Dumitru Dino Muradian

Dumitru Dino Muradian

DUMITRU DINO MURADIAN

A művészi pirográfia ikonikus alakja

Annak idején, amikor a tűzgrafikával ismerkedtem, rengeteg interneten fellelhető fotót, videót, írást tanulmányoztam. A böngészés során egyszer csak, bumm, olyan fába égetett képet dobott fel nekem a kereső oldal „pyrography” címszó alatt, amilyenhez foghatót még sosem láttam.

Teljesen le voltam nyűgözve. Úgy nézett ki, mint egy hiperrealista festmény. Az egész kép gyönyörű, mély és intenzív tónusokból volt felépítve, és elképesztően részletgazdag volt.

Mindezt olyan finom kidolgozással megalkotva, amin minden alkalommal elámulok. A képek alkotója nem más volt, mint Dumitru Dino Muradian, aki a faégetést szépművészeti szintre emelte.

A Pirográfia Mindenkinek oldal ötletének megszületésekor már eldöntött tény volt számomra, hogy megismertessem őt a magyar olvasókkal. Nemrégiben sikerült egy mindkettőnk számára megfelelő időpontot találni, és az internet segítségével létrejött beszélgetés során bepillantást nyerhettem a művész úr nem mindennapi életébe és munkásságába. Bár a „művész” kifejezést nem kedveli, elmondása szerint a rengeteg gyakorlásnak köszönheti tudását.

Pilótafülkéből a földi paradicsomba: pilótából pirográfus 

Dumitru Dino Muradian Romániában született 1953-ban. Édesanyja román, édesapja magyar származású. Tőle és szamosújvári nagyszüleitől tanulta meg a magyar nyelvet, melyet mai napig meglepően jól beszél.

Kereskedelmi repülőgép pilótaként dolgozott szülőhazájában egészen 1983-ig. Jelenleg a varázslatos Hawaiin él, és alkot, ahol az ottani összetartó magyar közösséggel ápol nagyon szoros kapcsolatot. Időnként meglátogatja Esztergomban élő rokonait is. 

Hogyan jutott Romániából Hawaiira? Miért fontosak számára a magyarok? Miként alkotja összetéveszthetetlenül egyedülálló pirográfiáit? Mindez a következő interjúból kiderül, ahogy az is, hogy vélekedik a magyar pirográf művészekről.

Kutya pirográfia
Pirográfia nyárfalemezen
Pirográfia rétegelt nyárfán
Pirográfia szépművészet
Faégetés Muradian
Dumitru Dino Muradian

Mindig eláll a lélegzetem a Hawaiin készített fotóit látva. Irigylésre méltó hely, sokan csak álmodoznak arról, hogy ezen a paradicsomi helyen éljenek. Hogyan jutott ilyen messzire szülőföldjétől?

   Kereskedelmi pilótaként dolgoztam Romániában. Bár 1983-ra már utasszállító repülőgépek vezetésére is megszereztem a képesítést, augusztusban elhagytam az országot – Magyarországon átrepülve jutottam el Bécs mellé.  Egy ideig egy osztrák menekülttáborban tartózkodtam más politikai menekültekkel együtt, de még időben – mielőtt a román hatóságok megtaláltak volna -, 1984-ben politikai menedékjoggal az Egyesült Államokba emigráltam. Itt műszaki rajzolóként dolgoztam egy mérnöki irodában. Romániában távollétemben 25 év börtönre ítéltek. Az 1989-es romániai forradalom után évekkel később térhettem csak vissza turistaként.

1990-ben költöztem Hawaiira, Kauai-szigetre (szerk.: Vulkáni eredetű sziget, Hawaii-szigetek nyolc nagy szigetének egyike, „Hawaii kertje”.), de a hurrikán pusztítása után 1993-ban visszaköltöztem Seattle-be, majd 1998-ban Kaliforniába. 2010-2018 között Kanadában, Torontóban éltem, végül 2018-ban költöztem Honoluluba.

Nem mindennapi történet, ahogy az sem, hogy miként vált nemzetközileg elismert pirográfus művésszé. Mikor jött rá, hogy páratlan tehetsége van a pirográfiához, és mióta foglalkozik vele?

A pirográfia mindig is a hobbim volt, még a nagyszüleimtől tanultam a 60-as években. Úgyhogy már több mint 60 éve készítek pirográfiákat. Kauai szigetére költözésemig hobbiként űztem, de egy művészeti galérián keresztül elkezdtem értékesíteni alkotásaimat.

