Boros Zoltán – asztalos, pirográfus művész
Édesanyám, Boros Ferencné, Kati mami emlékére
Legtöbben a fával, a fa kezelésére szolgáló anyagokkal, a famegmunkálás eszközeivel azután kezdünk megismerkedni, hogy a pirográf pákát a kezünkbe vettük. Vannak azonban olyan szerencsés alkotóművészek, akik mindezen tudás birtokában ismerkednek meg a pirográfiával, és válnak kiemelkedő alkotóművésszé.
Nógrád vármegyébe, Salgótarjánba látogatunk el mai képzeletbeli utazásunk során, ahol Boros Zoltán a beszélgetőpartnerem.
Hogyan került a famegmunkálás az életedbe?
Először is köszönöm szépen a lehetőséget a bemutatkozásra, igazán megtisztelő!
A famegmunkálás egy jó nagy kanyar után került az életembe, ugyanis fémipari középsulit végeztem, majd az évek során több olyan munkahelyem volt, aminek szintén nem sok köze volt a fához.
Hobby szinten mindig szerettem rajzolgatni, kipróbáltam a kézi gravírozást, airbrush festést is. Aztán egyszer – mint oly sokan mások – az internetes videomegosztókon láttam több, famegmunkálással kapcsolatos videót, aminek hatására elkezdett érdekelni ez a dolog.
Ez kezdetben nem a pirográfia, hanem inkább a fafaragás, esztergálás voltak. Az asztalosság ennek már csak úgymond egy folytatása volt.
Hol találkoztál a pirográfiával? Hogyan emlékszel vissza a kezdeti időkre?
A pirográfiával szintén az interneten találkoztam először, ha jól emlékszem Jean Bouick munkáival, amik lenyűgözőek voltak. Arra gondoltam ezt is ki kellene próbálni, mert nagyon megtetszett ez a technika.
Én is egy pár ezer forintos, fix hőfokos „pákát” szereztem be először. Kezdetben rengeteg faanyagot elfüstöltem a próbálkozások során, hiszen fogalmam sem volt az alapokról sem. A rengeteg gyakorlás után az ismerősöknek, családtagoknak készített ajándéktárgyak egyre többször pirográf díszítést is kaptak, az ajándékozottak nagy örömére.
Időközben a repertoárod hivatalosan is új szakmával gazdagodott, manapság már asztalosként is tevékenykedsz. Milyen pluszt adott neked a megszerzett képesítés a tűzgrafika szemszögéből?
Az asztalos képzés elején már tudtam, hogy a vizsgaremekem biztosan egy pirográf díszítéssel ellátott tárgy lesz, ennek tükrében próbáltam a különböző faanyagokat úgymond tesztelni, vizsgálgatni.
A gyakorlások során is többféle fafajtát próbáltam, majd a tanfolyam végén így született meg a vizsgaremekem, egy matyó motívumokkal díszített hokedli, aminek a lábazata cseresznyéből, a pirográf díszítést kapott ülő része pedig fehér bükkből készült.
Készültek-e és vannak-e tervben további olyan alkotások, melyben az általad készített berendezési tárgyakat ötvözöd a pirográfiával?
Egyszer elkezdtem egy nagyon régi konyhabútort felújítani, az volt a terv, hogy az ajtók, fiókok népi motívumokat kapnak majd, természetesen égetett formában. Ez a projekt sajnos abbamaradt, de a bakancslistáról még nem került le teljesen.
Egyébként többször készítettem ajtódíszeket, órákat, amiket ezzel a technikával díszítettem.
Illetve folyamatban van egy olyan kép elkészítése, amit egy tetováló művész barátommal közösen készítünk, egyfajta próbaképpen. Szerintem érdekes lesz, de erről többet egyelőre nem szeretnék elárulni.
Mely motívumok állnak hozzád a legközelebb?
Nagyon sok népi motívummal ellátott ajándékdoboz, tárgy került ki a kezem közül, így mondhatom, hogy talán ezek a motívumok állnak hozzám a legközelebb.
Van egy pár ilyen témában készült könyvem is. Továbbá szívesen készítek vadászos témájú, idézetekkel kiegészített képeket, emellett többször merítek ötleteket tetoválásokból is.
Az ajándéktárgyak dekorálásánál próbálok mindig új motívumot felhasználni. Szerencsére nagyon sok kreatív ismerősöm van, az ő tevékenységük, munkáik, alkotásaik is sokszor inspirálnak új ötletek megvalósítására.
Melyik képedre vagy leginkább büszke, és milyen történet fűződik hozzá?
