. Ennek ellenére az biztos, hogy a terv az nagyon fontos. Lehet az egy egyszerű elképzelés fejben, egy vázlatos terv, vagy egy pontosan kiszerkesztett tervrajz. 

Terv nélkül nem lehet semmit csinálni. A terv alapvetően meghatározza a technológiai sorrendet, mit, mikor és hogyan csináljunk. Van, aki csak feltesz egy tetszetős anyagot a gépre, és elkezdi pörgetni, erre szoktam mondani „improvizál”, de valamilyen elképzelése, terve akkor is van.

Részemről ma már a részletes terv híve vagyok. Régebben elég volt fejben tervezni, manapság nagyon ritkán improvizálok. Nálam a tervezés az ötlettel, ihlettel kezdődik; ez minden esetben más és más. Lehet az egy érdekes forma, egy szép faanyag vagy egy elvont fogalom, szóval bármi. Ezt követi egy igen hosszú folyamat, ahol figyelembe veszek minden adottságot és lehetőséget: méreteket, arányokat, anyagokat, szerszámokat, technikai lehetőségeket. A fontos részleteket pontosan kiszerkesztem, ha kell, megtervezem, és elkészítem a szükséges szerszámokat. Ezután végiggondolom a kivitelezés minden részletét, és csak ezt követően kezdem a kivitelezést.

Háromívű tál, dió
Szédület, fekete dió

Alapító tagja vagy a Magyar Faesztergályos Egyesületnek. Még a hagyományos kézi faesztergályos időszakban volt lehetőséged kitanulni ezt a szakmát, amire ma már sajnos – tudomásom szerint – csak magánoktatás keretein belül van lehetőség. Hogyan lettél faesztergályos?

Amikor még aktívan tanítottam, a hallgatóimmal könnyebb kapcsolattartás érdekében regisztráltam a Facebookra, ott találtam két faesztergályos csoportra, a Hobbi faesztergályosok és a Magyar Faesztergályosok csoportra. A tagságuk igen nagy átfedésben van, mindkét csoportban aktívan részt vettem. Amikor felmerült az ötlet, hogy alakítsunk egyesületet, örömmel támogattam. Szerencsére volt néhány jó szervezési képességű és lehetőségű társunk, Szalai Csaba (elnök), Köpf Jenő (alapító tag) és számos lelkes társunk, így megalakítottuk a Magyar Faesztergályos Egyesületet (MaFaE).

Amit az egyesületünkről tudni kell, hogy tagjaink a szakma teljes spektrumát képviselik, az abszolút kezdőktől a vérprofi, képzett szakemberig. Évente kétszer találkozót szervezünk, és most már tanfolyamokat, bemutatókat is tartunk. Szeretettel várunk mindenkit, kezdőt, profit, érdeklődőt.

Amint említettem már, ipari tanulóként lettem az esztergálás szerelmese. Először fából és egy fúrópisztolyból barkácsoltam egy gépet, és néhány szobrászvésőből átköszörült vésővel kezdtem az önálló munkát. Később egyre komolyabb gépet készítettem, és egyre több szerszámom lett. Tudásomat a fa és az esztergályos alapfogások ismeretéből gyakorlással, próbálkozásokkal, tapasztalatokkal autodidakta módon fejlesztettem. Ugyanakkor nem nevezném „faesztergályosnak” magam. Ők profik, iparosok, akik ismerik a szakmát teljes mélységében, megrendeléseket normaidőben teljesítenek, én meg saját elképzeléseimet időkorlát nélkül készítem, és nagyon ritkán csinálok valamiből több darabot.

MAFAE - Mesterségek Ünnepe 2024

MAFAE – Mesterségek Ünnepe 2024 /A fotó forrása: MAFAE hivatalos facebook oldala/

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója voltál már, amikor „összefutottunk” a facebookon. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon különleges lehetőség lehetett. Bútorasztalos, faesztergályos, egyetemi szakoktató. Számomra az egyike vagy azoknak, akik valóban ismerik a famívesség csínját-bínját. Milyen út vezetett az asztalos szakmától az egyetemig?

MOME, műhely

Király József 13. számú terve alapján készült amarant szék kőris változata

Valóban, 1984. szeptemberétől 2019. novemberéig, a nyugdíjazásomig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) oktatója voltam. Az egyetem folyamatos változáson ment, és megy keresztül a mai napig. ’84-ben Magyar Iparművészeti Főiskola (MIF), majd Magyar Iparművészeti Egyetem (MIE) és ma már Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) címen regnál. Az egyetem fejlődésével párhuzamosan én is fejlődtem, végigjártam a lehetséges ranglétrát, szakmunkás, kiemelt szakmunkás, műhelyvezető, végül műhelyvezető szakoktató lettem.

Eredetileg többször sikertelenül felvételiztem a MIF-re, és amikor felkértek az állás betöltésére elég komikusnak tűnt, hogy „ha nem jutok be az ajtón, akkor bemegyek az ablakon”. De nem volt alaptalan a felkérés, hiszen már akkor széleskörű ismeretekkel, tapasztalatokkal bírtam a faipari szakmákban. Nagy örömmel fogadtam el az állásajánlatot; nem hiúságból, hanem mert egyébként is kedvencem volt az egyedi bútorgyártás, a prototípus készítés.

A szakoktatás mellett feladatkörömhöz tartozott a hallgatói tervezések segítése (kizárólag szakmai szempontokban) és kivitelezése. Ez rettentő izgalmas feladat volt, e mellett én is rengeteget tanultam. Továbbá lehetőségem nyílt az ország legjobb bútortervezőjének, Király József terveinek kivitelezésére. Rengeteget tanultam a Tanár úrtól a kivitelezés közbeni konzultációkból.

Király József tervei alapján készült szék, európai dió, keményolajjal kezelve (Fotó: Bazsó Ferenc).

Ebben a facebook albumban a szék készítésének folyamatát követhetitek végig: Facebook album

Még egy apróság. Valóban a famívesség fejezi ki legpontosabban az ilyen széles skálát átölelő szakmai gyakorlatot, de a „famívesség csínját-bínját” kifejezéssel óvatosabb lennék.

Nagyon szerteágazó a faipari szakma, szerencsére sok kiváló szakember van, egyes területeken kiemelkedő eredményekkel, akik szebbek, jobbak, okosabbak (mindig van jobb), de egy ember nem tudhat mindent. A tudásom növekedésével egyre jobban látom, hogy még mi mindent nem tudok. Úgyhogy van még mit tanulni, és érdemes szerénynek lenni.

Őszinte leszek, örömteli meglepetés volt számomra, hogy az MOME az asztalos szakma oktatására is ekkora hangsúlyt helyez. De mi a véleményed az egyetemen kívüli hazai asztalos, faipari szakmai oktatásról?

Alapvető tévedést kell tisztáznom. A MOME és az elődei sem oktattak szakmát, a műhelyekben folyó szakoktatás eszköze, és nem célja a képzésnek. Az itt végzett hallgatók nem szakemberek lesznek, hanem tervezőművészek. A műhelyekben folyó oktatás feladata: megismertetni a hallgatókkal az anyagok, szerszámok, gépek, használatát a tervezési feladataik kivitelezése érdekében, valamint a tervezés folyamatának szakmai támogatása.

Az oktatási folyamatban a műhelyekre fordított hangsúly mindig is változó volt, most éppen csökkenőben van, az elmélet felé tolódik a hangsúly. Általános elv, hogy a tervezésről le kell választani az anyagokhoz kapcsolódó szakmákat, mert ezek az ismeretek akadályozzák a hallgatók kreatív tervezését, „szűz agy szabadabban szárnyal”.

Én ezzel nagyon nem értek egyet, de nem én határozom meg az oktatás irányát, én csak végrehajtó vagyok, ill. voltam. Azt viszont mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy tudásom és lehetőségemhez képest maximálisan szolgáljam az oktatást és a hallgatókat.

A hazai szakmunkásképzésre nincs rálátásom, ezért mérvadó véleményem sem lehet. Amennyire én tudom ezzel a duális képzéssel sínen van, végül is ez majdnem ugyanaz, mint a ’70-es években, adott időben elméleti, másik időben gyakorlati képzés folyik.

Azt látom, hogy szakmai versenyeken kiváló eredményeket érnek el a szakmunkástanulóink. Rengeteg idős mester sopánkodását hallottam már, ők azt felejtik el, hogy senki sem a szakmunkásképzőben lett mester. Ők sem. És mindig voltak lelkes, jóképességű tanulók, és voltak gyengébbek, érdektelenek. Most is ez van.

Nyugtass meg bennünket, hogy azért az egyetem gondoskodik a kreatív tárgyalkotó tervezők utánpótlásáról. Nyilván mindegyik tanítványodra büszke vagy, de vannak-e esetleg olyanok, akiket kiemelkedőnek tartasz valamilyen szempontból.

Visszatérve az egyetemhez, a faipari műhely valaha a MOME-n belül az Építészeti Intézethez tartozott. Ma már más intézményi keretek között, de most is elsősorban az építészhallgatókat szolgálja ki, ezért elsősorban erről tudok nyilatkozni.

Sok volt hallgatómmal tartom a kapcsolatot, sok pozitív visszajelzést kapok. Jó példa erre, hogy vannak hallgatóim, akik most a MOME-n tanítanak, sokan kaptak különböző díjakat, elismeréseket, nyertek el pályázatokat, szóval van kikre büszkének lennem.

El kell ismernem, nem rajongok az oktatás irányvonalának változásáért, és még csak öt éve jöttem nyugdíjba, ezért még nem láthatom a hosszútávú eredményeket. De folyamatosan figyelemmel kísérem az egyetemi eseményeket, és azt látom, hogy remek terveket, tárgyakat és kiállításokat készítenek/rendeznek.

Mindenkit megnyugtathatok, manapság is remek, lelkes tervezők, dizájnerek kerülnek ki a MOME-ről, sőt a mai diplomások sokkal jobban megtalálják helyüket ebben az iparvesztett, nagyvállalatok nélküli világban.

Emlékszem, annak idején, technika órán kezünkbe került – bizony, nekünk lányoknak is – a fűrész, a kalapács, a szög. Imádtam például, amikor tutajt készíthettünk a rendelkezésre álló faanyagokból. Manapság ez már nem „divat”. A gyermekeim már ilyesmivel nem igazán találkoztak az iskolában, a „technika” a felsőbb éves osztályokban elméleti síkra terelődött. Mit gondolsz erről a tendenciáról?

Hallottam én is erről, bár az unokáimtól nem pontosan ezt hallom. Úgy gondolom ez is iskolánkként változik. Mindenesetre a technika órák jelentőségének csökkenését nagyon rossz iránynak tartom, mert a technika órák számos képességet, készséget fejlesztenek (kézügyesség, kreativitás, feladatmegoldó képesség), megismerkedhetnek anyagokkal, technikákkal, és nem utolsósorban később segíthet a szakmaválasztásban.

Mit tanácsolsz a tétovázó, de a fát, mint alapanyagot favorizáló hobbistáknak? Merre, hogyan, mivel? Mi legyen az első lépcsőfok?

Ezt a kérdést szinte lehetetlen megválaszolni, ill. ha komolyan gondolom, akkor egy regényt kellene írnom, ezért csak néhány irányelvet mondanék.

Első, hogy csinálni kell, el kell kezdeni, le kell vágni, meg kell faragni, összeszögelni, csavarozni vagy ragasztani. Mindegy miből, mivel és hogyan, ami van, azzal kell megoldani. És ha valami nincs, azt be kell szerezni.

A feladat mindig meg fogja határozni, hogy mire van szükségünk. Ha valamit nem tudunk, meg kell kérdezni olyan valakit, aki tudhatja. Lényeg, hogy olyat csináljunk, amihez kedvünk van, ami örömet okoz. Az elején mindegy milyen minőségben, a minőséget, a sikert mindig magunkhoz mérjük. Ha munka közben figyelünk, gondolkodunk, levonjuk a tanulságokat, akkor egyre jobbat, szebbet, sikeresebbet fogunk csinálni.

A tapasztalat, a gyakorlat egyre több ötletet, megoldást, szerszámot és sikert fog szerezni. Fontos, hogy önmagunkhoz képest mindig törekedjünk a tökéletesre, még akkor is, ha tudjuk, hogy a tökéletest soha senki nem érheti el. Ez a tudás, a fejlődés alapja.

