DUMITRU DINO MURADIAN

A művészi pirográfia ikonikus alakja

Annak idején, amikor a tűzgrafikával ismerkedtem, rengeteg interneten fellelhető fotót, videót, írást tanulmányoztam. A böngészés során egyszer csak, bumm, olyan fába égetett képet dobott fel nekem a kereső oldal „pyrography” címszó alatt, amilyenhez foghatót még sosem láttam.

Teljesen le voltam nyűgözve. Úgy nézett ki, mint egy hiperrealista festmény. Az egész kép gyönyörű, mély és intenzív tónusokból volt felépítve, és elképesztően részletgazdag volt.

Mindezt olyan finom kidolgozással megalkotva, amin minden alkalommal elámulok. A képek alkotója nem más volt, mint Dumitru Dino Muradian, aki a faégetést szépművészeti szintre emelte.

A Pirográfia Mindenkinek oldal ötletének megszületésekor már eldöntött tény volt számomra, hogy megismertessem őt a magyar olvasókkal. Nemrégiben sikerült egy mindkettőnk számára megfelelő időpontot találni, és az internet segítségével létrejött beszélgetés során bepillantást nyerhettem a művész úr nem mindennapi életébe és munkásságába. Bár a „művész” kifejezést nem kedveli, elmondása szerint a rengeteg gyakorlásnak köszönheti tudását.

Pilótafülkéből a földi paradicsomba: pilótából pirográfus 

Dumitru Dino Muradian Romániában született 1953-ban. Édesanyja román, édesapja magyar származású. Tőle és szamosújvári nagyszüleitől tanulta meg a magyar nyelvet, melyet mai napig meglepően jól beszél.

Kereskedelmi repülőgép pilótaként dolgozott szülőhazájában egészen 1983-ig. Jelenleg a varázslatos Hawaiin él, és alkot, ahol az ottani összetartó magyar közösséggel ápol nagyon szoros kapcsolatot. Időnként meglátogatja Esztergomban élő rokonait is. 

Hogyan jutott Romániából Hawaiira? Miért fontosak számára a magyarok? Miként alkotja összetéveszthetetlenül egyedülálló pirográfiáit? Mindez a következő interjúból kiderül, ahogy az is, hogy vélekedik a magyar pirográf művészekről.

Mindig eláll a lélegzetem a Hawaiin készített fotóit látva. Irigylésre méltó hely, sokan csak álmodoznak arról, hogy ezen a paradicsomi helyen éljenek. Hogyan jutott ilyen messzire szülőföldjétől?

   Kereskedelmi pilótaként dolgoztam Romániában. Bár 1983-ra már utasszállító repülőgépek vezetésére is megszereztem a képesítést, augusztusban elhagytam az országot – Magyarországon átrepülve jutottam el Bécs mellé.  Egy ideig egy osztrák menekülttáborban tartózkodtam más politikai menekültekkel együtt, de még időben – mielőtt a román hatóságok megtaláltak volna -, 1984-ben politikai menedékjoggal az Egyesült Államokba emigráltam. Itt műszaki rajzolóként dolgoztam egy mérnöki irodában. Romániában távollétemben 25 év börtönre ítéltek. Az 1989-es romániai forradalom után évekkel később térhettem csak vissza turistaként.

1990-ben költöztem Hawaiira, Kauai-szigetre (szerk.: Vulkáni eredetű sziget, Hawaii-szigetek nyolc nagy szigetének egyike, „Hawaii kertje”.), de a hurrikán pusztítása után 1993-ban visszaköltöztem Seattle-be, majd 1998-ban Kaliforniába. 2010-2018 között Kanadában, Torontóban éltem, végül 2018-ban költöztem Honoluluba.

Nem mindennapi történet, ahogy az sem, hogy miként vált nemzetközileg elismert pirográfus művésszé. Mikor jött rá, hogy páratlan tehetsége van a pirográfiához, és mióta foglalkozik vele?

A pirográfia mindig is a hobbim volt, még a nagyszüleimtől tanultam a 60-as években. Úgyhogy már több mint 60 éve készítek pirográfiákat. Kauai szigetére költözésemig hobbiként űztem, de egy művészeti galérián keresztül elkezdtem értékesíteni alkotásaimat.

Meg kell említenem, hogy 1986 környékére már nem igazán voltam megelégedve az eszközeimmel, így saját pirográfokat készítettem magamnak. Ezzel nemcsak az eszközeimet cseréltem le, hanem az égetési technikám is megváltozott.

Abban a pillanatban minden más lett, és olyan visszajelzéseket kezdtem el kapni az emberektől, különösen a művészeti galériáktól, hogy „Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen”. Kevés ember ismeri a pirográfiát komoly művészeti alkotásként. Inkább csak, mint kézművesség, népművészeti forma ismerős számukra.

