Pirográfia korlátok nélkül – Narcisse Noire
A napjainkban szerencsére egyre inkább elterjedőben lévő, nagy népszerűségnek örvendő pirográfia terén olyan alkotókat, művészeket igyekszek megismertetni veletek, akik nemcsak technikai tudásukkal hívják fel magukra a figyelmet, hanem egyedi ábrázolásmódjukkal is. Májusi Kitekintő rovatunk főszereplője egy olyan alkotóművész, akinek határozott stílusjegyei minden egyes alkotásában fellelhetők.
Narcisse Noire művésznév alatt alkotó Čisar-Wranek Ilonával korábban már a Magyar Asztalos magazin számára készítettem egy bemutatkozót. Itt, a Pirográfia Mindenkinek oldalán egy kicsit kötetlenebb, közvetlenebb beszélgetést olvashattok ezúttal.
A 2021-ben megjelent cikket itt tudjátok elolvasni a Magyar Asztalos internetes oldalán: https://faipar.hu/hirek/par-perc/9940/fokuszban-a-hazai-muveszek-2-resz
Milyen változások történtek veled a 2021-es cikk megjelenése óta?
Úgy érzem, hogy sikerült tanulnom némi türelmet, ami ugye a pirográfiánál elengedhetetlen. Persze vannak képeim, amelyek a szekrényben várják, hogy végre befejezzem őket, vagy legalább folytassam a munkát rajtuk, de most már mindig igyekszem koncentráltabban odafigyelni például a haj, vagy a finomabb árnyékolás kidolgozására.
Olvastam cikkeket, néztem videókat pirográfia témában, és igyekeztem megtanulni a számomra hasznos technikákat, amellyel hatékonyabban tudok dolgozni, és látványosabb eredményt érhetek el. Picit „old school” vagyok, ami a személyiségemet tekintve inkább jelenti azt, hogy földhözragadt. Így nehezebben tanulok az átlagnál, mivel ragaszkodom a régi, bevált trükkjeimhez, aminek következtében lassabban bontakozok ki – legyen szó akár a pirográfiáról, vagy bármi másról.
Korábban említetted, hogy a hozzád nagyon közel álló Trash Polka stílus mellett az animék, mangák világa is vonzó téma számodra. Mi az, ami megfogott téged ebben az irányzatban, és hogyan kerültek előtérbe a waifu képeid? (A waifu a női anime/manga karakter. A waifu rendszerint erős érzelmi hatást vált ki az olvasóból/nézőből. – szerk.)
A trash polka egy hirtelen fellobbanó szenvedélynek bizonyult, de szívesen térek vissza hozzá, ha egy kép „adja magát” ehhez a stílushoz. Az anime és a manga a fiam és a barátnője révén került nálam igazán fókuszba – ahogyan a waifu is. Fiatalabb koromban jómagam is rendszeres nézője voltam például a DragonBall, a Sailor Moon, az Inuyasha című animéknek. Számos képet készítettem a Narutóból, a One Piece-ből, aztán jöttek a waifu lányok. Imádom ezeknek a munkáknak a színvilágát, a finom – illetve a dinamikusabb vonalak váltakozását.
A harcosoknál a határozott, erős színeket és árnyékokat, a waifunál a fény-árnyék játékát, a gyengéd pasztellszíneket. Az anime, a manga és a waifu igen széleskörű rajongótábort mondhat magáénak, és ez adta az ötletet, hogy ebben a stílusban is kipróbáljam magam.
Nyárfára dolgozol, talán ez is hozzájárul a finom tónusátmenetekhez és gazdag „színvilághoz” a pirográf alkotásaidon. Vagy talán a tökélyre fejlesztett eszközhasználat. De szerintem mindezek mellett leginkább azt tükrözik a képeid, hogy ösztönösen, „érzésből” használod a pákát. Szerinted melyik tipp a helyes?
Hét évvel ezelőtt kezdtem a pirográfiát. Kezdőként szinte mindenre égetni akartam: fakanálra, vágódeszkára, faháncs-dobozra, sőt, még egy polcnak szánt deszkát is kipróbáltam. Találkoztam ragacsos fenyővel, szivacspuha kevert, préselt fával, kőkemény felületekkel, amiktől csak a fejemet vakartam, végül a nyárfánál kötöttem ki. Gyerekkoromban is nagyon sokat rajzoltam, szerettem a papírt – a nyárfa hasonlít leginkább a papír sima, egységes felületéhez, simára csiszolva pedig ugyanazt a hatást kelti; szinte egymásnak vagyunk teremtve.
Grafittal készítem a sablont, amit munka végén könnyedén leradírozhatok, pont úgy, mint a papírról.