Tervezel-e önálló kiállítást az interneten is közzétett művészi tárgyaidból?

Természetesen igen! Minden egészséges alkotó ember szeretné megmutatni magát és az eredményeit a világnak. Egy kiállításhoz sok mindenre szükség van, információ, kapcsolat, pénz, idő, szervezés. Kérdés, hogy ezekből mennyit hajlandó vállalni az ember, mert ezek a dolgok az alkotástól veszik el az időt, az energiát.

További akadályok is vannak. Pl.: Az elismert művészek is foggal-körömmel küzdenek egy-egy kiállítási lehetőségért, nehéz szabad időpontot találni a galériákban.

Aztán ott van az a paradoxon, hogy amíg a művészet fogalmát egyre szélesebben értelmezik, úgy, hogy már abszurd dolgokat is művészetnek tekintenek, aközben új, eddig kevésbé ismert ágakat nem hajlandóak befogadni, és ebben a galéria tulajdonosok is partnerek.

Annak idején azt gondoltam, hogy zsűriztetem a tárgyaimat, és akkor nem lehet kifogás a kiállítás ellen. Ez a lehetőség is megszűnt. A régi szervezetektől elvették a zsűrizés jogát, és az új szervezet meg nem kíván foglalkozni vele, nem ír ki új zsűri lehetőséget.

Végezetül ott van az a filozofikus kérdés, mi a művészet, mit tekintünk művészetnek? A művészet fogalmát rendszeresen használjuk, de még senki nem definiálta, és mindenki másképp értelmezi, fogalmazza meg. Ez olyasmi, mint az „etika”, amit az adott társadalmi elfogadottság határoz meg, de az adott társadalomban mindenki másképp értelmezi.

Összefoglalásként, szeretnék, de kevés esélyt látok rá.

Ui: Mindenkinek boldog és sikeres alkotást kívánok!

György további munkáit ezeken a linkeken találjátok: Kosaras György album 1, Kosaras György album 2.

Boros Zoltán – asztalos, pirográfus művész

Boros Zoltán – asztalos, pirográfus művész

Boros Zoltán – asztalos, pirográfus művész

Édesanyám, Boros Ferencné, Kati mami emlékére

Boros Zoltán

Legtöbben a fával, a fa kezelésére szolgáló anyagokkal, a famegmunkálás eszközeivel azután kezdünk megismerkedni, hogy a pirográf pákát a kezünkbe vettük. Vannak azonban olyan szerencsés alkotóművészek, akik mindezen tudás birtokában ismerkednek meg a pirográfiával, és válnak kiemelkedő alkotóművésszé.

Nógrád vármegyébe, Salgótarjánba látogatunk el mai képzeletbeli utazásunk során, ahol Boros Zoltán a beszélgetőpartnerem.

Hogyan került a famegmunkálás az életedbe? 

Először is köszönöm szépen a lehetőséget a bemutatkozásra, igazán megtisztelő!

A famegmunkálás egy jó nagy kanyar után került az életembe, ugyanis fémipari középsulit végeztem, majd az évek során több olyan munkahelyem volt, aminek szintén nem sok köze volt a fához.

Hobby szinten mindig szerettem rajzolgatni, kipróbáltam a kézi gravírozást, airbrush festést is. Aztán egyszer – mint oly sokan mások – az internetes videomegosztókon láttam több, famegmunkálással kapcsolatos videót, aminek hatására elkezdett érdekelni ez a dolog.

Ez kezdetben nem a pirográfia, hanem inkább a fafaragás, esztergálás voltak. Az asztalosság ennek már csak úgymond egy folytatása volt.

Hol találkoztál a pirográfiával? Hogyan emlékszel vissza a kezdeti időkre?

A pirográfiával szintén az interneten találkoztam először, ha jól emlékszem Jean Bouick munkáival, amik lenyűgözőek voltak. Arra gondoltam ezt is ki kellene próbálni, mert nagyon megtetszett ez a technika.

Én is egy pár ezer forintos, fix hőfokos „pákát” szereztem be először. Kezdetben rengeteg faanyagot elfüstöltem a próbálkozások során, hiszen fogalmam sem volt az alapokról sem. A rengeteg gyakorlás után az ismerősöknek, családtagoknak készített ajándéktárgyak egyre többször pirográf díszítést is kaptak, az ajándékozottak nagy örömére.

Boros Zoltán pirográfia
Boros Zoltán

Időközben a repertoárod hivatalosan is új szakmával gazdagodott, manapság már asztalosként is tevékenykedsz. Milyen pluszt adott neked a megszerzett képesítés a tűzgrafika szemszögéből?

Az asztalos képzés elején már tudtam, hogy a vizsgaremekem biztosan egy pirográf díszítéssel ellátott tárgy lesz, ennek tükrében próbáltam a különböző faanyagokat úgymond tesztelni, vizsgálgatni.

A gyakorlások során is többféle fafajtát próbáltam, majd a tanfolyam végén így született meg a vizsgaremekem, egy matyó motívumokkal díszített hokedli, aminek a lábazata cseresznyéből, a pirográf díszítést kapott ülő része pedig fehér bükkből készült.

Boros Zoltán vizsgaremek

Készültek-e és vannak-e tervben további olyan alkotások, melyben az általad készített berendezési tárgyakat ötvözöd a pirográfiával?

Egyszer elkezdtem egy nagyon régi konyhabútort felújítani, az volt a terv, hogy az ajtók, fiókok népi motívumokat kapnak majd, természetesen égetett formában. Ez a projekt sajnos abbamaradt, de a bakancslistáról még nem került le teljesen.

Egyébként többször készítettem ajtódíszeket, órákat, amiket ezzel a technikával díszítettem.

Illetve folyamatban van egy olyan kép elkészítése, amit egy tetováló művész barátommal közösen készítünk, egyfajta próbaképpen. Szerintem érdekes lesz, de erről többet egyelőre nem szeretnék elárulni.

Boros Zoltán
Boros Zoltán
Boros Zoltán

Mely motívumok állnak hozzád a legközelebb? 

Boros Zoltán

Nagyon sok népi motívummal ellátott ajándékdoboz, tárgy került ki a kezem közül, így mondhatom, hogy talán ezek a motívumok állnak hozzám a legközelebb.

Van egy pár ilyen témában készült könyvem is. Továbbá szívesen készítek vadászos témájú, idézetekkel kiegészített képeket, emellett többször merítek ötleteket tetoválásokból is.

Az ajándéktárgyak dekorálásánál próbálok mindig új motívumot felhasználni. Szerencsére nagyon sok kreatív ismerősöm van, az ő tevékenységük, munkáik, alkotásaik is sokszor inspirálnak új ötletek megvalósítására.

Boros Zoltán

Melyik képedre vagy leginkább büszke, és milyen történet fűződik hozzá?

Nehéz kiemelni akár egyet is, mert mindegyik elkészült ábra segített fejlődni valamilyen módon, de talán az előbb említett, matyó motívummal díszített ülőke áll a legközelebb hozzám, mert elég összetett volt az elkészítése, és tulajdonképpen az életemben történt fontos változás első lépése is volt.

A pirográf képeim közül talán az ukrán Jinjer zenekar énekesnőjéről, Tatiana Shmaylukról készült portrét említeném meg érdekességként, amely a Hammerworld magazin online felületén is megosztásra került. Mivel egyáltalán nem tartom magam profi tűzgrafikusnak, emiatt is nagyon örültem ennek.

Tatiana Shmayluk

Véleményed szerint, a jelenlegi gazdasági helyzet hozhat olyan fordulatot, hogy az emberek inkább a tartós tárgyakat/berendezési tárgyakat vásárolják majd az ázsiai piacról ránk zúduló havonta cserélhető tucattermékek helyett?

Manapság nagyon meggondolják az emberek, hogy mire költenek. Salgótarjánban, ahol élek, és itt a környéken ez talán még jobban megfigyelhető.

Sajnos egyelőre kevés esélyt látok arra, hogy rövid időn belül ez megváltozzon. Szűkebb körben van erre is példa, de általánosságban mindig az olcsóbb termék fogy jobban manapság.

De bízzunk a legjobbakban!  

Boros Zoltán
Boros Zoltán

Rendszeresen jelen vagy vásárokon is. Mi a tapasztalatod?

Az asztalosság mellett viszonylag kevés időm marad jelenleg a pirográfiára. Igazából évente kb. két vásáron vagyok jelen, amely itt a közelben, Somoskőben, csodálatos környezetben, nagyon jó hangulatban zajlik. (Mindenkit biztatok egyébként, hogy jöjjön el a környékre, kiránduljon, mert gyönyörű helyek vannak errefelé.)

Nagyon nehéz megítélni, kitalálni azt, hogy éppen mi tetszene az embereknek, illetve nagyon fontos az, visszautalva az előző kérdésre is, hogy milyen árat szabsz meg a termékeidnek.

A vásárokra való felkészülés, mint ahogy egy-egy pirográfia elkészítése rengeteg időt vesz igénybe. Mérlegelni kell, hogy milyen bonyolultságú tárgyakat viszel.

A lézerrel készült, sokszorosított termékek sokkal olcsóbbak ugye, egy laikus szemlélő, ha nem kérdezi meg, csak rálegyint a képre, meglátva az árát, mert azt hiszi, lézerrel készült. Sokszor nem is szembesülnek azzal, hogy itt szabadkézi alkotásokról van szó.

Nem beszélve arról, hogy egy-egy kép elkészítése nem csak magából az égetésből áll. Sokan bele sem gondolnak, hogy a tervezés, alapanyag kiválasztás, előkészítés, ábra elkészítés, felületkezelés sokszor milyen időigényes.

Igazából a szabadkézi pirográfia hazánkban nem egy széles körben ismert és elfogadott művészeti ág, ezért is köszönet Neked és mindenkinek, aki népszerűsíti és terjeszti ezt a kifejezési formát!

Boros Zoltán, asztalos, pirográfus
Boros Zoltán

Mi a tanácsod azok számára, akik a személyes – vásárokon, kiállításokon – árusításon gondolkoznak?

Igazából ez egy jó lehetőség bemutatkozni, hiszen a termékek itt kézzelfoghatók, lehetőség van átbeszélni, hogy hogyan, milyen technikával készült, mennyi időt vett igénybe akár csak egy egyszerű ábra elkészítése is.

Szóval mindenképpen ajánlom, hogy próbálja ki mindenki, aki kedvet érez hozzá. Viszont fontos, hogy ha esetleg nem úgy sikerül az első vásár, ahogy tervezte, ne szegje kedvét a további alkotástól.

Boros Zoltán

Hol találhatnak meg téged az érdeklődők, akár asztalos, akár pirográf munkával kapcsolatban?

A közösségi médiát használom elsődleges reklámfelületnek, a Z-Art Decor & Design oldalon keresztül találhatnak meg az érdeklődők: https://www.facebook.com/zartdekor

Még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget és mindenkit arra buzdítok, aki egy kicsit is érdeklődik a pirográfia iránt, hogy próbálja ki, mert egy nagyon szép, hasznos elfoglaltság lehet belőle.

Ja, és mindenképpen keressenek rá a magyar pirográf művészek alkotásaira, mert van jó pár igazán tehetséges alkotó, akik tényleg világszínvonalú munkákat adnak ki a kezeik közül.

Boros Zoltán
Illés Gabi – pirográfus művész

Illés Gabi – pirográfus művész

Illés Gabi – pirográfus művész

Most egy olyan alkotóművészt szeretnék nektek bemutatni, aki óriási hatással volt és van rám a mai napig is. A kezdeti időkben nagyon sokat lendített a pirográfiához való hozzáállásomon és a fejlődésemen is kedves, de őszinte iránymutatása. Mindezeken felül pedig egy olyan művész, aki szintén szívvel-lélekkel, teljes odaadással és száz százalékot nyújtva alkot. Tökéletes, precíz művészi munkái láttán nem is hinnétek el, hogy ő bizony egy sima, fix hőfokú pákával alkot.

Illés Gabival beszélgettem legutóbb. Fogadjátok szeretettel:

Illés Gabi, pirográfus

Hogyan kezdődött a pirográfiával való kapcsolatod?

Illés Gabi, dobverő

2011 karácsonyára kaptam a páromtól egy CFH pirográfot. Annyit tudtam az eszközről, hogy fára lehet vele égetni.

