Pete Móni, a tűzfestészet hazai képviselője

Mónit azóta „ismerem”, hogy friss pákatulajdonosként tanácsot kértem az egyik közösségi oldalon egy csoportban. Nemcsak pirográf alkotásaival, de segítőkészségével, odaadó támogatásával is kitűnt a csoport tagjai közül.

Úgy hozta az élet, hogy az elmúlt években több fontos művészi – főként a pirográfiát érintő – kezdeményezés aktív résztvevőjeként volt jelen, így nekem is alkalmam nyílt együtt dolgozni vele.

Azon túl, hogy egy nagyon kedves, nyitott és segítőkész személyt ismertem meg benne, lenyűgöz, ahogy a tűzzel bánik. Igen, Móni a pirográf páka mellett nyílt lánggal is alkot. Tulajdonképpen a pirográf eszközt tekinthetjük úgy, mint egy ceruzát, amivel tűzgrafikákat készítünk. A lánggal pedig valódi, tűzzel festett művek születnek.

Ebben a riportban őt és különleges művészetét szeretném kicsit közelebbről bemutatni nektek.

A már szinte kötelező kérdés feltevésével kezdeném a beszélgetést: Hogyan találtatok egymásra a pirográfiával?

Nyolc évvel ezelőtt kreatív videókat nézegetve futottam bele  Minisa Robinson, amerikai pirográfus videóiba. Azonnal magával ragadott a látvány. Tudtam, hogy mindenképp ki szeretném próbálni ezt a technikát, és miután itthon semmit sem találtam a pirográfiával kapcsolatban, elkezdtem a külföldi videókat keresni.

Miután úgy éreztem talán sikerült megértenem mindazt, amit láttam, megrendeltem az első kis kék besütőpákámat. Emlékszem, mennyire izgatott voltam mikor megérkezett, azt sem tudtam hogyan is álljak neki. A videókat bújva apránként kezdtem el égetni, autodidakta módban, lépésről-lépésre, hegyről-hegyre próbálgatva, ismerkedve a technikával, a falapok tulajdonságaival. Az elején még döcögősen, rengeteg csalódással  égettem, de ez ezzel jár. Minden hibámból tanulva gyakoroltam tovább.

Megtanultam hamar, hogy ez a szerelem kitartást, türelmet és sok-sok gyakorlást igényel. Először csak egyszerű mintákat égettem, azokon tanultam meg, hogy melyik fejjel hogyan lehet égetni, árnyalni. Közben kitapasztaltam milyen fára lehet szebben dolgozni. Melyik fa milyen árnyalatokban ég.  Négy év kellett hozzá, hogy úgy érezzem, portrét szeretnék csinálni.

Ekkor kaptam férjemtől az első hőfokszabályzós gépemet. Teljesen más volt vele égetni, mint a sima pákáimmal. Az addig magamba szívott tudományom a pákával való égetésről tehettem a  polcra, és kezdhettem elölről a hurokkal való égetéssel. Idővel az egyszerű mintákat felváltották a bonyolultabb képek, portrék, melyek készítése alatt mindig tanultam valami újat. Ma már szinte csak lánggal festek, de most is folyamatosan tanulok.

Az utóbbi időben főként nyílt lánggal alkotsz, szó szerinti tűzfestményeket készítesz. Honnan jött az ötlet?

A faégetés, a tűzgrafikák készítésének elsajátításához ma már nagyon sok segítséget találunk az interneten, videók, leírások formájában. A nyílt lánggal való grafikák készítésről ez már nem mondható el. Hogyan tanultad meg a tűzfestés mikéntjét?