Tizenhat évig tetováló voltam, és ez nagyon sokat adott a pirográfiához. Lényegesen nagyobb önbizalommal ültem le 7 évvel ezelőtt égetni, mint egy teljesen kezdő pirográfus. Nagyjából ugyanazokat a körkörös mozdulatokat használom satírozásnál és betöltésnél, mint tetoválásnál. Ugyanazzal a módszerrel viszem fel a fára a sablont, mint ahogyan a bőrre is felvittem a mintát.: Pauszpapírra kirajzolom grafittal, ezt a papírt a fára erősítve újra kirajzolom, aztán kezdődhet a munka. A vonalak kétszeri kirajzolás után már szinte „kódolva” vannak bennem, így magabiztosabban állok neki az égetésnek.
Kezdetben folyamatos 550°C-on égettem, ami a kissé érzékeny nyárfán hatalmas odafigyelést igényelt. Később kaptam egy hőfokszabályzós Brenn Peter Juniort, amivel leginkább alacsony hőfokon égetek, fokozatosan mélyítve az árnyalatokat. Munka végén szeretem fehér színnel kiemelni a tónusokat. Ehhez bármit felhasználok, ha szükséges: akár körömlakkot, jelölőfilcet, akvarellceruzát vagy egyszerű fehér ceruzát. Finomabb fehér árnyalatokhoz mindenképp a fehér ceruza a befutó, erőteljesebb kiemeléshez pedig az akrilfilctoll a legjobb számomra.
A másik mindenkit érdeklő kérdés, hogy milyen eszközzel, eszközökkel dolgozol?
A sablonhoz kicsit erősebb pauszpapírt szeretek használni, melyre ceruzával rajzolom fel a mintát: HB, 2B jelzésű grafitokat használok. Ezek még épp elég kemények ahhoz, hogy ne kenjék össze az egész felületet, de elég puhák ahhoz, hogy a vonalak szépen látszanak a fán. A fát Maped duo-gom radírral szoktam tisztítani. A puha, rózsaszín véggel a finomabb, a durva, kék véggel pedig a makacsabb grafit szennyeződést távolítom el. A kék rész néha eltávolítja vagy halványítja a véletlenül beégetett vonalakat, satírokat is.
Kezdőként kék „Lidl”, és ToolCraft pákám volt, de jelenleg Brenn Peter Juniorral dolgozom. Az állítható hőfok szinte új dimenziókat nyitott meg előttem a pirográfia világában.
A színek használata a pirográfiában elég megosztó véleményeket generál, bár kevés negatív visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban. Tisztelem azokat a művészeket is, akik színek használata nélkül dolgoznak, de én úgy döntöttem, hogy nem korlátozom magam ilyen szabályozással… Ahogy említettem, színezéshez szinte mindent felhasználok a kívánt hatás érdekében! Színes ceruzát, filctollakat, akvarell ceruzát, akrilfilcet, csillámtollat, körömlakkot, temperát, vízfestéket…stb. Úgy gondolom, hogy a pirográfia az önkifejezés egy gyönyörű formája, és mindenki díszítsen, színezzen bátran!
A pirográfiával ismerkedők gyakran esnek abba a „hibába”, hogy mindent azonnal szeretnének. Értem ezalatt azt, hogy nehezen fogadják el, hogy rá kell szánni a kellő időt a technika elsajátítására, és türelmesnek kell lenniük magukkal szemben. Te hogy látod ezt? Van tanácsod a „kezdő” pirográfusok számára?
Notórius türelmetlenkedőként, kapkodóként nem biztos, hogy nekem kellene tanácsot adnom…
Viccet félretéve; a kezdetekben számtalan munkám látta kárát a türelmetlenségemnek: rendezetlen vonalak, ferde betűsorok, tónustalan, élettelen összkép, véletlen beégetések. Meg kellett tanulnom kellő időt, kellő mélységű odafigyelést szentelni a munkadarabjaimnak. Az én módszerem mindig az volt, hogy az épp aktuális tudásszintemnek megfelelő mintákat választottam: kezdőként vonalrajzokat, kevés satírral, betöltéssel. Amikor a vonalaim már egységesebbek, összefüggőek voltak, elkezdtem kísérletezni bonyolultabb vonalrajzokkal, részletgazdagabb mintákkal, kifejezőbb árnyékolással, erősebb betöltéssel.
Tapasztalom, hogy már az elején sokan egyből portrét szeretnének csinálni: egyszerűbb rajztudással szerintem ez nem túl jó ötlet. Ilyenkor általában olyan eredmény születik, amellyel egyáltalán nem elégedett még maga az alkotó sem, és ilyenkor garantált a csalódás.
A portré egy rendkívül részletes alkotás. Itt nem elégedhetünk meg azzal, hogy „jóvanazúgy”, hiszen a portréalany összes vonását a lehető legpontosabb részletességgel kell visszaadnunk.
Jómagam is portréztam egy picit, és nem igazán lett a kedvencem. Nem is érzem, hogy nekem ezt kellene csinálnom, mert számomra nem ez a pirográfia csúcsa. Azonban itt is érvényes volt számomra, hogy a képességemhez mérten válasszak mintát.