Kézügyességem mindig is volt, sokat rajzoltam korábban. Kipróbáltam, és rögtön beleszerettem. Nehéznek tűnt, de láttam benne fantáziát. Magáról a pirográfiáról semmit sem tudtam, nem is volt akkoriban fóruma sem, ahol utána lehetett volna nézni. Az volt a kihívás, hogy én egyedül hogyan tudok boldogulni vele.

Kezdetben csak lucfenyőre rajzolgattam (az volt kéznél).  Idővel kialakult a technikám, és többfajta alapanyagot és felületet is teszteltem – értem ezalatt a síktól a hengeresig: például dobverő vagy baseballütő.

Azóta már fellelhetők különböző csoportok és „hogyan égess” videók, amiket meg is szoktam nézni, de szerintem mindenki úgy csinálja, ahogy az neki bevált, ezért megyek továbbra is a saját tapasztalataim után.

Magyarországon ezt a technikát csak autodidakta módon lehet elsajátítani. Te hogyan fejlesztetted ilyen tökéletesre a tudásodat? Volt valamilyen segítséged?

Autodidakta módon. 🙂 A tökéletestől még messze állok, de nem is erre törekszem.

Az „én időmben” és ráadásul külföldön semmi segítség nem állt a rendelkezésemre. Nekem is egyedül kellett megismerkednem az alapanyagokkal és a géppel. Rengeteg gyakorlással és kísérletezéssel sikerül idáig eljutnom. Nem szabad alábecsülni a kezdeti lépéseket sem! Kimondhatatlanul sok egyenes vonalat és szőrszálat húztam az elmúlt 12 évben.

Fokozatosan sikerült kialakítanom az egyedi kéztechnikámat, így lépésről lépésre egyre merészebb képeket vállaltam be, és azt hiszem, hogy ez a fajta alázat és kitartás vitt el oda, ahol jelenleg tartok.

Mindig van hová fejlődni, mindig lesznek még kreatívabb ötleteim, ezért teszem feljebb és feljebb a lécet, mert saját magamnak akarok meglepetést okozni. Ez motivál, ez korbácsolja a pirográfia-szerelmemet. Nem mérem magam másokhoz. Mindenki máshogy alkot. Nem vagyunk egyformák.

Illés Gabi, farkas pirográfia
Illés Gabi pirográfia
Illés Gabi pirográfia
Illés Gabi pirográfia

Köztudott, hogy te maradtál a CFH pirográfnál. Próbáltál már másik pirográf eszközt? Mik voltak a tapasztalataid?

Igen, imádom ezt a fix 550 fokos kis eszközt! Ezen kezdtem, ezt tapasztaltam ki, erre áll rá a kezem. Hegyet sem szoktam váltani, a gyári sablonfejet használom minden munkámhoz.

Voltak próbálkozásaim más hegytípusokkal is, de ez az egy annyira kompakt, hogy feleslegesnek tartottam a cserélgetést. Mindent meg lehet vele valósítani.

Nagy meglepetés a gázlángos égetés volt! Nem tudom, Pete Móni hogy tud vele olyan ügyesen bánni;  nekem ez nem a világom. Nagyon nehéz kezelni. Keretek vagy hátterek perzselésére  tökéletes, de aprólékos munkára nem merem használni.

Egyszer kipróbáltam a Brenn Peter Juniort is. Azt azért tettem el öreg koromra, mert máshogy kell vele bánni, mint az enyémmel. A munka mellett nem jut sok időm az égetésre, ezért nem ültem még neki kikísérletezni. Egyelőre elengedtem. Maradok a sajátomnál. Szeretem a jól bevált dolgokat. Ezt nem kell se állítgatni, se szerelgetni; felveszem, égetek vele, lerakom. Egyszerű és olcsó.

Illés Gabi pirográfia
Illés Gabi pirográfia

Németországban éltél több évig. Hogy látod, másként viszonyulnak ott a kézzel készült alkotásokhoz?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Nyilván Németországban magasabb az életszínvonal, és több jut a kultúrára. Szeretik a kézműves kiállításokat, a festményeket, a szobrokat, a dísztárgyakat, de nem forogtam olyan körökben sem kint, sem itthon, hogy ezt össze tudjam hasonlítani. Személyes tapasztalatom szerint kint sem igazán ismerik ezt a művészeti ágat.

A pirográfiát jelenleg hobbiként űzöd. Tervezed-e esetleg, hogy egyszer teljes munkaidős elfoglaltságoddá válik?

Minden vágyam ez lenne, de a realitások talaján maradva: erre nem sok esélyt látok. Ha lesz kereslet az egyedi mintákkal kiégetett bútorokra, képekre, tárgyakra, minden további nélkül váltanék. Úgy érzékelem, hogy az emberek nagyon kis százaléka tud egyáltalán a létezésünkről.

Milyen tematikájú képek állnak hozzád a legközelebb?

Egyértelműen a szőrös állatos témák (kutya, cica, nagymacska, farkas), valamint a fantasy, a rock, a dark, az élővilág, a természet, az elgondolkodtató, a nagy kontrasztos és ezek kombinációi. Feliratokat is nagyon szívesen égetek. Igazából mindent örömmel elkészítek, kivéve a portrékat.

Illés Gabi pirográfia
Illés Gabi pirográfia

Mindannyiunknak van legalább egy olyan alkotása, amelyikre a mai napig nagyon büszke, vagy amelyhez különleges történet fűződik. Számodra melyik pirográfiád az? 

Folyamatában nézve minden munkámra büszke vagyok. Az egyik tapasztalata nélkül nem jött volna a másik. Mindnek saját története van, mind kedves a számomra, legyen az asztal, falikép, miniatűr, cégtábla, ceruza vagy mobiltartó.

Ez is olyan, hogy nem tudom összehasonlítani az egyiket a másikkal. Mind különböző a maga módján. Jó embereknek készültek, jó helyre kerültek. Ízlés kérdése kinek melyik tetszik. Nekem mind, mert akkor, abban a pillanatban nagyon szerettem benne elmerülni, és akkor, abban a pillanatban örömet okozott és örömet akartam vele szerezni.

Ha mégis ki kellene emelni egyet, akkor az 5 darabból álló képre esne most a választásom. Nem láttam még ilyen pirográfiát senkitől ezelőtt. Érdekelt, hogy meg tudom-e oldani a kivitelezését, ezért vágtam bele. Egész jól sikerült, büszke vagyok rá.

Illés Gabi pirográfia

Mi a véleményed? Van a pirográfiának létjogosultsága a képzőművészetben?

Abszolút. Akivel megismertettem eddig, imádja. Aki a kezébe vett már ilyen alkotást, az tapintással érzi, látja a beleölt időt, tehetséget, szeretetet és munkát.

A pirográfia szép. A pirográfiához kell ez a szenvedély! Úgy vélem, és talán minden alkotótársam nevében mondhatom: megérdemelnénk. Iszonyatosan sok meló van vele. Méretre vágni a fát, lecsiszolni, megtervezni, személyre szabni, órákon át égetni a forró pákával, felületkezelni, szárítani, csiszolni, újra lekezelni, szárítani, csiszolni, keretezni/kicsinosítani… napokig/hetekig/hónapokig készül, és ez csak egy! Abszolút!

Illés Gabi pirográfia
Illés Gabi pirográfia

Szerinted kiszoríthatja a lézergravírozás a kézzel készült tűzgrafikákat?

Üzleti oldalról nézve igen (már meg is tette, szerintem). Esztétikailag nem. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt.

A lézer nem tud karcolni, maszatolni, finom szálazni, nem részletgazdag, nem tud ilyen típusú mélységeket és kontrasztokat előállítani, mint az emberi kéz a pákával.

Milyen tanácsod van azok számára, akik még csak az első lépéseket teszik meg a faégetéssel való ismerkedés útján?

Illés Gabi pirográfia

Legelőször is az, hogy higgyenek magukban, de azért  legyen egészséges önkritikájuk!

Javaslom, hogy a vonalvezetést gyakorolják többféle fafajtán is, elképesztő különbségek vannak például egy kőris és egy nyárfa között!

A másik: nyugodtan kísérletezzenek a pákával! A CFH kevésbé kedvelt pirográf a fix hőfoka miatt, nekem is évekbe telt, mire kitapasztaltam, hogyan tudom a megfelelően irányítani. Rajzoltam kört, egyenes szegélyt, vékony és vastag vonalakat, nagy fekete felületeket, halvány árnyalatokat…

Olyan motívumot és témát válasszanak, amit kedvelnek! Idővel ki fog alakulni a stílusuk.

Ami nekem fontos a munkám során, az a stabil kéztámasz. Sokszor alakul úgy, hogy magasabb a megmunkálandó felület, mint az asztal síkja. Biztos kéz kell hozzá és rengeteg türelem.

Hol találhatnak meg az érdeklődők?

A Facebookon lehet megtekinteni a képeimet: Gabi Pyrography

Köszönöm szépen a lehetőséget a bemutatkozásra!

Narcisse Noire, pirográfus művész

Narcisse Noire, pirográfus művész

Pirográfia korlátok nélkül – Narcisse Noire

A napjainkban szerencsére egyre inkább elterjedőben lévő, nagy népszerűségnek örvendő pirográfia terén olyan alkotókat, művészeket igyekszek megismertetni veletek, akik nemcsak technikai tudásukkal hívják fel magukra a figyelmet, hanem egyedi ábrázolásmódjukkal is. Májusi Kitekintő rovatunk főszereplője egy olyan alkotóművész, akinek határozott stílusjegyei minden egyes alkotásában fellelhetők.

Narcisse Noire művésznév alatt alkotó Čisar-Wranek Ilonával korábban már a Magyar Asztalos magazin számára készítettem egy bemutatkozót. Itt, a Pirográfia Mindenkinek oldalán egy kicsit kötetlenebb, közvetlenebb beszélgetést olvashattok ezúttal.

A 2021-ben megjelent cikket itt tudjátok elolvasni a Magyar Asztalos internetes oldalán: https://faipar.hu/hirek/par-perc/9940/fokuszban-a-hazai-muveszek-2-resz

Narcisse Noire

Milyen változások történtek veled a 2021-es cikk megjelenése óta? 

Úgy érzem, hogy sikerült tanulnom némi türelmet, ami ugye a pirográfiánál elengedhetetlen. Persze vannak képeim, amelyek a szekrényben várják, hogy végre befejezzem őket, vagy legalább folytassam a munkát rajtuk, de most már mindig igyekszem koncentráltabban odafigyelni például a haj, vagy a finomabb árnyékolás kidolgozására.

Olvastam cikkeket, néztem videókat pirográfia témában, és igyekeztem megtanulni a számomra hasznos technikákat, amellyel hatékonyabban tudok dolgozni, és látványosabb eredményt érhetek el. Picit „old school” vagyok, ami a személyiségemet tekintve inkább jelenti azt, hogy földhözragadt. Így nehezebben tanulok az átlagnál, mivel ragaszkodom a régi, bevált trükkjeimhez, aminek következtében lassabban bontakozok ki – legyen szó akár a pirográfiáról, vagy bármi másról.

Korábban említetted, hogy a hozzád nagyon közel álló Trash Polka stílus mellett az animék, mangák világa is vonzó téma számodra. Mi az, ami megfogott téged ebben az irányzatban, és hogyan kerültek előtérbe a waifu képeid? (A waifu a női anime/manga karakter. A waifu rendszerint erős érzelmi hatást vált ki az olvasóból/nézőből. – szerk.)

Narcisse Noire
Pirográfia rétegelt lemezen
Narisse Noire pirográf kép

A trash polka egy hirtelen fellobbanó szenvedélynek bizonyult, de szívesen térek vissza hozzá, ha egy kép „adja magát” ehhez a stílushoz. Az anime és a manga a fiam és a barátnője révén került nálam igazán fókuszba – ahogyan a waifu is. Fiatalabb koromban jómagam is rendszeres nézője voltam például a DragonBall, a Sailor Moon, az Inuyasha című animéknek. Számos képet készítettem a Narutóból, a One Piece-ből, aztán jöttek a waifu lányok. Imádom ezeknek a munkáknak a színvilágát, a finom – illetve a dinamikusabb vonalak váltakozását.

A harcosoknál a határozott, erős színeket és árnyékokat, a waifunál a fény-árnyék játékát, a gyengéd pasztellszíneket. Az anime, a manga és a waifu igen széleskörű rajongótábort mondhat magáénak, és ez adta az ötletet, hogy ebben a stílusban is kipróbáljam magam.