A pirográfia alapvetően egy autodidakta művészeti forma, a technika gyakorlása során tanuljuk meg azt. Nem áll rendelkezésünkre túl nagy irodalom róla. Ami van, az is inkább gyerekeknek vagy nagyon kezdőknek szól. És a piacon kapható pirográfokról is elmondható, hogy nagy részük csak hobbi célra, egyszerű minták fába égetésére alkalmas.

Pirográfiái a választott alapanyagtól függetlenül egytől-egyig lenyűgözőek. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy világhírű zenészek számára készítenek egyedi pirográfiát. Csak, hogy néhány nevet említsek: James Hetfield – Metallica; Victoria Vox – ukulelére szakosodott énekesnő, dalszerző, B.B. King – bluesgitáros. Mire alkot a legszívesebben?

A kedvenc fám a juhar, minél világosabb annál jobb, de a többi fa is kiváló /mangófa, simafenyő (szerk.: USA-ban, Kanadában őshonos fenyőfajta), hársfa, koa fa, stb./. Bármilyen világos színű fa megfelelő.

Emellett számtalan hangszerre égettem már képeket. 1993 körül Seattle-ben kezdtem gitárokra pirográfiákat készíteni. Az USA-ban minden nagy gitár gyártó cégnek van egy úgy nevezett „Custom Shop”-ja ahol egyedi darabokat kínálnak. Elkezdtem velük dolgozni, többek között a Fender, Gibson, ESP, Tacoma, Vigier, Jackson-Charvel cégekkel.

Mivel kezeli az elkészült műveit?

A hangszereknél adott a lakkozás, de az egyéb képeimet nem szoktam lakkozni. A tapasztalatom az, hogy egy egyszerű babaolajjal való átkenés sokkal tartósabbá teszi az alkotást, mint bármi más. Nyilván, időnként érdemes újrakenni a képet. Az olaj megfelelő védelmet és selymes fényt ad a felületnek. (szerk.: A lent látható béka pirográfia nincs lakkozva. A páka hegyének simításától lett ilyen gyönyörű fénye.)

Mit tanácsol azoknak, akik művészi szintre szeretnék fejleszteni technikájukat?

Ne úgy gondoljanak a pirográfiára, mint egy dekorációs technikára. Törekedjenek arra, hogy komoly témákat, pl. portrékat válasszanak az egyszerű minták helyett. Gyakoroljanak nagyon-nagyon sokat, én például napi szinten égetek. Gyakorolják a tónusozást, próbáljanak minél kontrasztosabb képeket alkotni. Minél finomabb kivitelezésű az adott tónus, annál jobb. Tehát a sötét árnyalatoknál is az a cél, hogy ne mélyen, ne erős nyomot hagyva színezzük el a fát.

A pirográfiákat ugyanúgy készítem, mint bárki más. A felrajzolt képet dolgozom ki a pirográffal. Részletről részletre haladok, és a készítés során folyamatosan összehasonlítom a készülő alkotást a referencia képpel.

Mónika, szeretném elmondani, hogy le vagyok nyűgözve, hogy milyen jó magyar pirográfusok vannak! Komolyan! A legjobbak közé tartoznak. Tóth Tamás, Schelb Zsolt, Hazafi Anikó és a többiek, szuper pirográfusok. Tóth Tamást például felhívtam telefonon, amikor megláttam az általa készített pirográfiát, és felvettem a kapcsolatot más magyar alkotókkal is.

Nagyon köszönöm, sokat jelentenek a szavai! Köszönöm, hogy időt szánt erre a beszélgetésre, megtiszteltetést volt.

Én köszönöm, kedves Mónika!

*****

Utószó

A videóbeszélgetés nagyon kötetlen és jó hangulatú volt, annak ellenére, hogy bevallom, zavarban voltam az elején. Dino egy rendkívül kedves, szerény művész, aki bár nem ismeri be magáról, de korunk legkiemelkedőbb pirográfusa. Számomra egy különlegesen fontos momentum lesz az életemben, hogy megismerhettem egy ilyen kivételes életúttal és tehetséggel bíró pirográfust.

A képanyag összeválogatása majdnem egy napig tartott. Megszámlálhatatlan tökéletes alkotás közül kellett néhányat kiemelnem a cikkhez. Tulajdonképpen lehetetlen választani, nem is lehet! Látogassatok el Dino Instagram oldalára, és keressetek rá a neten! Higgyétek el, megéri! Tanulni is csak a legjobbtól érdemes!

Dumitru Dino Muradian Instagram elérhetősége: https://www.instagram.com/pyrographylikesdino/

Képek forrása: https://www.instagram.com/pyrographylikesdino/