Nehéz kiemelni akár egyet is, mert mindegyik elkészült ábra segített fejlődni valamilyen módon, de talán az előbb említett, matyó motívummal díszített ülőke áll a legközelebb hozzám, mert elég összetett volt az elkészítése, és tulajdonképpen az életemben történt fontos változás első lépése is volt.
A pirográf képeim közül talán az ukrán Jinjer zenekar énekesnőjéről, Tatiana Shmaylukról készült portrét említeném meg érdekességként, amely a Hammerworld magazin online felületén is megosztásra került. Mivel egyáltalán nem tartom magam profi tűzgrafikusnak, emiatt is nagyon örültem ennek.
Véleményed szerint, a jelenlegi gazdasági helyzet hozhat olyan fordulatot, hogy az emberek inkább a tartós tárgyakat/berendezési tárgyakat vásárolják majd az ázsiai piacról ránk zúduló havonta cserélhető tucattermékek helyett?
Manapság nagyon meggondolják az emberek, hogy mire költenek. Salgótarjánban, ahol élek, és itt a környéken ez talán még jobban megfigyelhető.
Sajnos egyelőre kevés esélyt látok arra, hogy rövid időn belül ez megváltozzon. Szűkebb körben van erre is példa, de általánosságban mindig az olcsóbb termék fogy jobban manapság.
De bízzunk a legjobbakban!
Rendszeresen jelen vagy vásárokon is. Mi a tapasztalatod?
Az asztalosság mellett viszonylag kevés időm marad jelenleg a pirográfiára. Igazából évente kb. két vásáron vagyok jelen, amely itt a közelben, Somoskőben, csodálatos környezetben, nagyon jó hangulatban zajlik. (Mindenkit biztatok egyébként, hogy jöjjön el a környékre, kiránduljon, mert gyönyörű helyek vannak errefelé.)
Nagyon nehéz megítélni, kitalálni azt, hogy éppen mi tetszene az embereknek, illetve nagyon fontos az, visszautalva az előző kérdésre is, hogy milyen árat szabsz meg a termékeidnek.
A vásárokra való felkészülés, mint ahogy egy-egy pirográfia elkészítése rengeteg időt vesz igénybe. Mérlegelni kell, hogy milyen bonyolultságú tárgyakat viszel.
A lézerrel készült, sokszorosított termékek sokkal olcsóbbak ugye, egy laikus szemlélő, ha nem kérdezi meg, csak rálegyint a képre, meglátva az árát, mert azt hiszi, lézerrel készült. Sokszor nem is szembesülnek azzal, hogy itt szabadkézi alkotásokról van szó.
Nem beszélve arról, hogy egy-egy kép elkészítése nem csak magából az égetésből áll. Sokan bele sem gondolnak, hogy a tervezés, alapanyag kiválasztás, előkészítés, ábra elkészítés, felületkezelés sokszor milyen időigényes.
Igazából a szabadkézi pirográfia hazánkban nem egy széles körben ismert és elfogadott művészeti ág, ezért is köszönet Neked és mindenkinek, aki népszerűsíti és terjeszti ezt a kifejezési formát!
Mi a tanácsod azok számára, akik a személyes – vásárokon, kiállításokon – árusításon gondolkoznak?
Igazából ez egy jó lehetőség bemutatkozni, hiszen a termékek itt kézzelfoghatók, lehetőség van átbeszélni, hogy hogyan, milyen technikával készült, mennyi időt vett igénybe akár csak egy egyszerű ábra elkészítése is.
Szóval mindenképpen ajánlom, hogy próbálja ki mindenki, aki kedvet érez hozzá. Viszont fontos, hogy ha esetleg nem úgy sikerül az első vásár, ahogy tervezte, ne szegje kedvét a további alkotástól.
Hol találhatnak meg téged az érdeklődők, akár asztalos, akár pirográf munkával kapcsolatban?
A közösségi médiát használom elsődleges reklámfelületnek, a Z-Art Decor & Design oldalon keresztül találhatnak meg az érdeklődők: https://www.facebook.com/zartdekor
Még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget és mindenkit arra buzdítok, aki egy kicsit is érdeklődik a pirográfia iránt, hogy próbálja ki, mert egy nagyon szép, hasznos elfoglaltság lehet belőle.
Ja, és mindenképpen keressenek rá a magyar pirográf művészek alkotásaira, mert van jó pár igazán tehetséges alkotó, akik tényleg világszínvonalú munkákat adnak ki a kezeik közül.