Narcisse waifu
Narcisse Noire munkái

Nyárfára dolgozol, talán ez is hozzájárul a finom tónusátmenetekhez és gazdag „színvilághoz” a pirográf alkotásaidon. Vagy talán a tökélyre fejlesztett eszközhasználat. De szerintem mindezek mellett leginkább azt tükrözik a képeid, hogy ösztönösen, „érzésből” használod a pákát. Szerinted melyik tipp a helyes?

Hét évvel ezelőtt kezdtem a pirográfiát. Kezdőként szinte mindenre égetni akartam: fakanálra, vágódeszkára, faháncs-dobozra, sőt, még egy polcnak szánt deszkát is kipróbáltam. Találkoztam ragacsos fenyővel, szivacspuha kevert, préselt fával, kőkemény felületekkel, amiktől csak a fejemet vakartam, végül a nyárfánál kötöttem ki. Gyerekkoromban is nagyon sokat rajzoltam, szerettem a papírt – a nyárfa hasonlít leginkább a papír sima, egységes felületéhez, simára csiszolva pedig ugyanazt a hatást kelti; szinte egymásnak vagyunk teremtve.

Grafittal készítem a sablont, amit munka végén könnyedén leradírozhatok, pont úgy, mint a papírról.

Tizenhat évig tetováló voltam, és ez nagyon sokat adott a pirográfiához. Lényegesen nagyobb önbizalommal ültem le 7 évvel ezelőtt égetni, mint egy teljesen kezdő pirográfus. Nagyjából ugyanazokat a körkörös mozdulatokat használom satírozásnál és betöltésnél, mint tetoválásnál. Ugyanazzal a módszerrel viszem fel a fára a sablont, mint ahogyan a bőrre is felvittem a mintát.: Pauszpapírra kirajzolom grafittal, ezt a papírt a fára erősítve újra kirajzolom, aztán kezdődhet a munka. A vonalak kétszeri kirajzolás után már szinte „kódolva” vannak bennem, így magabiztosabban állok neki az égetésnek.

Kezdetben folyamatos 550°C-on égettem, ami a kissé érzékeny nyárfán hatalmas odafigyelést igényelt. Később kaptam egy hőfokszabályzós Brenn Peter Juniort, amivel leginkább alacsony hőfokon égetek, fokozatosan mélyítve az árnyalatokat. Munka végén szeretem fehér színnel kiemelni a tónusokat. Ehhez bármit felhasználok, ha szükséges: akár körömlakkot, jelölőfilcet, akvarellceruzát vagy egyszerű fehér ceruzát. Finomabb fehér árnyalatokhoz mindenképp a fehér ceruza a befutó, erőteljesebb kiemeléshez pedig az akrilfilctoll a legjobb számomra.

Könyvjelző
Cisar-Wranek Ilona
Színes pirográfia
Színezett pirográfia
Faégetés
Narcisse Noire munkája
Könyvjelző

A másik mindenkit érdeklő kérdés, hogy milyen eszközzel, eszközökkel dolgozol?

A sablonhoz kicsit erősebb pauszpapírt szeretek használni, melyre ceruzával rajzolom fel a mintát: HB, 2B jelzésű grafitokat használok. Ezek még épp elég kemények ahhoz, hogy ne kenjék össze az egész felületet, de elég puhák ahhoz, hogy a vonalak szépen látszanak a fán. A fát Maped duo-gom radírral szoktam tisztítani. A puha, rózsaszín véggel a finomabb, a durva, kék véggel pedig a makacsabb grafit szennyeződést távolítom el. A kék rész néha eltávolítja vagy halványítja a véletlenül beégetett vonalakat, satírokat is.

Kezdőként kék „Lidl”, és ToolCraft pákám volt, de jelenleg Brenn Peter Juniorral dolgozom. Az állítható hőfok szinte új dimenziókat nyitott meg előttem a pirográfia világában.

A színek használata a pirográfiában elég megosztó véleményeket generál, bár kevés negatív visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban. Tisztelem azokat a művészeket is, akik színek használata nélkül dolgoznak, de én úgy döntöttem, hogy nem korlátozom magam ilyen szabályozással… Ahogy említettem, színezéshez szinte mindent felhasználok a kívánt hatás érdekében! Színes ceruzát, filctollakat, akvarell ceruzát, akrilfilcet, csillámtollat, körömlakkot, temperát, vízfestéket…stb. Úgy gondolom, hogy a pirográfia az önkifejezés egy gyönyörű formája, és mindenki díszítsen, színezzen bátran!

A pirográfiával ismerkedők gyakran esnek abba a „hibába”, hogy mindent azonnal szeretnének. Értem ezalatt azt, hogy nehezen fogadják el, hogy rá kell szánni a kellő időt a technika elsajátítására, és türelmesnek kell lenniük magukkal szemben. Te hogy látod ezt? Van tanácsod a „kezdő” pirográfusok számára?

Notórius türelmetlenkedőként, kapkodóként nem biztos, hogy nekem kellene tanácsot adnom…

Viccet félretéve; a kezdetekben számtalan munkám látta kárát a türelmetlenségemnek: rendezetlen vonalak, ferde betűsorok, tónustalan, élettelen összkép, véletlen beégetések. Meg kellett tanulnom kellő időt, kellő mélységű odafigyelést szentelni a munkadarabjaimnak. Az én módszerem mindig az volt, hogy az épp aktuális tudásszintemnek megfelelő mintákat választottam: kezdőként vonalrajzokat, kevés satírral, betöltéssel. Amikor a vonalaim már egységesebbek, összefüggőek voltak, elkezdtem kísérletezni bonyolultabb vonalrajzokkal, részletgazdagabb mintákkal, kifejezőbb árnyékolással, erősebb betöltéssel.

Tapasztalom, hogy már az elején sokan egyből portrét szeretnének csinálni: egyszerűbb rajztudással szerintem ez nem túl jó ötlet. Ilyenkor általában olyan eredmény születik, amellyel egyáltalán nem elégedett még maga az alkotó sem, és ilyenkor garantált a csalódás.

A portré egy rendkívül részletes alkotás. Itt nem elégedhetünk meg azzal, hogy „jóvanazúgy”, hiszen a portréalany összes vonását a lehető legpontosabb részletességgel kell visszaadnunk.

Jómagam is portréztam egy picit, és nem igazán lett a kedvencem. Nem is érzem, hogy nekem ezt kellene csinálnom, mert számomra nem ez a pirográfia csúcsa. Azonban itt is érvényes volt számomra, hogy a képességemhez mérten válasszak mintát.

Vonalrajzzal kezdtem, stencilportréval folytattam. A stencilportrézás személy szerint nekem sokat segített, hogy végül bepróbálkozhassak egy valódi portréval.

Mindenkinek ajánlom, aki szeretne fejlődni ebben! Nagy segítségemre volt az ingyenes online képsablonszerkesztő: https://online.rapidresizer.com/photograph-to-pattern.php

Türelem, gyakorlás, elegendő ráfordított idő KELL a megfelelő végeredményhez. Sokat segít más művészek technikájának tanulmányozása, kidolgozott műveik, vagy munkafolyamataik megfigyelése is. Mielőtt bármi nagyobb volumenű munkára szánnánk el magunkat, ismerjük meg a pirográfunk lehetőségeit és önmagunk képességeit is!

Vasember pirográfia
Pókember
Hulk
Pirográfia
Narcisse faégetés
Pirográfia

Többen azon a véleményen vannak, hogy Magyarországon nem lehet csak és kizárólag a művészetből, jelen esetben a pirográfiából megélni. Osztod ezt a véleményt?

Úgy érzékeltem, hogy Magyarországon nincs olyan nagy igény a valódi kézműves termékekre, illetve ha mégis, az érdeklődőket a termékek ára „rettenti el”. Nehéz elmagyarázni, hogy az árral az egyediséget, a ráfordított időnket adjuk, az alapanyagaink, a munkánk minőségét fizettetjük meg.

Teret nyert a lézergravírozás, amely a mai fogyasztói társadalom abbéli igényét elégíti ki, hogy minél gyorsabban és olcsóbban hozzájusson az általa kívánt termékhez – még ha az nem is nyújtja az elvárt minőséget. Nehéz ezzel felvenni a harcot, éppen ezért én már jóformán nem is dolgozom megrendelésre, csak nagyon ritkán.

Ahhoz, hogy csak és kizárólag a pirográfiából éljen meg valaki, (a tudása mellett) hatalmas ismeretségi köre kell hogy legyen, emellett az se hátrány, ha jelentős üzleti érzékkel rendelkezik. Meg kell ragadnia minden lehetőséget, meg kell nyitnia minden ismert csatornát, amelyen keresztül ügyfeleket szerezhet, vagy reklámozhatja a tevékenységét.

Ahhoz, hogy valaki ebből éljen, olyan árakat kell képeznie, amelynek egy részéből fizetheti a járulékait, megvásárolhatja a munkához szükséges anyagokat, finanszírozza a mindennapi életét – és meg kell találnia azt a vevőkört, aki ezt meg is tudja fizetni. Ez szerintem Magyarországon nehezen, vagy egyáltalán nem kivitelezhető!

Hogy tervezed az elkövetkező időszakot? Vannak új, megvalósítandó terveid?

Tervek mindig vannak, de én jobban szeretem a „Nagy Bumm”-érzést, amikor egy hirtelen jött ötlet mindent betölt a fejemben. Mindig ezt az élményt keresem, amikor beleszeretek egy elképzelésbe, és mindenáron véghez akarom vinni. Most van egy várakozó képem, ami „csak” abban különleges számomra, hogy sokkal nagyobb méretű lesz, mint amekkorában eddig dolgoztam. Ez egy kihívás lesz számomra, próbára teszem magam.

Pirográfia
Felrajzolás

Hol találhatnak rád az olvasók az interneten? Tervezel esetleg nyilvános megjelenést is, ahol a személyes találkozásra is mód van?

A Facebookon magyar- és nemzetközi pirográfiás csoportok tagja vagyok, de van saját oldalam is, melyet alkotótársammal, a jelenleg más területen tevékenykedő Lucille-lal osztok meg. Elérhetősége: https://www.facebook.com/firestarterpyromancer

Egy anime tartalmú Facebook oldalt is nyitottam, ami sajnos mostanában kicsit inaktív, mivel most teljesen más stílusú képeken dolgozom: https://www.facebook.com/profile.php?id=100085020202193

A TikTokon képeket és folyamatban lévő munkáimról készült videókat szoktam megosztani: @SpicyWifeyKisses felhasználónéven.

Elérhető vagyok még a Pinteresten is. Ide a kezdetektől fogva feltöltöttem a munkáimat (bár lehet, hogy néhány kimaradt): https://hu.pinterest.com/cgb0531/

Az Instagramon FireWorks by Narcisse and Lucille – Pyrography and Fire Painting néven találhatnak ránk az érdeklődők (vagy egyszerűbben @narcisselucillepyrography): https://www.instagram.com/narcisselucillepyrography. Végül, de nem utolsósorban az Etsyn: https://www.etsy.com/shop/PyroByNarcisse

Egyelőre nem terveztem önálló nyilvános megjelenést, de a lehetőségre mindig nyitott vagyok, esetleg más alkotókkal együtt szívesen bemutatnám a munkáimat.

Pirográfia
Ló
Kép
Kép
Kép
Kép
Kép
Könyvjelző
Kép

Mus Angelika, fafaragó

Mus Angelika, fafaragó

Mus Angelika – fafaragó, asztalos

Egy kis képzeletbeli kirándulásra hívlak titeket a Győr-Moson-Sopron vármegyében található varázslatos településre, Felpécre, ahol egy kivételes alkotóval találkozhatunk. Mostani cikkem szereplőjéről első látásra bizonyára egyikünk sem gondolná, pedig Angelika az asztalos műhelyben is magabiztosan megállja a helyét.

Mus Angelika fafaragó

Mus Angelika, fafaragóval évekkel ezelőtt találtunk egymásra a közösségi média egy csoportjában. Lenyűgöző munkái és a tény, hogy nőként boldogul egy finoman szólva férfias szakmában, még inkább felkeltették az érdeklődésem. Kicsit irigykedek is, hiszen már sokszor hangoztattam, hogy az általam anno választott külkereskedelmi tanulmányok helyett ma már közelebb áll a szívemhez a fa és minden olyan szakma, ami a fa megmunkálásával kapcsolatos.