Meg kell említenem, hogy 1986 környékére már nem igazán voltam megelégedve az eszközeimmel, így saját pirográfokat készítettem magamnak. Ezzel nemcsak az eszközeimet cseréltem le, hanem az égetési technikám is megváltozott.

Abban a pillanatban minden más lett, és olyan visszajelzéseket kezdtem el kapni az emberektől, különösen a művészeti galériáktól, hogy „Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen”. Kevés ember ismeri a pirográfiát komoly művészeti alkotásként. Inkább csak, mint kézművesség, népművészeti forma ismerős számukra.

A pirográfia alapvetően egy autodidakta művészeti forma, a technika gyakorlása során tanuljuk meg azt. Nem áll rendelkezésünkre túl nagy irodalom róla. Ami van, az is inkább gyerekeknek vagy nagyon kezdőknek szól. És a piacon kapható pirográfokról is elmondható, hogy nagy részük csak hobbi célra, egyszerű minták fába égetésére alkalmas.

Pirográfiái a választott alapanyagtól függetlenül egytől-egyig lenyűgözőek. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy világhírű zenészek számára készítenek egyedi pirográfiát. Csak, hogy néhány nevet említsek: James Hetfield – Metallica; Victoria Vox – ukulelére szakosodott énekesnő, dalszerző, B.B. King – bluesgitáros. Mire alkot a legszívesebben?

B.B King gitár pirográfia
James Hetfield gitár pirográfia
Pirográfia ukulele

A kedvenc fám a juhar, minél világosabb annál jobb, de a többi fa is kiváló /mangófa, simafenyő (szerk.: USA-ban, Kanadában őshonos fenyőfajta), hársfa, koa fa, stb./. Bármilyen világos színű fa megfelelő.

Emellett számtalan hangszerre égettem már képeket. 1993 körül Seattle-ben kezdtem gitárokra pirográfiákat készíteni. Az USA-ban minden nagy gitár gyártó cégnek van egy úgy nevezett „Custom Shop”-ja ahol egyedi darabokat kínálnak. Elkezdtem velük dolgozni, többek között a Fender, Gibson, ESP, Tacoma, Vigier, Jackson-Charvel cégekkel.

Az akusztikus és elektromos gitárok mellett mindenféle fából készült hangszerre készítettem már pirográfiát: hegedű, cselló, nagybőgő, mandolin, hárfa stb. Itt Hawaiin az ukulele egy nagyon kedvelt hangszer. Nagyon sok egyedi alkotást csináltam már erre a hangszerre is.

A fa mellett a szárított tök is kedvelt alapanyagom.

Pirográfia szárított tök
Nosferatu pirográfia ESP
Pirográfia hegedű
Pirográfia Gliga hegedűn
Pirográfia csellón

Mivel kezeli az elkészült műveit?

A hangszereknél adott a lakkozás, de az egyéb képeimet nem szoktam lakkozni. A tapasztalatom az, hogy egy egyszerű babaolajjal való átkenés sokkal tartósabbá teszi az alkotást, mint bármi más. Nyilván, időnként érdemes újrakenni a képet. Az olaj megfelelő védelmet és selymes fényt ad a felületnek. (szerk.: A lent látható béka pirográfia nincs lakkozva. A páka hegyének simításától lett ilyen gyönyörű fénye.)

Dino Muradian pirográfia
Dino Muradian pirográfia nyírfán
Csendélet pirográfia
Dino Muradian pirográfia
Lovas pirográfia

Mit tanácsol azoknak, akik művészi szintre szeretnék fejleszteni technikájukat?

Ne úgy gondoljanak a pirográfiára, mint egy dekorációs technikára. Törekedjenek arra, hogy komoly témákat, pl. portrékat válasszanak az egyszerű minták helyett. Gyakoroljanak nagyon-nagyon sokat, én például napi szinten égetek. Gyakorolják a tónusozást, próbáljanak minél kontrasztosabb képeket alkotni. Minél finomabb kivitelezésű az adott tónus, annál jobb. Tehát a sötét árnyalatoknál is az a cél, hogy ne mélyen, ne erős nyomot hagyva színezzük el a fát.