Eleinte egyszerűbb árnyalásoknál próbáltam használni, kísérleteztem a láng erősséggel illetve a fától levő távolsággal. Ezenkívül a fa fajtája sem volt mindegy, mert a nyílt lánggal égetve teljesen más árnyalatokban ég a felület, mint egy pirográf esetében. Voltak is érdekes, néha bizarr munkák, melyeken jót nevettem, vagy épp sírtam. Miután itthon semmilyen segítséget nem találtam a lángfestést illetően, a saját hibáimból tanultam. Szabad időmben Salva képeit, videóit nézegetve próbáltam rájönni, hogy vajon hogy csinálja. Bevallom őszintén nem volt egyszerű, még most is van mit tanulnom, van hova fejlődnöm. De nem adom fel, ez nem az a szerelem, amit fel lehet adni.

Mi alapján választod ki a képeid témáját?

Változó. Attól is függ, milyen a hangulatom. Van-e a képen olyan, ami megfog. Teljesen mindegy, hogy szobor, portré, állat, esetleg egy virág, ha fantáziát látok benne, akkor felégetem. Amik a gyengéim, azok az árnyjátékok, a sötét hátterek. Gázzal igazi kihívás őket égetni, főleg mivel nem könnyű az egyenletes átmeneteket elérni. Nem is mindig sikerül, de ez nem baj. Ha ránézek egy képre, az agyam átkonvertálja, hogy milyen is lenne égetve… Tudom ez vicces így, de tényleg. Mint ahogyan Totyó fekete-fehérben lát…, na én meg szépiában látok.

Rejt a nyílt láng használata olyan veszélyeket, melyekre mindenféleképpen kiemelt figyelmet kell fordítani?

Ha valaki belekóstolna a tűzfestmények készítésébe, mit tanácsolsz neki akár alapanyag, akár eszköz tekintetében?

Először is, legyen önmagával szemben türelmes. A felületet, melyre égetni szeretne, ebben az esetben tényleg tükörsimára kell csiszolni. Vagy még annál is simábbra. Legalább 6mm vastag lapra szabad égetni vele, de jobb, ha 8mm, vagy vastagabb. Sajnos a 6mm-nél vékonyabb lapok nem alkalmasak tűzfestéshez. Eldeformálódnak a hőtől. Mindenképp minőségi forrasztót érdemes venni. Az elmúlt években rengeteg olcsó kategóriás eszközt dobtak piacra, legtöbb esetben bejött az „olcsó húsnak híg a leve” mondás. Nem érdemes rajta spórolni. Egy drágább kategóriás forrasztó hosszútávon jobban megéri, mint pár havonta egy olcsó. De ez nem csak a gázforrasztókra igaz, a pirográfokra is. Fontos a fa minősége is amire dolgozni szeretne, minden esetben osztályozott lapra szabad égetni, legalább B/BB, BB/CP minőségre. Az utóbbi időben rengetegen akarnak gyors hasznot szerezni ipari hulladékfák árusításával, melyet méretre vágva kínálnak. Legfőképp kezdő pirográfusoknak. Csak ezeknek sem a ragasztása, sem a minősége nem alkalmas arra, hogy égetve legyen. Ha lehetőség van rá, inkább lapszabászatban vagy falapok értékesítésével is foglalkozó üzletekben, eladóknál vásároljanak alapanyagot.

Szomód „Arany kezű” díjas alkotója vagy és alkotásaid kiállításon is szerepeltek már. Hogyan tud ma egy művész kitörni az ismeretlenségből?

Nehezen. Főleg a mai gépies világban. Ha a művészi pirográfiát nézem, akkor úgy gondolom, nehezebb amatőr művészként egy olyan technikával, amit itthon nem nagyon ismernek. Amikor kiállítóhelyet kerestem, volt, ahol azt se tudták miről beszélek, és lehetőség helyett tudatlan elutasítást kaptam. Bevallom, nagyon rosszul esett. Mert attól, hogy nincs végzettségem meg „papírom” arról, amit csinálok, még lehet értékes a közönségnek.