Vonalrajzzal kezdtem, stencilportréval folytattam. A stencilportrézás személy szerint nekem sokat segített, hogy végül bepróbálkozhassak egy valódi portréval.
Mindenkinek ajánlom, aki szeretne fejlődni ebben! Nagy segítségemre volt az ingyenes online képsablonszerkesztő: https://online.rapidresizer.com/photograph-to-pattern.php
Türelem, gyakorlás, elegendő ráfordított idő KELL a megfelelő végeredményhez. Sokat segít más művészek technikájának tanulmányozása, kidolgozott műveik, vagy munkafolyamataik megfigyelése is. Mielőtt bármi nagyobb volumenű munkára szánnánk el magunkat, ismerjük meg a pirográfunk lehetőségeit és önmagunk képességeit is!
Többen azon a véleményen vannak, hogy Magyarországon nem lehet csak és kizárólag a művészetből, jelen esetben a pirográfiából megélni. Osztod ezt a véleményt?
Úgy érzékeltem, hogy Magyarországon nincs olyan nagy igény a valódi kézműves termékekre, illetve ha mégis, az érdeklődőket a termékek ára „rettenti el”. Nehéz elmagyarázni, hogy az árral az egyediséget, a ráfordított időnket adjuk, az alapanyagaink, a munkánk minőségét fizettetjük meg.
Teret nyert a lézergravírozás, amely a mai fogyasztói társadalom abbéli igényét elégíti ki, hogy minél gyorsabban és olcsóbban hozzájusson az általa kívánt termékhez – még ha az nem is nyújtja az elvárt minőséget. Nehéz ezzel felvenni a harcot, éppen ezért én már jóformán nem is dolgozom megrendelésre, csak nagyon ritkán.
Ahhoz, hogy csak és kizárólag a pirográfiából éljen meg valaki, (a tudása mellett) hatalmas ismeretségi köre kell hogy legyen, emellett az se hátrány, ha jelentős üzleti érzékkel rendelkezik. Meg kell ragadnia minden lehetőséget, meg kell nyitnia minden ismert csatornát, amelyen keresztül ügyfeleket szerezhet, vagy reklámozhatja a tevékenységét.
Ahhoz, hogy valaki ebből éljen, olyan árakat kell képeznie, amelynek egy részéből fizetheti a járulékait, megvásárolhatja a munkához szükséges anyagokat, finanszírozza a mindennapi életét – és meg kell találnia azt a vevőkört, aki ezt meg is tudja fizetni. Ez szerintem Magyarországon nehezen, vagy egyáltalán nem kivitelezhető!
Hogy tervezed az elkövetkező időszakot? Vannak új, megvalósítandó terveid?
Tervek mindig vannak, de én jobban szeretem a „Nagy Bumm”-érzést, amikor egy hirtelen jött ötlet mindent betölt a fejemben. Mindig ezt az élményt keresem, amikor beleszeretek egy elképzelésbe, és mindenáron véghez akarom vinni. Most van egy várakozó képem, ami „csak” abban különleges számomra, hogy sokkal nagyobb méretű lesz, mint amekkorában eddig dolgoztam. Ez egy kihívás lesz számomra, próbára teszem magam.
Hol találhatnak rád az olvasók az interneten? Tervezel esetleg nyilvános megjelenést is, ahol a személyes találkozásra is mód van?
A Facebookon magyar- és nemzetközi pirográfiás csoportok tagja vagyok, de van saját oldalam is, melyet alkotótársammal, a jelenleg más területen tevékenykedő Lucille-lal osztok meg. Elérhetősége: https://www.facebook.com/firestarterpyromancer
Egy anime tartalmú Facebook oldalt is nyitottam, ami sajnos mostanában kicsit inaktív, mivel most teljesen más stílusú képeken dolgozom: https://www.facebook.com/profile.php?id=100085020202193
A TikTokon képeket és folyamatban lévő munkáimról készült videókat szoktam megosztani: @SpicyWifeyKisses felhasználónéven.
Elérhető vagyok még a Pinteresten is. Ide a kezdetektől fogva feltöltöttem a munkáimat (bár lehet, hogy néhány kimaradt): https://hu.pinterest.com/cgb0531/
Az Instagramon FireWorks by Narcisse and Lucille – Pyrography and Fire Painting néven találhatnak ránk az érdeklődők (vagy egyszerűbben @narcisselucillepyrography): https://www.instagram.com/narcisselucillepyrography. Végül, de nem utolsósorban az Etsyn: https://www.etsy.com/shop/PyroByNarcisse
Egyelőre nem terveztem önálló nyilvános megjelenést, de a lehetőségre mindig nyitott vagyok, esetleg más alkotókkal együtt szívesen bemutatnám a munkáimat.