Ezért is megtisztelő számomra, hogy igent mondott a Pirográfia Mindenkinek Kitekintő rovatában való szereplésre.

A Győri Kovács Margit Művészeti és Iparművészeti Szakgimnáziumban végeztél fafaragóként. Honnan ered a vonzódás a szakma felé?

2004 és 2008 között tanultam ebben az iskolában. Az első évben a szakmákkal ismerkedtünk, és nekem már akkor nagyon megtetszett, hogy fából milyen szép dolgokat lehet készíteni. Ezért elhatároztam, hogy ha nem fafaragó, akkor asztalos lesz belőlem. Szerencsére megvolt a tehetségem, hogy felvegyenek erre a szakmára.

Tanulmányaid során alapelvárás volt a fafajták, alapanyagok ismeretének elsajátítása. Ezen felül mik azok az alap tudnivalók, melyekkel a fafaragást kipróbálni tervezőknek tisztában kell lennie?

Az anyagismeret mellett a gépismeret is a tananyag fontos részét képezte.

Schreiner Károly fafaragó népi iparművésznél eltöltött két év alatt pedig több olyan technikát is megismertem, amit az iskolában nem tanultunk.

Azzal tisztában kell lenni egy kezdőnek, hogy csakis éles szerszámmal lehet szépen dolgozni, na meg persze türelemmel.

Faragott óra
Lovas faragott óra

Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnék kipróbálni magukat a fafaragás terén? 

Aki ki szeretné próbálni ezt a szakmát, azt csak biztatni tudom. Mindig puha fával kezdjen egy kezdő faragó (hársfát ajánlom), meg persze az éles faragókéssel. A lehetőségek tekintetében, úgy gondolom, hogy bármelyik faragó szívesen megmutatja a faragni vágyóknak az alapokat. A kézügyesség és türelem a két legfontosabb alaptétel.

2016-ban fafaragóként elnyerted a megtisztelő Magyar Kézműves Remek díjat. Mesélnél nekünk a díjazott alkotásodról?

A Kézműves Remekem egy Kódex. Fából készült könyv, melynek Mátyás Király faragott képmása van a borítóján. Annak idején az iskolában ez volt a vizsgamunkám, igy elkészítettem még egyszer, és indítottam a Magyar Kézműves Remek versenyen. Mind a mai napig készítek ilyesfajta könyveket, ugyanis modernizáltam, igy lett belőle fotóalbum vagy babanapló.

(A Magyar Kézműves Remek egy olyan, évente kiírásra kerülő pályázat, mely a magyar hagyományos kézműves alkotók elismerésére szolgál. Célja, hogy segítse a kézművesség pozíciójának megőrzését és erősítését, a minőségi kézműves termékek piacra jutását, a megújulás lehetőségeinek bemutatásával az innováció ösztönzését. – szerző)

Mus Angelika Kézműves Remeke
Mus Angelika, Magyar Kézműves Remek díj
Faragott minta
Faragott könyv
Faragott szarvas - könyv
Szarvasos könyv
Mus Angelika műhely

A jellemzően férfiak uralta szakmában nagyon ritkán találkozhatunk női asztalossal. Óhatatlanul is felkaptam a fejem arra a tényre, hogy jelenleg is egy asztalos műhely oszlopos tagja vagy, és az igazat megvallva, titkon irigykedem is. Mióta a pirográfia kapcsán testközelbe kerültem a fával, minden nap bánom, hogy annak idején nem ezt a szakmát választottam. Hogyan emlékszel vissza a műhelyben töltött kezdeti időszakra?

Hét éve dolgozom asztalosként itt a faluban, egy műhelyben. A kezdeti időszakról nagyon jó emlékeim vannak, de én a mai napig szeretek ott dolgozni.

A kollégáim nagyon szeretnek, és én is szeretem őket. Nagyon jó kis csapat vagyunk. Minden nap nevetéssel, jó hangulatban halad a munka.

Jut időd a faragásra az asztalos munkák mellett, és milyen témákat elevenítesz meg a legszívesebben?

Ritkán faragok, leginkább akkor, ha felkeresnek egy megbízással. Ezen felül már tényleg csak hobbi szinten alkotok.

Konkrét témát nem tudnék kiemelni. Mindig azt faragok, ami a megrendelőhöz illik, akinek szánják ajándékba. Így minden faragásom egyedi, más és más tematikájú.

Fa doboz
Fa doboz
Faragott doboz
Faragott könyv
Faragott könyv

Melyik a kedvenc alkotásod a Kódexen kívül?

A második kedvenc alkotásom egy pálinka kínáló tálca. Csomoros nyár az alapanyag, és általában egy szarvas van kidomborodva rajta, ami hársfából készül.

Faragott pálinka kínáló
Mus Angelika - pálinka kínáló tálca
Pálinka kínáló szarvas
Faragott szarvas

Mi a tapasztalatod, hogyan látod a kézzel készült alkotások megítélését és jövőjét Magyarországon?

A kézzel készült tárgyakat mindig is az fogja megfizetni, aki tisztában van vele, hogy mennyi munkával és idővel jár az elkészítésük. De csak ebből itthon nem lehet megélni.

Hol találhatnak rád a fafaragásaid iránt érdeklődők?

A facebookon elérhető vagyok bárki érdeklődő számára: Mus Angelika – Facebook

Faragott fa album
Faragott masni
Faragott fa masni
Faragott dísz
Dísz fából
Faragott dísz

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Pete Móni tűzzel festett világa

Pete Móni tűzzel festett világa

Pete Móni, a tűzfestészet hazai képviselője

Pete Móni

Mónit azóta „ismerem”, hogy friss pákatulajdonosként tanácsot kértem az egyik közösségi oldalon egy csoportban. Nemcsak pirográf alkotásaival, de segítőkészségével, odaadó támogatásával is kitűnt a csoport tagjai közül.

Úgy hozta az élet, hogy az elmúlt években több fontos művészi – főként a pirográfiát érintő – kezdeményezés aktív résztvevőjeként volt jelen, így nekem is alkalmam nyílt együtt dolgozni vele.

Azon túl, hogy egy nagyon kedves, nyitott és segítőkész személyt ismertem meg benne, lenyűgöz, ahogy a tűzzel bánik. Igen, Móni a pirográf páka mellett nyílt lánggal is alkot. Tulajdonképpen a pirográf eszközt tekinthetjük úgy, mint egy ceruzát, amivel tűzgrafikákat készítünk. A lánggal pedig valódi, tűzzel festett művek születnek.

Ebben a riportban őt és különleges művészetét szeretném kicsit közelebbről bemutatni nektek.

A már szinte kötelező kérdés feltevésével kezdeném a beszélgetést: Hogyan találtatok egymásra a pirográfiával?

Nyolc évvel ezelőtt kreatív videókat nézegetve futottam bele  Minisa Robinson, amerikai pirográfus videóiba. Azonnal magával ragadott a látvány. Tudtam, hogy mindenképp ki szeretném próbálni ezt a technikát, és miután itthon semmit sem találtam a pirográfiával kapcsolatban, elkezdtem a külföldi videókat keresni.

Miután úgy éreztem talán sikerült megértenem mindazt, amit láttam, megrendeltem az első kis kék besütőpákámat. Emlékszem, mennyire izgatott voltam mikor megérkezett, azt sem tudtam hogyan is álljak neki. A videókat bújva apránként kezdtem el égetni, autodidakta módban, lépésről-lépésre, hegyről-hegyre próbálgatva, ismerkedve a technikával, a falapok tulajdonságaival. Az elején még döcögősen, rengeteg csalódással  égettem, de ez ezzel jár. Minden hibámból tanulva gyakoroltam tovább.

Megtanultam hamar, hogy ez a szerelem kitartást, türelmet és sok-sok gyakorlást igényel. Először csak egyszerű mintákat égettem, azokon tanultam meg, hogy melyik fejjel hogyan lehet égetni, árnyalni. Közben kitapasztaltam milyen fára lehet szebben dolgozni. Melyik fa milyen árnyalatokban ég.  Négy év kellett hozzá, hogy úgy érezzem, portrét szeretnék csinálni.

Ekkor kaptam férjemtől az első hőfokszabályzós gépemet. Teljesen más volt vele égetni, mint a sima pákáimmal. Az addig magamba szívott tudományom a pákával való égetésről tehettem a  polcra, és kezdhettem elölről a hurokkal való égetéssel. Idővel az egyszerű mintákat felváltották a bonyolultabb képek, portrék, melyek készítése alatt mindig tanultam valami újat. Ma már szinte csak lánggal festek, de most is folyamatosan tanulok.

Az utóbbi időben főként nyílt lánggal alkotsz, szó szerinti tűzfestményeket készítesz. Honnan jött az ötlet?

Legelőször az egyik pirográfus barátom, Kroboth Csabi meseszép Buddha munkájánál láttam magát a gázforrasztót. Furdalt a kíváncsiság, hogy hogyan is működik.

Sajnos nem sok mindent találtam a témával kapcsolatban, mígnem kb. három évvel ezelőtt belebotlottam Salvador Sallesbe és a munkáiba. Ámulatba ejtő könnyedséggel égetett a gáz lángjával. Akkor éreztem azt, hogy megtaláltam amit kerestem, gázzal szeretnék festeni.

Előszőr kis flambírozó pisztolyokat vettem, de hamar rájöttem, hogy nem lesznek az igaziak, mert lehetetlen velük szép árnyalatokat, átmeneteket égetni. Ezután váltottam a (Dremel) gázforrasztómra.

Nem volt felhőtlen a viszonyunk az elején, rengeteg képet elrontottam, mire megtanultam kezelni. Amilyen könnyűnek tűnik, pont annyira nehéz használni. Sokkal több türelmet kíván az embertől mint a pirográfok. Illetve a hibázási lehetőség is nagyobb.

A faégetés, a tűzgrafikák készítésének elsajátításához ma már nagyon sok segítséget találunk az interneten, videók, leírások formájában. A nyílt lánggal való grafikák készítésről ez már nem mondható el. Hogyan tanultad meg a tűzfestés mikéntjét?

Eleinte egyszerűbb árnyalásoknál próbáltam használni, kísérleteztem a láng erősséggel illetve a fától levő távolsággal. Ezenkívül a fa fajtája sem volt mindegy, mert a nyílt lánggal égetve teljesen más árnyalatokban ég a felület, mint egy pirográf esetében. Voltak is érdekes, néha bizarr munkák, melyeken jót nevettem, vagy épp sírtam. Miután itthon semmilyen segítséget nem találtam a lángfestést illetően, a saját hibáimból tanultam. Szabad időmben Salva képeit, videóit nézegetve próbáltam rájönni, hogy vajon hogy csinálja. Bevallom őszintén nem volt egyszerű, még most is van mit tanulnom, van hova fejlődnöm. De nem adom fel, ez nem az a szerelem, amit fel lehet adni.

Mi alapján választod ki a képeid témáját?

Változó. Attól is függ, milyen a hangulatom. Van-e a képen olyan, ami megfog. Teljesen mindegy, hogy szobor, portré, állat, esetleg egy virág, ha fantáziát látok benne, akkor felégetem. Amik a gyengéim, azok az árnyjátékok, a sötét hátterek. Gázzal igazi kihívás őket égetni, főleg mivel nem könnyű az egyenletes átmeneteket elérni. Nem is mindig sikerül, de ez nem baj. Ha ránézek egy képre, az agyam átkonvertálja, hogy milyen is lenne égetve… Tudom ez vicces így, de tényleg. Mint ahogyan Totyó fekete-fehérben lát…, na én meg szépiában látok.

Rejt a nyílt láng használata olyan veszélyeket, melyekre mindenféleképpen kiemelt figyelmet kell fordítani?

Igen.
Kezdésnek azt, hogy gázzal tölti az ember. A gáz nem játék, nagyon kell rá figyelni. Közben nyílt láng, meg cigaretta ugye tilos.

Azután figyelni kell, hogy pihentetve legyen használat közben, mert a folyamatos használat alatt tönkre mehet, vagy rosszabb esetben komoly balesetet is okozhat. Sajnos tapasztaltam már milyen, mikor egy zsebsárkány (flambírozó pisztoly) elszáll a kezemben.

A pillanat töredékén múlt, hogy a hangjától megijedve időben eldobtam, és nem durrant el a kezemben. Akkor megtanultam, hogy ugyanúgy ahogy pirográfból, gázosból is többet kell venni, hogy váltásban lehessen használni.