A pirográfiákat ugyanúgy készítem, mint bárki más. A felrajzolt képet dolgozom ki a pirográffal. Részletről részletre haladok, és a készítés során folyamatosan összehasonlítom a készülő alkotást a referencia képpel.

Mónika, szeretném elmondani, hogy le vagyok nyűgözve, hogy milyen jó magyar pirográfusok vannak! Komolyan! A legjobbak közé tartoznak. Tóth Tamás, Schelb Zsolt, Hazafi Anikó és a többiek, szuper pirográfusok. Tóth Tamást például felhívtam telefonon, amikor megláttam az általa készített pirográfiát, és felvettem a kapcsolatot más magyar alkotókkal is.

Nagyon köszönöm, sokat jelentenek a szavai! Köszönöm, hogy időt szánt erre a beszélgetésre, megtiszteltetést volt.

Én köszönöm, kedves Mónika!

*****

Utószó

A videóbeszélgetés nagyon kötetlen és jó hangulatú volt, annak ellenére, hogy bevallom, zavarban voltam az elején. Dino egy rendkívül kedves, szerény művész, aki bár nem ismeri be magáról, de korunk legkiemelkedőbb pirográfusa. Számomra egy különlegesen fontos momentum lesz az életemben, hogy megismerhettem egy ilyen kivételes életúttal és tehetséggel bíró pirográfust.

A képanyag összeválogatása majdnem egy napig tartott. Megszámlálhatatlan tökéletes alkotás közül kellett néhányat kiemelnem a cikkhez. Tulajdonképpen lehetetlen választani, nem is lehet! Látogassatok el Dino Instagram oldalára, és keressetek rá a neten! Higgyétek el, megéri! Tanulni is csak a legjobbtól érdemes!

Dumitru Dino Muradian Instagram elérhetősége: https://www.instagram.com/pyrographylikesdino/

Pirográfia nyírfalemezen
Tűzgrafika nyírfalemezen

Képek forrása: https://www.instagram.com/pyrographylikesdino/

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

A pirográfia Magyarországon

A pirográfia Magyarországon

Fába égetett történelem

A pirográfia története az őskortól napjainkig – 2. rész  

Az előző részben a pirográfia és a pirográf eszközök fejlődését ismerhettétek meg. Ebben a részben a magyarországi pirográfia, pirogravírozás elterjedéséről olvashattok. (Az előző rész ITT érhető el.)

A pirográfia Magyarországon az 1800-as években 

Hazánkban az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején volt nagy divatja a faégetésnek, elsősorban a magyar dualista társadalom műpártoló előkelőségeinek körében.

A Pallas Nagy Lexikonát fellapozva (1893-1897) az alábbi meghatározást találhatjuk a témakörben (idézet):

Izzó tű: A fának simára gyalult fölszinén a diszítményt vagy vésővel való faragás vagy izzó fémtűvel való égetés utján állíthatjuk elő. Az előbbi eljárás a szokottabb, az utóbbi kevésbé az, bár nem uj, mert már a középkorban is gyakorolták. Általánosabb elterjedését különösen az a körülmény akadályozta, hogy egyfelől a gyorsan kihülő szerszámot gyakran kellett fölcserélni, másfelől pedig, hogy szabatos rajzu diszítményt fölötte nehéz az I.-vel előállítani. Ujabb időben a fogyatékos fémtű helyett platinatűt használnak és azt megfelelő készülékkel állandó és egyenletes izzásban tartják. Az égetés technikájának e javítása óta a fa fölszinének ilyetén diszitése általánosabb elterjedést nyert, iparművészeti iskolákban rendes oktatás tárgya s szélesebb körökben gyakorolják. Hazánkban báró Weissenbach János az eddigitől eltérő alapon oly tökélyre emelte az I.-vel való égetést, hogy meglepő szabatosságu, a korábbi fogyatkozásoktól ment diszítményeket állít elő.”

Iparművészeti szakfolyóiratokban is kedvelt téma volt

Régi szakmai folyóiratok archivált példányaiban is fellelhetünk megjelent cikkeket. A Magyar Iparművészet szakfolyóiratban már 1898-ban elismerően írtak a faégetéssel díszített alkotásokról. (Az archivált szakfolyóiratok forrása: EPA.)

