Illés Gabi – pirográfus művész
Illés Gabi – pirográfus művész
Most egy olyan alkotóművészt szeretnék nektek bemutatni, aki óriási hatással volt és van rám a mai napig is. A kezdeti időkben nagyon sokat lendített a pirográfiához való hozzáállásomon és a fejlődésemen is kedves, de őszinte iránymutatása. Mindezeken felül pedig egy olyan művész, aki szintén szívvel-lélekkel, teljes odaadással és száz százalékot nyújtva alkot. Tökéletes, precíz művészi munkái láttán nem is hinnétek el, hogy ő bizony egy sima, fix hőfokú pákával alkot.
Illés Gabival beszélgettem legutóbb. Fogadjátok szeretettel:
Hogyan kezdődött a pirográfiával való kapcsolatod?
2011 karácsonyára kaptam a páromtól egy CFH pirográfot. Annyit tudtam az eszközről, hogy fára lehet vele égetni.
Kézügyességem mindig is volt, sokat rajzoltam korábban. Kipróbáltam, és rögtön beleszerettem. Nehéznek tűnt, de láttam benne fantáziát. Magáról a pirográfiáról semmit sem tudtam, nem is volt akkoriban fóruma sem, ahol utána lehetett volna nézni. Az volt a kihívás, hogy én egyedül hogyan tudok boldogulni vele.
Kezdetben csak lucfenyőre rajzolgattam (az volt kéznél). Idővel kialakult a technikám, és többfajta alapanyagot és felületet is teszteltem – értem ezalatt a síktól a hengeresig: például dobverő vagy baseballütő.
Azóta már fellelhetők különböző csoportok és „hogyan égess” videók, amiket meg is szoktam nézni, de szerintem mindenki úgy csinálja, ahogy az neki bevált, ezért megyek továbbra is a saját tapasztalataim után.
Magyarországon ezt a technikát csak autodidakta módon lehet elsajátítani. Te hogyan fejlesztetted ilyen tökéletesre a tudásodat? Volt valamilyen segítséged?
Autodidakta módon. 🙂 A tökéletestől még messze állok, de nem is erre törekszem.
Az „én időmben” és ráadásul külföldön semmi segítség nem állt a rendelkezésemre. Nekem is egyedül kellett megismerkednem az alapanyagokkal és a géppel. Rengeteg gyakorlással és kísérletezéssel sikerül idáig eljutnom. Nem szabad alábecsülni a kezdeti lépéseket sem! Kimondhatatlanul sok egyenes vonalat és szőrszálat húztam az elmúlt 12 évben.
Fokozatosan sikerült kialakítanom az egyedi kéztechnikámat, így lépésről lépésre egyre merészebb képeket vállaltam be, és azt hiszem, hogy ez a fajta alázat és kitartás vitt el oda, ahol jelenleg tartok.
Mindig van hová fejlődni, mindig lesznek még kreatívabb ötleteim, ezért teszem feljebb és feljebb a lécet, mert saját magamnak akarok meglepetést okozni. Ez motivál, ez korbácsolja a pirográfia-szerelmemet. Nem mérem magam másokhoz. Mindenki máshogy alkot. Nem vagyunk egyformák.
Köztudott, hogy te maradtál a CFH pirográfnál. Próbáltál már másik pirográf eszközt? Mik voltak a tapasztalataid?
Igen, imádom ezt a fix 550 fokos kis eszközt! Ezen kezdtem, ezt tapasztaltam ki, erre áll rá a kezem. Hegyet sem szoktam váltani, a gyári sablonfejet használom minden munkámhoz.
Voltak próbálkozásaim más hegytípusokkal is, de ez az egy annyira kompakt, hogy feleslegesnek tartottam a cserélgetést. Mindent meg lehet vele valósítani.
Nagy meglepetés a gázlángos égetés volt! Nem tudom, Pete Móni hogy tud vele olyan ügyesen bánni; nekem ez nem a világom. Nagyon nehéz kezelni. Keretek vagy hátterek perzselésére tökéletes, de aprólékos munkára nem merem használni.
Egyszer kipróbáltam a Brenn Peter Juniort is. Azt azért tettem el öreg koromra, mert máshogy kell vele bánni, mint az enyémmel. A munka mellett nem jut sok időm az égetésre, ezért nem ültem még neki kikísérletezni. Egyelőre elengedtem. Maradok a sajátomnál. Szeretem a jól bevált dolgokat. Ezt nem kell se állítgatni, se szerelgetni; felveszem, égetek vele, lerakom. Egyszerű és olcsó.
Németországban éltél több évig. Hogy látod, másként viszonyulnak ott a kézzel készült alkotásokhoz?
Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Nyilván Németországban magasabb az életszínvonal, és több jut a kultúrára. Szeretik a kézműves kiállításokat, a festményeket, a szobrokat, a dísztárgyakat, de nem forogtam olyan körökben sem kint, sem itthon, hogy ezt össze tudjam hasonlítani. Személyes tapasztalatom szerint kint sem igazán ismerik ezt a művészeti ágat.
A pirográfiát jelenleg hobbiként űzöd. Tervezed-e esetleg, hogy egyszer teljes munkaidős elfoglaltságoddá válik?
Minden vágyam ez lenne, de a realitások talaján maradva: erre nem sok esélyt látok. Ha lesz kereslet az egyedi mintákkal kiégetett bútorokra, képekre, tárgyakra, minden további nélkül váltanék. Úgy érzékelem, hogy az emberek nagyon kis százaléka tud egyáltalán a létezésünkről.
Milyen tematikájú képek állnak hozzád a legközelebb?
Egyértelműen a szőrös állatos témák (kutya, cica, nagymacska, farkas), valamint a fantasy, a rock, a dark, az élővilág, a természet, az elgondolkodtató, a nagy kontrasztos és ezek kombinációi. Feliratokat is nagyon szívesen égetek. Igazából mindent örömmel elkészítek, kivéve a portrékat.
Mindannyiunknak van legalább egy olyan alkotása, amelyikre a mai napig nagyon büszke, vagy amelyhez különleges történet fűződik. Számodra melyik pirográfiád az?
Folyamatában nézve minden munkámra büszke vagyok. Az egyik tapasztalata nélkül nem jött volna a másik. Mindnek saját története van, mind kedves a számomra, legyen az asztal, falikép, miniatűr, cégtábla, ceruza vagy mobiltartó.
Ez is olyan, hogy nem tudom összehasonlítani az egyiket a másikkal. Mind különböző a maga módján. Jó embereknek készültek, jó helyre kerültek. Ízlés kérdése kinek melyik tetszik. Nekem mind, mert akkor, abban a pillanatban nagyon szerettem benne elmerülni, és akkor, abban a pillanatban örömet okozott és örömet akartam vele szerezni.
Ha mégis ki kellene emelni egyet, akkor az 5 darabból álló képre esne most a választásom. Nem láttam még ilyen pirográfiát senkitől ezelőtt. Érdekelt, hogy meg tudom-e oldani a kivitelezését, ezért vágtam bele. Egész jól sikerült, büszke vagyok rá.
Mi a véleményed? Van a pirográfiának létjogosultsága a képzőművészetben?
Abszolút. Akivel megismertettem eddig, imádja. Aki a kezébe vett már ilyen alkotást, az tapintással érzi, látja a beleölt időt, tehetséget, szeretetet és munkát.
A pirográfia szép. A pirográfiához kell ez a szenvedély! Úgy vélem, és talán minden alkotótársam nevében mondhatom: megérdemelnénk. Iszonyatosan sok meló van vele. Méretre vágni a fát, lecsiszolni, megtervezni, személyre szabni, órákon át égetni a forró pákával, felületkezelni, szárítani, csiszolni, újra lekezelni, szárítani, csiszolni, keretezni/kicsinosítani… napokig/hetekig/hónapokig készül, és ez csak egy! Abszolút!
Szerinted kiszoríthatja a lézergravírozás a kézzel készült tűzgrafikákat?
Üzleti oldalról nézve igen (már meg is tette, szerintem). Esztétikailag nem. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt.
A lézer nem tud karcolni, maszatolni, finom szálazni, nem részletgazdag, nem tud ilyen típusú mélységeket és kontrasztokat előállítani, mint az emberi kéz a pákával.
Milyen tanácsod van azok számára, akik még csak az első lépéseket teszik meg a faégetéssel való ismerkedés útján?
Legelőször is az, hogy higgyenek magukban, de azért legyen egészséges önkritikájuk!
Javaslom, hogy a vonalvezetést gyakorolják többféle fafajtán is, elképesztő különbségek vannak például egy kőris és egy nyárfa között!
A másik: nyugodtan kísérletezzenek a pákával! A CFH kevésbé kedvelt pirográf a fix hőfoka miatt, nekem is évekbe telt, mire kitapasztaltam, hogyan tudom a megfelelően irányítani. Rajzoltam kört, egyenes szegélyt, vékony és vastag vonalakat, nagy fekete felületeket, halvány árnyalatokat…
Olyan motívumot és témát válasszanak, amit kedvelnek! Idővel ki fog alakulni a stílusuk.
Ami nekem fontos a munkám során, az a stabil kéztámasz. Sokszor alakul úgy, hogy magasabb a megmunkálandó felület, mint az asztal síkja. Biztos kéz kell hozzá és rengeteg türelem.
Hol találhatnak meg az érdeklődők?
A Facebookon lehet megtekinteni a képeimet: Gabi Pyrography
Köszönöm szépen a lehetőséget a bemutatkozásra!