Illetve mindenképp jó szellőzés mellett szabad csak használni, mert komoly fejfájást okozhat, hiszen bármilyen kicsi is, mégiscsak gáz.

Pete Móni

Ha valaki belekóstolna a tűzfestmények készítésébe, mit tanácsolsz neki akár alapanyag, akár eszköz tekintetében?

Először is, legyen önmagával szemben türelmes. A felületet, melyre égetni szeretne, ebben az esetben tényleg tükörsimára kell csiszolni. Vagy még annál is simábbra. Legalább 6mm vastag lapra szabad égetni vele, de jobb, ha 8mm, vagy vastagabb. Sajnos a 6mm-nél vékonyabb lapok nem alkalmasak tűzfestéshez. Eldeformálódnak a hőtől. Mindenképp minőségi forrasztót érdemes venni. Az elmúlt években rengeteg olcsó kategóriás eszközt dobtak piacra, legtöbb esetben bejött az „olcsó húsnak híg a leve” mondás. Nem érdemes rajta spórolni. Egy drágább kategóriás forrasztó hosszútávon jobban megéri, mint pár havonta egy olcsó. De ez nem csak a gázforrasztókra igaz, a pirográfokra is. Fontos a fa minősége is amire dolgozni szeretne, minden esetben osztályozott lapra szabad égetni, legalább B/BB, BB/CP minőségre. Az utóbbi időben rengetegen akarnak gyors hasznot szerezni ipari hulladékfák árusításával, melyet méretre vágva kínálnak. Legfőképp kezdő pirográfusoknak. Csak ezeknek sem a ragasztása, sem a minősége nem alkalmas arra, hogy égetve legyen. Ha lehetőség van rá, inkább lapszabászatban vagy falapok értékesítésével is foglalkozó üzletekben, eladóknál vásároljanak alapanyagot.

Szomód „Arany kezű” díjas alkotója vagy és alkotásaid kiállításon is szerepeltek már. Hogyan tud ma egy művész kitörni az ismeretlenségből?

Nehezen. Főleg a mai gépies világban. Ha a művészi pirográfiát nézem, akkor úgy gondolom, nehezebb amatőr művészként egy olyan technikával, amit itthon nem nagyon ismernek. Amikor kiállítóhelyet kerestem, volt, ahol azt se tudták miről beszélek, és lehetőség helyett tudatlan elutasítást kaptam. Bevallom, nagyon rosszul esett. Mert attól, hogy nincs végzettségem meg „papírom” arról, amit csinálok, még lehet értékes a közönségnek.

De szerencsésnek mondhatom magam, hisz több helyen volt már lehetőségem megmutatni a munkáimat. Több internetes felületen, kiállításokon itt Szomódon, illetve 2019-ben Tatán az első önálló kiállításomon. Tavaly pedig még nyomtatott formában is, a Magyar Asztalos szaklapban, amiért nagyon hálás vagyok. A nem művészi pirográfiát tekintve talán kicsit jobb a helyzet, mivel dekorációs jellegével bátran megállja a helyét bármelyik vásárban. Az elmúlt években nagyon sok pirográfus választotta ezt az utat, innen is kívánok nekik sok megrendelőt és kitartást az akadályok leküzdéséhez. Magam részéről maradok művészlélek, aki a saját örömére alkot.

Az elmúlt időszakban azonban keveset hallhattunk rólad. Szándékos vagy kényszerű a háttérbe vonulás?

Ez is, az is.
Munka és család mellett az utóbbi időben kevesebb időm van égetni. A másik oka lelki. Tavaly év végén elvesztettem szeretett Apukámat, aki nagyon sokat jelentett nekem. A halála után hónapokig nem tudtam leülni égetni. Hálával tartozom a családomnak, legfőképp a férjemnek, aki a legnagyobb támaszom, a barátaimnak és nem utolsó sorban az imádnivaló munkatársaimnak meg a világ legjobb főnökének, hogy segítettek, és segítenek ezen a nehéz időszakon túl lenni. Tudom, hogy Apukám is azt szeretné, ha folytatnám. Velem van idebent legbelül, és támogat lelkileg, ahogyan azt életében tette.

Milyen jövőbeni terveid vannak a művészetedre vonatkozóan?

Elsősorban fejlődni tovább. Ha idén már nem is, de jövőre szeretnék egy újabb kiállítást. Jelenleg kísérletezem, szeretném ötvözni a tűzfestést más technikákkal, anyagok használatával (pl csipke), de ez még egyelőre titok.

Ezenkívül két régi vágyam van, az egyik egy közös nagy kiállítás azokkal a pirográf művész társakkal, akiket szeretek, és tisztelek. A másik pedig egy pirográf alkotótábor lelkes pirográfusoknak, amely már létrejött volna, ha nem szól közbe a járványhelyzet. Aztán ha egyszer valami csoda folytán lehetőségem adódna, nyitnék egy galériát. Mely technikától függetlenül, amatőr művészeknek biztosítana  lehetőséget a bemutatkozásra.

Al Pacino

Búcsúzóul szeretnélek megkérni, hogy oszd meg velünk, számodra mit jelent a pirográfia.

Számomra szerelem.

Az a pár óra, amit égetéssel tölthetek, megnyugvást ad a lelkemnek. Olyankor kikapcsolok. Csak én vagyok meg a kis forrasztóm és a fa, aminek imádom az illatát. Szeretem, ahogy pár grafit vonal mögül apránként életre kel, amit fejben megálmodtam. S mialatt életre kel, kiszakadhatok a hétköznapok mókuskerekéből, elszállnak a gondolatok és minden, ami bánt.

Néhány gondolat…
A pirográfia és a tűzfestés kitartást, türelmet és sok gyakorlást kíván. Ezt a csodálatos technikát nem lehet pár nap alatt megtanulni, elsajátítani. Ha valaki nem érez magában kellő kitartást, csalódni fog. Sokszor látom mikor pár égetés után valaki portrét akar égetni, és nem érti, miért nem sikerül.  A fejlődésre időt kell hagyni, nem lehet siettetni. Az elmúlt években nagyon sok embert volt szerencsém megismerni. Voltak, akik hamar ráéreztek, és hihetetlen tempóban fejlődtek. Voltak, akik kevésbé, és vagy feladták, vagy kitartóan égetnek azóta is a maguk kis tempójában.  Nem vagyunk egyformák, ezáltal nem várhatjuk el magunktól, hogy mi is olyan tempóban fejlődjünk, mint mások. Nekem is van még hova fejlődni, van még mit tanulni. Fényévekre vagyok azoktól a művészektől, akikre felnézek. De ezért jók a példaképek, akik ösztönzik az embert, hogy meg lehet tanulni…, csak akarni kell. Alázattal és türelemmel..

Képek forrása: Pete Móni

Pete Móni munkáit itt tudjátok megtekinteni: facebook

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Tóth Tamás „Totyó”

Tóth Tamás „Totyó”

TÓTH TAMÁS

Pirográfus művész

Amikor megvettem az első hobbipákámat, ahogy mindenki, úgy jómagam is – tanár híján – a világhálón igyekeztem megtanulni a tűzgrafika fortélyait. Emlékszem, mennyire örültem, mikor rátaláltam a közösségi médiában egy magyar pirográfiai csoportra. Itt találkoztam először hazai hiperrealista fába égetett képekkel, köztük az ő alkotásaival is.

Ezer ismeretlen kép közül is meg tudtam mondani, hogy melyiket készítette az általam és sokak által csodált alkotó. Mára már alig akad hazánkban pirográfus körökben olyan, aki ne ismerné Magyarországon és nemzetközileg is a legkiválóbb művészek között számon tartott „Totyó” páratlan alkotásait.

A képeit már ismeritek. Ebben az interjúban pedig igyekszem egy kicsit magát a művészt, Tóth Tamást is bemutatni nektek.

Határon túlról – határok nélkül

Tóth Tamás

Közösségi adatlapod szerint Bácskossuthfalván születtél, jelenleg Budapesten élsz. Hol telt a gyermekkorod, és miként kerültél a fővárosba?

  Egész pontosan Szabadkán születtem, az akkori Jugoszláviában 1976-ban, de Bácskossuthfalván nőttem fel. Egész gyerekkoromat ott töltöttem, ami mondhatni, hogy gondtalanul telt egészen a ’90-es évek elejéig. Ugyanis akkor kezdődött a délszláv háború, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 25 éves koromban Budapestre költözzek.

Miután befejeztem a középiskolát, addigra Jugoszlávia a régi formájában már nem létezett. Szerbia pedig ekkor már túl volt néhány embargón, hiperinfláción és minden olyan egyéb ezzel járó problémán, ami megkeserítette a lakosság életét. A munkahelyek vagy csődbe mentek, vagy nagy részüket privatizálták. Munkalehetőség nem túl sok akadt, de ami volt is, az pedig nagyon keveset fizetett. Ez azt eredményezte, hogy egyik munkahely váltotta a másikat.

Majd 1999-ben elkezdődött Szerbia NATO bombázása. Ekkor ismét katonai kényszerbesorozások következtek. Ennek következtében én is újra “élvezhettem” a hadsereg “vendégszeretetét”, amíg a bombázások tartottak.

Ekkor már közel 10 éve tartott a háborús helyzet kisebb megszakításokkal. Ezért úgy döntöttem, hogy ha alkalom adódik, akkor inkább szerencsét próbálok valahol külföldön. Végül 2001-ben egy barátom közbenjárásával sikerült munkát találnom Budapesten, és akkor költöztem ide.

Biztosra veszem, hogy már egész kiskorod óta rajzolsz. Veled született tehetséged a hiperrealista alkotások terén mikor mutatkozott meg először?

Igen, már óvodás koromban is rajzolgattam. A kézügyességemet édesanyámtól örököltem. Ő nagyon sokoldalú és kreatív a képzőművészet és a kézművesség terén.

Voltak különböző rajzpályázatok óvodában, iskolában, amelyekre be lehetett nevezni az adott témával kapcsolatos rajzokat. Itt többnyire könyvjutalmakkal, oklevelekkel díjazták a munkáimat. Akkor még leginkább valamilyen színes technikával készült rajzok voltak az elvárások az ilyen pályázatokon, de én mindig is inkább grafittal szerettem alkotni. A színek nem igazán vonzottak. Ahogy mondani szoktam én szürke-feketében látom a világot.

Alsó tagozatban kezdtem próbálkozni a portrérajzolással. Például valamilyen unalmas tanórán a szomszéd padban ülő osztálytársról vagy kedvenc zenekaraim tagjairól készítettem portrékat. Vagy ha megtetszett egy kedvenc zenekar lemezborítója, azt megörökítettem, de mindig az összetettebb, aprólékosabb ábrák vonzottak. Azokban volt a legtöbb kihívás.

A hiperrealista ábrázolás már a pirográfiában teljesedett ki igazán.

Iron Maiden pirográfia
Tóth Tamás pirográfia
Miniatűr pirográfia Tóth Tamás
Miniatűr pirográfia Tóth Tamás

Hogyan találkoztál a pirográfiával? Mi volt az első eszközöd, tapasztalatod, alkotásod? Fokozatosan ismerkedtél meg a pirográffal esetleg egyszerűbb mintákon keresztül, vagy rögtön portrékkal kezdted?

A pirográfiával teljesen véletlenül ismerkedtem meg. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen műfaj vagy technika. Még 2010-ben a párom vásárolt egy egyszerűbb, fix hőfokon működő pirográf pákát, azzal a céllal, hogy majd fából készült karácsonyi díszeket fog dekorálni, de az első próbálkozások után gyorsan feladta, mondván, hogy neki ez nem megy.

Ekkor gondoltam, megpróbálkozom vele én is. Végül is nem lehet bonyolultabb, mint rajzolni. Akkor rájöttem, hogy kissé mégis összetettebb, főleg azzal a készülékkel, amelynek a hőfoka nem szabályozható, de ennek ellenére megtetszett a dolog, és elkezdtem vele kísérletezgetni. A párom látta, hogy tetszik ez a dolog, és szülésnapomra a baráti társasággal megleptek egy Brenn Peter Junior hőfokszabályzós géppel, és azzal kezdődött minden.
Ott már lehetett kísérletezni, mivel adott volt hozzá több cserélhető égető hurok, és a hőfokkal is tudtam játszadozni, ezzel pedig különböző árnyalatokat elérni.

