Mus Angelika – fafaragó, asztalos
Egy kis képzeletbeli kirándulásra hívlak titeket a Győr-Moson-Sopron vármegyében található varázslatos településre, Felpécre, ahol egy kivételes alkotóval találkozhatunk. Mostani cikkem szereplőjéről első látásra bizonyára egyikünk sem gondolná, pedig Angelika az asztalos műhelyben is magabiztosan megállja a helyét.
Mus Angelika, fafaragóval évekkel ezelőtt találtunk egymásra a közösségi média egy csoportjában. Lenyűgöző munkái és a tény, hogy nőként boldogul egy finoman szólva férfias szakmában, még inkább felkeltették az érdeklődésem. Kicsit irigykedek is, hiszen már sokszor hangoztattam, hogy az általam anno választott külkereskedelmi tanulmányok helyett ma már közelebb áll a szívemhez a fa és minden olyan szakma, ami a fa megmunkálásával kapcsolatos.
Ezért is megtisztelő számomra, hogy igent mondott a Pirográfia Mindenkinek Kitekintő rovatában való szereplésre.
A Győri Kovács Margit Művészeti és Iparművészeti Szakgimnáziumban végeztél fafaragóként. Honnan ered a vonzódás a szakma felé?
2004 és 2008 között tanultam ebben az iskolában. Az első évben a szakmákkal ismerkedtünk, és nekem már akkor nagyon megtetszett, hogy fából milyen szép dolgokat lehet készíteni. Ezért elhatároztam, hogy ha nem fafaragó, akkor asztalos lesz belőlem. Szerencsére megvolt a tehetségem, hogy felvegyenek erre a szakmára.
Tanulmányaid során alapelvárás volt a fafajták, alapanyagok ismeretének elsajátítása. Ezen felül mik azok az alap tudnivalók, melyekkel a fafaragást kipróbálni tervezőknek tisztában kell lennie?
Az anyagismeret mellett a gépismeret is a tananyag fontos részét képezte.
Schreiner Károly fafaragó népi iparművésznél eltöltött két év alatt pedig több olyan technikát is megismertem, amit az iskolában nem tanultunk.
Azzal tisztában kell lenni egy kezdőnek, hogy csakis éles szerszámmal lehet szépen dolgozni, na meg persze türelemmel.
Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnék kipróbálni magukat a fafaragás terén?
Aki ki szeretné próbálni ezt a szakmát, azt csak biztatni tudom. Mindig puha fával kezdjen egy kezdő faragó (hársfát ajánlom), meg persze az éles faragókéssel. A lehetőségek tekintetében, úgy gondolom, hogy bármelyik faragó szívesen megmutatja a faragni vágyóknak az alapokat. A kézügyesség és türelem a két legfontosabb alaptétel.
2016-ban fafaragóként elnyerted a megtisztelő Magyar Kézműves Remek díjat. Mesélnél nekünk a díjazott alkotásodról?
A Kézműves Remekem egy Kódex. Fából készült könyv, melynek Mátyás Király faragott képmása van a borítóján. Annak idején az iskolában ez volt a vizsgamunkám, igy elkészítettem még egyszer, és indítottam a Magyar Kézműves Remek versenyen. Mind a mai napig készítek ilyesfajta könyveket, ugyanis modernizáltam, igy lett belőle fotóalbum vagy babanapló.
(A Magyar Kézműves Remek egy olyan, évente kiírásra kerülő pályázat, mely a magyar hagyományos kézműves alkotók elismerésére szolgál. Célja, hogy segítse a kézművesség pozíciójának megőrzését és erősítését, a minőségi kézműves termékek piacra jutását, a megújulás lehetőségeinek bemutatásával az innováció ösztönzését. – szerző)
A jellemzően férfiak uralta szakmában nagyon ritkán találkozhatunk női asztalossal. Óhatatlanul is felkaptam a fejem arra a tényre, hogy jelenleg is egy asztalos műhely oszlopos tagja vagy, és az igazat megvallva, titkon irigykedem is. Mióta a pirográfia kapcsán testközelbe kerültem a fával, minden nap bánom, hogy annak idején nem ezt a szakmát választottam. Hogyan emlékszel vissza a műhelyben töltött kezdeti időszakra?
Hét éve dolgozom asztalosként itt a faluban, egy műhelyben. A kezdeti időszakról nagyon jó emlékeim vannak, de én a mai napig szeretek ott dolgozni.
A kollégáim nagyon szeretnek, és én is szeretem őket. Nagyon jó kis csapat vagyunk. Minden nap nevetéssel, jó hangulatban halad a munka.
Jut időd a faragásra az asztalos munkák mellett, és milyen témákat elevenítesz meg a legszívesebben?
Ritkán faragok, leginkább akkor, ha felkeresnek egy megbízással. Ezen felül már tényleg csak hobbi szinten alkotok.
Konkrét témát nem tudnék kiemelni. Mindig azt faragok, ami a megrendelőhöz illik, akinek szánják ajándékba. Így minden faragásom egyedi, más és más tematikájú.
Melyik a kedvenc alkotásod a Kódexen kívül?
A második kedvenc alkotásom egy pálinka kínáló tálca. Csomoros nyár az alapanyag, és általában egy szarvas van kidomborodva rajta, ami hársfából készül.
Mi a tapasztalatod, hogyan látod a kézzel készült alkotások megítélését és jövőjét Magyarországon?
A kézzel készült tárgyakat mindig is az fogja megfizetni, aki tisztában van vele, hogy mennyi munkával és idővel jár az elkészítésük. De csak ebből itthon nem lehet megélni.
Hol találhatnak rád a fafaragásaid iránt érdeklődők?
A facebookon elérhető vagyok bárki érdeklődő számára: Mus Angelika – Facebook
Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!
TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!