Iparművészeti kiadvány
ÚJságcikk
Archív
Faégető

A képen egy 1898-ban készült faégető berendezés látható, mely Kreutle Ferenc boltjában volt kapható. /A faégetőről készült kép forrása: Darabanth Aukciósház, felhasználva a kép tulajdonosának engedélyével./

Az 1900-as évek elején iparművészeti szakiskolában is lehetett faégetést tanulni.

Faégetés reklám

Az 1901-es Budapesti Építési Szemle tudósításából kiderül, hogy Izabella főhercegné tetszését is elnyerték Treitz Péterné iparművészeti szakiskolája által bemutatott faégetéses darabok, melyek közül meg is vásárolt egyet-kettőt.  Drucker Denise iparművésznő válogatott alkotásai közt pedig faégetéssel díszített dobozt is bemutattak a Nemzeti Szalon által megrendezett csoportkiállításon 1926-ban.

A tűzzel díszítés a magyar népművészetben is megtalálható, bár tény, hogy a fafaragással, a karcolással és a spanyolozással nem sikerült felvennie a versenyt.  Malonyay Dezső (író, művészettörténész) szerkesztésében jelent meg az 1900-as évek elején „A magyar nép művészete” című néprajzi, művészettörténeti mű. Ennek III. kötetében, a balatonvidéki pásztorművészet bemutatásában szerepel utalás a díszes faégetésre: A pásztor a bodza-fából készülő furulyáján a lyukakat égő vassal sütötte ki – máskülönben a fa szétrepedt volna -, és a forró vassal egyúttal díszítéseket is készített a furulyába.

A következő évtizedekben a pirográfia mintha feledésbe merült volna hazánkban, ami az akkori történelmi eseményeket felidézve nem is csoda. Az ’50-es, ’60-as években jellemzően hobbi alkotóknál és helyi szakkörökön találkozhattunk a faégetőkkel. 1970-től egyre többen kezdték újra felfedezni a faégetést hazánkban, sokan saját „gyártású” elektromos pirográf készülékekkel, de igazi reneszánszát napjainkban éli.

A ’70-es években akár a képen látható fém- és faégető készülékhez is hozzá lehetett jutni.

Faégető berendezés

A mai modern pirográf tollakkal már valódi, akár hiperrealisztikus grafikák is megalkothatók, hiszen a rendelkezésre álló végtelen formájú, tökéletesre finomított égetőhegyek (és a hőfokszabályzós eszközök – ezt csak zárójelesen említem meg, mert hobbipákával is kimagasló szintű pirográfia készíthető) megjelenése lehetőséget adott a különböző tónusok kialakítására is.

 A fenti történelmi vonatkozások több szempontból is érdekesek, és nagy jelentőséggel bírnak. Joggal jelenthetjük ki, hogy a pirográfia mindig is jelen volt a különböző kultúrák művészetében, de a modernkor teremtette meg a feltételeket ahhoz, hogy túllépjen a faművészeti díszítés határain.   

Napjainkban egyre szélesebb körben nyer újra méltó elismerést a faégetés művészete. Hazánkban és világszerte is rohamosan növekszik a műfaj szerelmeseinek száma. Bízom abban, hogy a tűzzel írás, a tűzzel rajzolás elfoglalhatja egyszer jól megérdemelt helyét az ipar- és képzőművészeti körökben is, hiszen a gyönyörű díszítő motívumokon túl, művészi szintű tűzgrafikai képábrázolásokkal találkozhatunk Magyarországon is.

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!

A pirográfia története – 1. rész

A pirográfia története – 1. rész

Fába égetett történelem

A pirográfia története az őskortól napjainkig – 1. rész  

A mai felgyorsult, számítógép vezérelt világunkban talán törvényszerű, hogy egyre többen térnek vissza gyökereikhez, a természethez, a természetes anyagokhoz. Folyamatosan növekszik az igény a kézzel készített berendezési tárgyakra, díszekre, bútorokra. Újra egyre népszerűbb a kézi famegmunkálás minden formája. És bizony reneszánszát éli egy méltatlanul háttérbe szorult faművészeti technika, a pirográfia is.

Faégetés anyagok

A „pirográfia” szó szószerinti jelentése tűzzel írás, melyet hazánkban sokan faégetésként ismernek. Valójában azonban a tűzgrafika nem csupán a fa szabadkézi díszítésére korlátozódik, hiszen sokféle természetes anyagot – mint bőr, vászon, papír, csont, kókuszdióhéj vagy akár a kiszárított lopótök is – dekorálhatunk felhevített fémhegyek segítségével, manapság főként pirográf – pákához hasonló – eszközzel.