Kezdetben csak próbaképp valamilyen silányabb minőségű rétegelt lemezre próbáltam viszonylag egyszerűbb mintákat elkészíteni. Utána, mikor már kezdtem megszokni a beállításokat, kellékeket, akkor kezdtem belevágni a portrékészítésbe. Először csak önarckép vagy családtagokról készült portrék születtek.

Tóth Tamás pirográfia
Tóth Tamás pirográf portré

A pirográfia egy autodidakta műfaj. Volt-e/Van-e példaképed, aki segítséget jelentett számodra a tanulási folyamatban?

Igen, ahogy a kérdésedben is írtad, ez egy autodidakta műfaj. Legalábbis 12 évvel ezelőtt, főleg itt, még inkább annak számított. Ugyanis nem volt semmilyen szakirodalom, folyóirat magyar nyelven. Ellenben külföldön, de leginkább Amerikában és Kanadában már akkor is komoly szaklapok, könyvek foglalkoztak ezzel a műfajjal.

Viszont azok számomra nem voltak elérhetőek, de akkoriban az interneten keresgélve ráakadtam olyan művészek munkáira, mint Dino Muradian, akinek a hiperrealista portréi láttán csak ámultam, hogy hogyan is képes ilyesmit alkotni ezzel a technikával. Így ő lett az első számú példaképem.

De nagyon tetszettek még Julie Bender realisztikus állat portréi. Vagy Jean Bouick szintén realisztikus ábrázolásai, amelyekről videókat is készített a munkafolyamat közben, melyeket az interneten nézegetve próbáltam ellesni a különböző technikákat.

Meg kell, hogy említsem még egy újabb nagy kedvencemet, ő pedig Ruth Baker, aki szintén hiperrealisztikus portrék terén kimagaslóan jó képeket készít.

A hiperrealista alkotásaidhoz rengeteg idő, maximális önfegyelem és végtelen türelem szükséges. Mikor jöttél rá, hogy minden adottságod megvan az élethű portrék készítéséhez? Melyik az a pirográfiád – ha van olyan -, amelyiknél úgy érezted, hogy megtaláltad önmagad ebben a technikában?

Igen, mondhatni, hogy ez egy türelemjáték. Csakis kellő mennyiségű idő ráfordításával lehet fotórealisztikus képeket kivitelezni. Ezért is szoktam hosszabb határidővel vállalni megrendeléseket, ugyanis kapkodva nem lehet tökéletest megközelítő ábrázolást elérni. De szerintem ez bármelyik másik műfajra vonatkozóan is igaz.

El kellett telnie néhány évnek, talán 3-4 évnek is mire kezdtem azt tapasztalni, hogy kezdik elérni a számomra kívánt hatást a munkáim. De ehhez nagyon sok gyakorlás, anyagismeret szükségeltetett. Gondolok itt a fa, mint alapanyag ismeretére, hogy milyen fára mit és hogyan lehet. Milyen csiszoló papírral, és mennyire kell előkészíteni. És nem mellékesen a pirográf eszköz ismeretére. Milyen hőfokon, melyik fejjel, milyen tónusokat lehet elérni, stb.

Pirográfia - Caravaggio nyomán
Tűzgrafika Tóth Tamás

Ezután kezdtem el próbálkozni híres festők festményeinek a pirográf replikáival. Talán Caravaggio Emmausi vacsorája volt az, amelyiknél úgy éreztem, hogy ez az a stílus, ami hozzám közel áll.

Megvoltak benne a fény-árnyék arányok, többféle textúra, több szereplő, többféle arctípus. Vagy hasonló és nagy kedvencem még William-Adolphe Bouguereau Angyalok éneke című alkotása, amiben szintén kellő kihívást éreztem. De Carl Heinrich Bloch Consolator című művét is ide sorolnám.

Tóth Tamás faégetés

Dumitru Dino Muradian a vele készült interjú során külön megemlített téged, mint művészt, akit nagyra becsül, és akinek munkáit az egyik legjobbaknak tartja a világon. Hogyan kerültetek kapcsolatba?

Dino Muradiannak ezúton is köszönöm az elismerést. Nagyon megtisztelő számomra, hogy egy olyan művész, aki világhírű ezen a téren, akit a szakmában a legnagyobb példaképemnek tekintek, méltatja a munkáimat.

Mikor elkezdtem a pirográfiával foglalkozni, és az ő munkáit tanulmányoztam, akkor még nem is gondoltam rá, hogy egyszer majd  alkalmam lesz beszélni is vele, ha még csak telefonon is. Arra pedig végképp nem, hogy majd egyszer ő fogja dicsérni az én munkáimat.

Erre még 2017-ben került sor, amikor jött egy messenger üzenet tőle, csatolva két páros portré (szerk.: az itt látható két pirográfia volt, ami felkeltette Dino érdeklődését), amelyeket nem sokkal előtte készítettem, és az volt a kérdés, hogy milyen eszközzel és, hogy 100% szabadkézi, esetleg vegyes technikával készítettem azokat a képeket?

Írtam, hogy igen 100% kézi és, hogy milyen géppel stb. A reakciója az volt, hogy ne haragudjak, hogy hitetlenkedik, de túl jók ahhoz, hogy így legyen, ezért küldjek neki közeli fotókat is a képekről. Miután sikerült meggyőznöm, elkérte a telefonszámomat, és néhány perc múlva már a világ leghíresebb pirográf művészével beszélgettem.

Egy nagyon kedves, szerény és barátságos embert ismerhettem meg a személyében. Nagyon közvetlen volt, szakmai kérdésekben segítőkész. Nem mellékesen a mai napig is meglepően jól beszél magyarul. Többek között arról is mesélt, hogy Romániában született, de egyik nagyszülője magyar volt; mikor és hogyan került külföldre stb. Azóta ha ritkábban is, de néha váltunk pár üzenetet.

Tóth Tamás pirográf portré
Tóth Tamás faégetés portré

Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményét készítetted el pirográfiaként. Miért erre a képre esett a választásod? Mennyi időn keresztül készült? Van-e tervben hasonló alkotás?

Tóth Tamás Hongfoglalás pirográfia

Mondhatni, hogy számomra Munkácsy Mihály az első számú magyar festőművész. A Honfoglalás című festményét gyerekkoromban láttam először egy, a Parlamentben tett látogatás alkalmával. Lenyűgözött, hogy ekkora méretben hogyan tudta ilyen részletességgel és méretarányosan megfesteni a rajta lévő emberek sokaságát.

Majd kb. 30 év elteltével arra gondoltam, hogy fába égetem a festmény  méretarányosan kicsinyített változatát. 40×120 cm méretű nyír rétegelt lemezre esett a választásom, hogy a későbbiekben be is tudjam majd kereteztetni. Már a kezdeteknél szembesültem vele, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, ugyanis csak az átrajzolása több mint 3 órába tellett. A megszokott, addig kisebb méretű képeimhez képest ez nem is bizonyult olyan nagynak, ugyanis a rajta lévő emberek sokasága miatt néhány emberi arc kisebb volt, mint egy 5 forintos érme.

Elég nagy kihívást jelentett ilyen kis méretben visszaadni az emberi arcok élethű vonásait, de a végére csak sikerült. A kép nem folyamatosan készült, ugyanis egyéb elfoglaltságok vagy más jellegű megrendelések miatt sokszor háttérbe szorult. Ezért néha hónapok teltek el mire ismét tudtam dolgozni rajta. Végül kb. 250 munkaórát vett igénybe az elkészítése.

Ami még a leendő terveim között szerepel, az szintén Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája, valamint Benczúr Gyula Budavár visszavétele című alkotásának az elkészítése.

Tetoválóként dolgozol jelenleg egy neves budapesti szalonban. Mikor és hogyan kerültél a tetoválók világába? Látsz-e a két műfaj között párhuzamot?

A tetoválás vagy inkább a tetoválások iránti vonzalom a tinédzser koromra nyúlik vissza. A 80-as évek végén szépen kivitelezett, igényesebb tetoválásokat csak külföldi zenei magazinokban láthattunk híres nyugati zenekarok tagjain. Ezért sokszor azt gondoltuk a barátaimmal, hogy ez tuti nem igazi, biztos csak matrica.

Később a 90-es években, mikor elterjedtek a műholdas tv csatornák, és külön tetoválókról szóló műsorokat is sugároztak, akkor nagyon beszippantott ez a dolog. Viszont úgy hozta a sors, hogy személyesen csak majdnem 20 év elteltével ismerkedhettem meg közelebbről ezzel a műfajjal.

Egy ismerősöm látva a munkáimat rákérdezett, hogy miért nem tetoválok? Mondtam, hogy azért, mert anélkül nem szeretnék belevágni, hogy valaki meg ne mutatná előtte az alapokat. Ekkor elvitt egy ismerőséhez, Burony Bélához, aki már régi motorosnak számított a szakmában, és nála kezdtem el gyakorolgatni. De a fő állásom és egyéb elfoglaltságok miatt a későbbiekben nem igazán tudtam összeegyeztetni a kettőt, ezért egy időre parkolópályára jutott a dolog.

Majd néhány év elteltével megérett bennem az elhatározás, hogy saját tetoválást készíttessek. Sokáig keresgéltem, hogy ki az a tetoválóművész, aki a realisztikus tetoválások kivitelezése terén számomra a legmegfelelőbb lenne. Így esett a választásom Bélteczky Zsófiára, aki azóta számos tetoválásomat készítette el. Alkalmanként a tetoválások készülte közben szóba került, hogy én pirográfiával foglalkozom, és hogy szintén realisztikus stílusban dolgozom, stb. És miután Zsófi látta a munkáimat, egy alkalommal megkérdezte, hogy lenne-e kedvem tetoválóként csatlakozni hozzájuk. Egy percet sem gondolkodtam rajta. Egyértelműen igen volt a válasz.

Így most már 3 éve tetoválóként tevékenykedem. Megtiszteltetés számomra, hogy a The Tattoo Shop tagja (Totyó tetoválós instagram oldala: https://www.instagram.com/totyotattoo) lehetek, és olyanoktól tanulhatok, akik magas szinten művelik ezt a műfajt, mint pl. Bélteczky Zsófia (https://www.instagram.com/sofsmade) és Kondrát Kristóf (https://www.instagram.com/kristof_kondrat_tattoos). Ezúton is hálás köszönet nekik!

A két műfaj között mindenképp van párhuzam. Mindkettőhöz szükséges a kellő kézügyesség, rajztudás és nem mellékesen kellő alázat és türelem. Nyilván két külön műfajról beszélünk, mert ugye amíg a pirográfiában egy merev, sík felületre dolgozunk, addig a tetoválásban egy rugalmas, esetenként domború, homorú a bőrfelület, amire alkotni kell. De az eszközhasználat hasonló mindkét esetben.

Mindenkit foglalkoztat a kérdés, hogy Totyó hogyan készíti a képeit. Van olyan praktikád, tanácsod (Pl.: eszköz, alapanyag, rajzkészség stb.) – a varázspálcán kívül -, amit megosztanál az olvasókkal?

Ez a kérdés elég sokakban és sokszor felmerült az elmúlt évek során, és a szkeptikusok meg is kérdőjelezik azt, hogy valóban kézzel készülnek-e a képeim. Voltak, akiket a munka közben készített fázisfotók sem győztek meg. Ők munkafolyamat videókat követeltek! De mivel nem vagyok egy technikai zseni, és nincs is túl sok affinitásom az ilyen video felvétel-vágás-szerkesztéses dolgokhoz, így csak néhány rövidebb felvételt készítettem alkalmanként. De erre azt szoktam mondani, hogy Leonardo Da Vinci sem készített se fázis fotót, se videót a Mona Lisa festése közben, nyilván mert akkor még nem lehetett, de attól még elhisszük, hogy kézzel készült és nem lézerrel.

Pirográf kép
Al Pacino portré pirográfia

Igazából nincs semmilyen különös praktika, trükk vagy hasonló abban, ahogyan a képeket készítem. Alapanyagként igyekszem nagyon világos tónusú pl.: hárs, juhar vagy nyírfát választani. Azt megcsiszolom a maximális, már szinte tükörsima felületűre, majd grafitpapírral átviszem az ábra főbb meghatározó vonalait. Azért grafitpapírral, mert azt könnyebb esetenként radírozni, mint az indigót, és azért csak a fő, irányadó vonalakat, mert ha minden apróságot átrajzolnék, akkor elvesznék a részletekben.