De szerencsésnek mondhatom magam, hisz több helyen volt már lehetőségem megmutatni a munkáimat. Több internetes felületen, kiállításokon itt Szomódon, illetve 2019-ben Tatán az első önálló kiállításomon. Tavaly pedig még nyomtatott formában is, a Magyar Asztalos szaklapban, amiért nagyon hálás vagyok. A nem művészi pirográfiát tekintve talán kicsit jobb a helyzet, mivel dekorációs jellegével bátran megállja a helyét bármelyik vásárban. Az elmúlt években nagyon sok pirográfus választotta ezt az utat, innen is kívánok nekik sok megrendelőt és kitartást az akadályok leküzdéséhez. Magam részéről maradok művészlélek, aki a saját örömére alkot.

Az elmúlt időszakban azonban keveset hallhattunk rólad. Szándékos vagy kényszerű a háttérbe vonulás?

Ez is, az is.
Munka és család mellett az utóbbi időben kevesebb időm van égetni. A másik oka lelki. Tavaly év végén elvesztettem szeretett Apukámat, aki nagyon sokat jelentett nekem. A halála után hónapokig nem tudtam leülni égetni. Hálával tartozom a családomnak, legfőképp a férjemnek, aki a legnagyobb támaszom, a barátaimnak és nem utolsó sorban az imádnivaló munkatársaimnak meg a világ legjobb főnökének, hogy segítettek, és segítenek ezen a nehéz időszakon túl lenni. Tudom, hogy Apukám is azt szeretné, ha folytatnám. Velem van idebent legbelül, és támogat lelkileg, ahogyan azt életében tette.

Milyen jövőbeni terveid vannak a művészetedre vonatkozóan?

Elsősorban fejlődni tovább. Ha idén már nem is, de jövőre szeretnék egy újabb kiállítást. Jelenleg kísérletezem, szeretném ötvözni a tűzfestést más technikákkal, anyagok használatával (pl csipke), de ez még egyelőre titok.

Ezenkívül két régi vágyam van, az egyik egy közös nagy kiállítás azokkal a pirográf művész társakkal, akiket szeretek, és tisztelek. A másik pedig egy pirográf alkotótábor lelkes pirográfusoknak, amely már létrejött volna, ha nem szól közbe a járványhelyzet. Aztán ha egyszer valami csoda folytán lehetőségem adódna, nyitnék egy galériát. Mely technikától függetlenül, amatőr művészeknek biztosítana  lehetőséget a bemutatkozásra.

Búcsúzóul szeretnélek megkérni, hogy oszd meg velünk, számodra mit jelent a pirográfia.

Számomra szerelem.

Az a pár óra, amit égetéssel tölthetek, megnyugvást ad a lelkemnek. Olyankor kikapcsolok. Csak én vagyok meg a kis forrasztóm és a fa, aminek imádom az illatát. Szeretem, ahogy pár grafit vonal mögül apránként életre kel, amit fejben megálmodtam. S mialatt életre kel, kiszakadhatok a hétköznapok mókuskerekéből, elszállnak a gondolatok és minden, ami bánt.

Néhány gondolat…
A pirográfia és a tűzfestés kitartást, türelmet és sok gyakorlást kíván. Ezt a csodálatos technikát nem lehet pár nap alatt megtanulni, elsajátítani. Ha valaki nem érez magában kellő kitartást, csalódni fog. Sokszor látom mikor pár égetés után valaki portrét akar égetni, és nem érti, miért nem sikerül.  A fejlődésre időt kell hagyni, nem lehet siettetni. Az elmúlt években nagyon sok embert volt szerencsém megismerni. Voltak, akik hamar ráéreztek, és hihetetlen tempóban fejlődtek. Voltak, akik kevésbé, és vagy feladták, vagy kitartóan égetnek azóta is a maguk kis tempójában.  Nem vagyunk egyformák, ezáltal nem várhatjuk el magunktól, hogy mi is olyan tempóban fejlődjünk, mint mások. Nekem is van még hova fejlődni, van még mit tanulni. Fényévekre vagyok azoktól a művészektől, akikre felnézek. De ezért jók a példaképek, akik ösztönzik az embert, hogy meg lehet tanulni…, csak akarni kell. Alázattal és türelemmel..

Képek forrása: Pete Móni

Pete Móni munkáit itt tudjátok megtekinteni: facebook