Ha valaki korábban érdeklődött a pirográfia iránt, és aktív internet használó, akkor biztos, hogy legalább a wikipedia-n belefutott már egy-két érdekes (fél)információba. Én szeretnék ennél egy kicsit mélyebb ismeretekkel szolgálni, és a következőkben egy rövid történelmi utazásra hívom az olvasót, ugyanis a pirográfia egyáltalán nem újkeletű. (A technikáról bővebben ITT találsz információt.)

Hogyan kezdődött…

Tulajdonképpen a tűz és a vas megismerésével barlanglakó őseink díszítésre is használhatták (volna) a tűzben melegített vasat. Valójában főként az ókortól kezdve maradtak fenn olyan régészeti leletek, melyek tanúsítják, hogy a használati tárgyakat égetéssel is díszítették.

Találhatunk említést arról is, hogy a kínai Han-dinasztia (Kr.e. 202 – Kr. u. 220) korában igen elterjedt volt a „forró tűvel hímzés”, de az egyiptomiak, perui civilizációk, afrikai törzsek és a rómaiak is előszeretettel adtak egyedi külsőt ezzel a módszerrel a fából készült tárgyaiknak.

Faégetés - pohár, Peru

Égetéssel díszített pohár

Peru, Nazca kultúra (Kr.u. 0-700)

forrás: carverscompanion.com

A középkori művészek, mesterek már fatüzelésű kályhákat használtak. Ezekben egyszerre több vasrudat, piszkavasat is hevítettek. Amíg az éppen kihűlt rudat melegítették a tűzben, az addigra már a kályhában átforrósodott másik vassal tudták folytatni munkájukat. A vasrudakon kívül más éles fémtárgyakat, tűket és késeket is alkalmaztak. A forró fémet a kovácsműhelyekben is használták díszítőeszközként, hiszen itt a műhely jellegéből adódóan eleve rendelkezésre állt mind a megfelelő fémeszköz, mind pedig az annak felforrósítására szolgáló alkalmatosság.

Ahogy a technika fejlődött…

A technika fejlődésével a faégetéshez használt eszközök is korszerűsödtek. A kályhákat már kisebb, hordozható, asztali berendezések váltották fel. 1889-ben François Manuel-Perier bemutatott egy pirográf-gépet a párizsi Nemzetközi Kiállításon, melynek ötlete egy orvosi célokra használt berendezésből eredt.

A szerszám szigetelt fogantyúval rendelkezett, és éles, platinából készült hegyben végződött. A készlethez a pirográf „ceruzán” kívül különféle méretű, éles platina hegyek, egy borszeszégő, egy üveg folyékony benzol és két gumicső tartozott – az egyik egy fújtatóhoz, a másik az üreges, platina hegyű ceruzához volt csatlakoztatva.

Korabeli pirográf eszköz

Korabeli égető készlet /forrás: cherrygallery.com/

A művész először felmelegítette a ceruza platina hegyét a borszeszégő lángjában, majd eloltotta azt. Miközben egyik kezével a fába égette a rajzot, a másik kezével folyamatosan a fújtatót pumpálta, mellyel benzolgőzt továbbított a csövön keresztül a készülék hegyéig.

A platina a benzolgőz segítségével melegedett fel (egész pontosan egy hőtermelő kémiai reakció történt, melynek hőjét a platina abszorbeálta). Jelen korunkból visszatekintve egy kicsit macerás lehetett folyamatosan pumpálni a fújtatót, és a benzol miatt nem mondanám túl egészségesnek sem a használatát, de a korábbi eljárásokhoz viszonyítva korszakalkotó találmány volt. Lényegesen gyorsabbá és könnyedebbé tette az alkotást.

Nem sokkal később, az 1920-as évek környékén pedig megjelentek az első, elektromos árammal működő pirográfok is. Ezek az eszközök már huzalokban végződtek, melyeket áram segítségével forrósítottak fel.

folyt.köv.

Egy másik cikkben a magyarországi pirográfia története kerül bemutatásra!

Várlak szeretettel a Pirográfia Mindenkinek facebook oldalán!

TOVÁBBI BEJEGYZÉSEKHEZ KATTINTS IDE!