Utána a többi már csak a kézügyességen és az eszközhasználaton múlik. Szép és nagyon aprólékos munkákhoz mindenképp egy jobb minőségű hőfokszabályozható készüléket javaslok. Onnantól kezdve pedig mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia, hogy mit és milyen eszközzel, milyen hőfokon lehet kellően szépen kivitelezni.

Jack Nicholson pirográfia
Fába égetett portré

Hogyan látod a mostani pirográfus „generációt”, a pirográfia magyarországi helyzetét, megítélését?

Ha visszagondolok, amikor én kezdtem még 2010 környékén ezzel foglalkozni, akkor nagyon kevesen voltunk itt az országban, akik gyakoroltuk a pirográfiát. És hazai viszonylatban mondhatom, hogy még kevesebben, akik már akkor magasabb szinten művelték volna.

Az utóbbi néhány évben vált közismertebbé, vagy közkedveltebbé ez a dolog. A közösségi oldalakon azóta több ilyen jellegű hazai csoport is létesült, amelyeknél esetenként a tagok létszáma ezer felett is van. Azonban ha reálisan nézzük, és azt vesszük figyelembe, hogy ezek közül hányan vannak, akik magas, úgymond már művészi szinten művelik a pirográfiát, akkor országos viszonylatban azok száma kb. csak egy tucatra tehető véleményem szerint.

Viszont úgy gondolom, hogy a mai világban elérhető, erre a célra gyártott és mindig korszerűbb technikai felszerelésekkel nőni fog ez a létszám. Főleg ha valaki komolyan szeretne ezzel foglalkozni, és megvan benne a kellő tudás, kitartás, türelem és alázat a pirográfia iránt.  Akkor a határ a csillagos ég!

Pirográfia

Totyó Facebook elérhetősége: https://www.facebook.com/totyopyrography 

Az Instagram oldalát itt éritek el: https://www.instagram.com/totyo_pyrography

Pirográfia

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

Dumitru Dino Muradian

Dumitru Dino Muradian

DUMITRU DINO MURADIAN

A művészi pirográfia ikonikus alakja

Annak idején, amikor a tűzgrafikával ismerkedtem, rengeteg interneten fellelhető fotót, videót, írást tanulmányoztam. A böngészés során egyszer csak, bumm, olyan fába égetett képet dobott fel nekem a kereső oldal „pyrography” címszó alatt, amilyenhez foghatót még sosem láttam.

Teljesen le voltam nyűgözve. Úgy nézett ki, mint egy hiperrealista festmény. Az egész kép gyönyörű, mély és intenzív tónusokból volt felépítve, és elképesztően részletgazdag volt.

Mindezt olyan finom kidolgozással megalkotva, amin minden alkalommal elámulok. A képek alkotója nem más volt, mint Dumitru Dino Muradian, aki a faégetést szépművészeti szintre emelte.

A Pirográfia Mindenkinek oldal ötletének megszületésekor már eldöntött tény volt számomra, hogy megismertessem őt a magyar olvasókkal. Nemrégiben sikerült egy mindkettőnk számára megfelelő időpontot találni, és az internet segítségével létrejött beszélgetés során bepillantást nyerhettem a művész úr nem mindennapi életébe és munkásságába. Bár a „művész” kifejezést nem kedveli, elmondása szerint a rengeteg gyakorlásnak köszönheti tudását.

Pilótafülkéből a földi paradicsomba: pilótából pirográfus 

Dumitru Dino Muradian Romániában született 1953-ban. Édesanyja román, édesapja magyar származású. Tőle és szamosújvári nagyszüleitől tanulta meg a magyar nyelvet, melyet mai napig meglepően jól beszél.

Kereskedelmi repülőgép pilótaként dolgozott szülőhazájában egészen 1983-ig. Jelenleg a varázslatos Hawaiin él, és alkot, ahol az ottani összetartó magyar közösséggel ápol nagyon szoros kapcsolatot. Időnként meglátogatja Esztergomban élő rokonait is. 

Hogyan jutott Romániából Hawaiira? Miért fontosak számára a magyarok? Miként alkotja összetéveszthetetlenül egyedülálló pirográfiáit? Mindez a következő interjúból kiderül, ahogy az is, hogy vélekedik a magyar pirográf művészekről.

Kutya pirográfia
Pirográfia nyárfalemezen
Pirográfia rétegelt nyárfán
Pirográfia szépművészet
Faégetés Muradian
Dumitru Dino Muradian

Mindig eláll a lélegzetem a Hawaiin készített fotóit látva. Irigylésre méltó hely, sokan csak álmodoznak arról, hogy ezen a paradicsomi helyen éljenek. Hogyan jutott ilyen messzire szülőföldjétől?

   Kereskedelmi pilótaként dolgoztam Romániában. Bár 1983-ra már utasszállító repülőgépek vezetésére is megszereztem a képesítést, augusztusban elhagytam az országot – Magyarországon átrepülve jutottam el Bécs mellé.  Egy ideig egy osztrák menekülttáborban tartózkodtam más politikai menekültekkel együtt, de még időben – mielőtt a román hatóságok megtaláltak volna -, 1984-ben politikai menedékjoggal az Egyesült Államokba emigráltam. Itt műszaki rajzolóként dolgoztam egy mérnöki irodában. Romániában távollétemben 25 év börtönre ítéltek. Az 1989-es romániai forradalom után évekkel később térhettem csak vissza turistaként.

1990-ben költöztem Hawaiira, Kauai-szigetre (szerk.: Vulkáni eredetű sziget, Hawaii-szigetek nyolc nagy szigetének egyike, „Hawaii kertje”.), de a hurrikán pusztítása után 1993-ban visszaköltöztem Seattle-be, majd 1998-ban Kaliforniába. 2010-2018 között Kanadában, Torontóban éltem, végül 2018-ban költöztem Honoluluba.

Nem mindennapi történet, ahogy az sem, hogy miként vált nemzetközileg elismert pirográfus művésszé. Mikor jött rá, hogy páratlan tehetsége van a pirográfiához, és mióta foglalkozik vele?

A pirográfia mindig is a hobbim volt, még a nagyszüleimtől tanultam a 60-as években. Úgyhogy már több mint 60 éve készítek pirográfiákat. Kauai szigetére költözésemig hobbiként űztem, de egy művészeti galérián keresztül elkezdtem értékesíteni alkotásaimat.

Meg kell említenem, hogy 1986 környékére már nem igazán voltam megelégedve az eszközeimmel, így saját pirográfokat készítettem magamnak. Ezzel nemcsak az eszközeimet cseréltem le, hanem az égetési technikám is megváltozott.

Abban a pillanatban minden más lett, és olyan visszajelzéseket kezdtem el kapni az emberektől, különösen a művészeti galériáktól, hogy „Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen”. Kevés ember ismeri a pirográfiát komoly művészeti alkotásként. Inkább csak, mint kézművesség, népművészeti forma ismerős számukra.

A pirográfia alapvetően egy autodidakta művészeti forma, a technika gyakorlása során tanuljuk meg azt. Nem áll rendelkezésünkre túl nagy irodalom róla. Ami van, az is inkább gyerekeknek vagy nagyon kezdőknek szól. És a piacon kapható pirográfokról is elmondható, hogy nagy részük csak hobbi célra, egyszerű minták fába égetésére alkalmas.

Pirográfiái a választott alapanyagtól függetlenül egytől-egyig lenyűgözőek. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy világhírű zenészek számára készítenek egyedi pirográfiát. Csak, hogy néhány nevet említsek: James Hetfield – Metallica; Victoria Vox – ukulelére szakosodott énekesnő, dalszerző, B.B. King – bluesgitáros. Mire alkot a legszívesebben?

B.B King gitár pirográfia
James Hetfield gitár pirográfia
Pirográfia ukulele

A kedvenc fám a juhar, minél világosabb annál jobb, de a többi fa is kiváló /mangófa, simafenyő (szerk.: USA-ban, Kanadában őshonos fenyőfajta), hársfa, koa fa, stb./. Bármilyen világos színű fa megfelelő.

Emellett számtalan hangszerre égettem már képeket. 1993 körül Seattle-ben kezdtem gitárokra pirográfiákat készíteni. Az USA-ban minden nagy gitár gyártó cégnek van egy úgy nevezett „Custom Shop”-ja ahol egyedi darabokat kínálnak. Elkezdtem velük dolgozni, többek között a Fender, Gibson, ESP, Tacoma, Vigier, Jackson-Charvel cégekkel.

Az akusztikus és elektromos gitárok mellett mindenféle fából készült hangszerre készítettem már pirográfiát: hegedű, cselló, nagybőgő, mandolin, hárfa stb. Itt Hawaiin az ukulele egy nagyon kedvelt hangszer. Nagyon sok egyedi alkotást csináltam már erre a hangszerre is.

A fa mellett a szárított tök is kedvelt alapanyagom.

Pirográfia szárított tök
Nosferatu pirográfia ESP
Pirográfia hegedű
Pirográfia Gliga hegedűn
Pirográfia csellón

Mivel kezeli az elkészült műveit?

A hangszereknél adott a lakkozás, de az egyéb képeimet nem szoktam lakkozni. A tapasztalatom az, hogy egy egyszerű babaolajjal való átkenés sokkal tartósabbá teszi az alkotást, mint bármi más. Nyilván, időnként érdemes újrakenni a képet. Az olaj megfelelő védelmet és selymes fényt ad a felületnek. (szerk.: A lent látható béka pirográfia nincs lakkozva. A páka hegyének simításától lett ilyen gyönyörű fénye.)

Dino Muradian pirográfia
Dino Muradian pirográfia nyírfán
Csendélet pirográfia
Dino Muradian pirográfia
Lovas pirográfia

Mit tanácsol azoknak, akik művészi szintre szeretnék fejleszteni technikájukat?

Ne úgy gondoljanak a pirográfiára, mint egy dekorációs technikára. Törekedjenek arra, hogy komoly témákat, pl. portrékat válasszanak az egyszerű minták helyett. Gyakoroljanak nagyon-nagyon sokat, én például napi szinten égetek. Gyakorolják a tónusozást, próbáljanak minél kontrasztosabb képeket alkotni. Minél finomabb kivitelezésű az adott tónus, annál jobb. Tehát a sötét árnyalatoknál is az a cél, hogy ne mélyen, ne erős nyomot hagyva színezzük el a fát.

A pirográfiákat ugyanúgy készítem, mint bárki más. A felrajzolt képet dolgozom ki a pirográffal. Részletről részletre haladok, és a készítés során folyamatosan összehasonlítom a készülő alkotást a referencia képpel.

Mónika, szeretném elmondani, hogy le vagyok nyűgözve, hogy milyen jó magyar pirográfusok vannak! Komolyan! A legjobbak közé tartoznak. Tóth Tamás, Schelb Zsolt, Hazafi Anikó és a többiek, szuper pirográfusok. Tóth Tamást például felhívtam telefonon, amikor megláttam az általa készített pirográfiát, és felvettem a kapcsolatot más magyar alkotókkal is.

Nagyon köszönöm, sokat jelentenek a szavai! Köszönöm, hogy időt szánt erre a beszélgetésre, megtiszteltetést volt.

Én köszönöm, kedves Mónika!

*****

Utószó

A videóbeszélgetés nagyon kötetlen és jó hangulatú volt, annak ellenére, hogy bevallom, zavarban voltam az elején. Dino egy rendkívül kedves, szerény művész, aki bár nem ismeri be magáról, de korunk legkiemelkedőbb pirográfusa. Számomra egy különlegesen fontos momentum lesz az életemben, hogy megismerhettem egy ilyen kivételes életúttal és tehetséggel bíró pirográfust.

A képanyag összeválogatása majdnem egy napig tartott. Megszámlálhatatlan tökéletes alkotás közül kellett néhányat kiemelnem a cikkhez. Tulajdonképpen lehetetlen választani, nem is lehet! Látogassatok el Dino Instagram oldalára, és keressetek rá a neten! Higgyétek el, megéri! Tanulni is csak a legjobbtól érdemes!

Dumitru Dino Muradian Instagram elérhetősége: https://www.instagram.com/pyrographylikesdino/

Pirográfia nyírfalemezen
Tűzgrafika nyírfalemezen

Képek forrása: https://www.instagram.com/pyrographylikesdino/

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!